Szomorúan búcsúzunk a leginkább a Specials zenekarból ismert énekestől: Terry Hall 63 éves korában távozott tőlünk.A Specials az angliai Coventryben indult punk-zenekar volt az 1970-es évek végén. A banda eleinte a reggae és a punk ötvözésével próbálkozott, de hamar kiderült, hogy ezt a két stílust nem lehet összehozni. Így jött az ötlet, hogy még korábbra nyúlnak vissza: a ska-hoz. A ska az 1950-es évek végén született Jamaicában. A ska-ból alakult ki a rock-steady, majd a ’60-as évtized végén a reggae első verziója, a skinhead-reggae. Terry Hall és társai a régi ska-zenét punkosra hangszerelték, és ez pillanatok alatt népszerűvé vált. A zenekar saját kiadója, a 2 Tone Records tucatnyi ska zenekart adott ki, a kora ’80-as évek stílusát így szokták 2 Tone ska-ként is emlegetni. A ska évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvend világszerte. A ska nemcsak zene, hanem határozott kiállás a rasszizmus és az elnyomás ellen. A Specials története kapcsolódik a skinhead-mozgalomhoz is. A ska és a valódi skinhead antirasszizmusa szoros kapcsolatban van. A skinhead-mozgalom az 1960-as évek végén indult, majd az 1970-es évek végén terjedt el világszerte. A stílust munkáskölykök indították, és meg is maradt nyers és őszinte mozgalomnak, aminek természetesen nincs semmi köze semmiféle rasszista és fasiszta ostobasághoz. A nácik között is vannak kopaszok, de akárhogy is próbálkoztak, sohasem sikerült meghódítaniuk a skinhead szubkultúrát. Éljen a ska! Le a rasszizmussal!
Category Archives: zene
A „waterlooi csata“ – 1992.
- szeptember 12-én zajlott Londonban a „waterlooi csata” – antifasiszták támadták meg a gyülekező nácikat.
A náci zenei mozgalom az 1970-es években indult, majd 1987-ben Ian Stuart Donaldson, a Skrewdriver zenekar énekese elindította a nevét a hitlerjugend jelmondatából kölcsönző mozgalmát, a Blood&Honourt. A koncertszervezéssel, náci zenék terjesztésével foglalkozó mozgalom kisebb csoportjai sok országban megjelentek, de féltucatnyi országban betiltották működésüket. A bejegyzett „Vér és becsület” egyesületet Magyarországon 2005-ben tiltották be. Azóta bejegyzés nélkül működnek: egy kisebb baráti társaság ilyen néven szervez pár havonta néhány tucat főt megmozgató koncerteket. Ian Stuart 1993-ban fejreállt a kocsijával és megpusztult, a nácik még ma is tartanak megemlékező koncerteket. Az eseményről megemlékezett a Ruhrpott Kanacken nevű zenekar is. „… az egy szép nap volt, amikor Ian Stuart meghalt…” Az MDC egyik száma pedig arról szól, hogy „A náciknak nem szabadna vezetniük”, mert túlságosan leköti őket az idegengyűlölet, és nem tudnak figyelni az autós-oktatóra…
A náci zenét a ’80-as évek végére az Egyesült Királyságban sikerült kiszorítani a városokból, de Stuarték 1992-ben újra próbálkoztak. Szeptember 12-re koncertet hirdettek Londonban, de nem merték megadni a helyszínt, csak a találkozási pontot, a Waterloo pályaudvart. Az állomás környékén mintegy ezer antifasiszta jelent meg. Eleinte a kisebb csoportokban gyülekező nácikra támadtak, némelyiknek a kocsiját is összetörve, majd a rendőrség lezárta az állomás épületét, letartóztatva harminc tüntetőt. Az összeverődött egy-kétszáz nácit a tüntetők kövekkel dobálták. Végül a rendőrök buszokra terelték a nácikat, és úgy vitték a koncert helyszínére, Dél-Londonba. A koncerthelyszínt is rendőrök védték, ahol végül mintegy háromszáz náci jelent meg.
A B&H, vagy ahogy a nácik kódolják 28, nem tudott megerősödni, megmaradt egy szűk náci réteg belterjes csoportjának.
Náci-támogató klubok
Mit lehet tenni a náci események megakadályozásáért, és a náci klubok bezárásáért?
Hangot kell adnunk a társadalmi ellenállásnak! Nácinak lenni, embereket faji alapon alacsonyabbrendűnek és kiirtandónak bélyegezni nem normális dolog, és nem is kell tolerálni az ilyen nézeteket.
Fel kell hívni a közvélemény figyelmét a náci jelenségekre. Minden klubnak van tulajdonosa, van valaki, aki a nevét adja az ilyen eseményekhez. Meg lehet őket kérdezni, hogy mennyire azonosulnak a fasizmussal. A helyi médiát is lehet értesíteni. Az önkormányzatnak, az intézmények vezetőinek van lehetőségük véleményt nyilvánítani, adott esetben akár megvonni a bérleti jogot is. A környéken lakókat plakátokkal, röpcédulákkal, matricákkal lehet tájékoztatni róla, hogy nácik találkoznak a közelükben. Mivel a nácik fő eszköze az erőszakos fenyegetőzés, ezért semmi ellenük irányuló akciózást nem kell arccal, névvel csinálni. Az ilyen tiltakozást két-három ember is meg tudja szervezni. Aztán később, magasabb szintű szerveződés esetén lehet a náci klub előtt tüntetést is tartani. Ha kellő szintű a szerveződés, akkor az adott náci esemény időpontjában is – de ez semmiképp sem az első lépés!
A győri Dongó, a budapesti Legenda söröző, a miskolci Route 66, a dunaújvárosi Kaptár, a soproni Hangár, és az a pár másik náci-támogató hely tudni fogja, hogy a társadalom elítéli a tevékenységüket!
Moscow Death Brigade
„Nagyon rossz idő van az oroszországi művészek számára“
(A Moscow Death Brigade eléggé hozzászokott az állammal, a nácikkal és a zsarukkal való konfrontációhoz. A politikailag aktív „Circle Pit Hip Hoppers“, ahogy a moszkvai punk/rap/techno trió nevezi magát, évek óta nem léphetett fel Oroszországban, és maszkban marad a turnén. A helyzet az elmúlt hetekben jelentősen romlott: Putyin ukrajnai háborúja Oroszországban is érinti a szólásszabadságot és a művészet szabadságát. Növekszik a cenzúra, a tiltások és a megfigyelések, még a szubkultúrákon kívüli művészek is érzik ezt, amit a szcénazenekarok és aktivisták egyébként. is. Az ország „csak úgy” elhagyása egyre nehezebbé válik, meg kell tervezni, megfontolni a nyitott és biztonságos kommunikációt, így külföldön is. A kért interjú is eltart néhány napig, mielőtt e-mailben elküldik. A „Sí-Maszk G“ zenekar tagja levelezésben elmondja, milyen kockázatos és problémás a művészi tevékenység és a közéleti szerepvállalás jelenleg Oroszországban, és miért fontos még mindig a hozzáállás kimutatása. Március végén állítólag nagy európai körútra indul a Moscow death Brigade, egyelőre legalábbis úgy tűnik .)
Karsten Kriesel: Nem sokkal az ukrajnai háború kitörése után egy Facebook-nyilatkozatban azt írod, hogy „Ez a háború nyolc éve kezdődött”. Mennyire lepett meg az orosz invázió és a jelenlegi helyzet eszkalációja?
Ski-Mask G: A meglepett valószínűleg nem a megfelelő szó. Inkább teljesen sokkolt! Ez a konfliktus már egy ideje forr, két oldalról érkezett a tűz, és középen évek óta „csapdába esett” civilek. Tipikus proxy háború, kötélhúzás szankciókkal és hazug indoklásokkal. Tragikus volt, ahogy volt, de tényleg nem számítottunk rá, hogy ilyen eszkalálódik. Ez katasztrofális!
Egy fontos dolog, amit külföldön sokan nem értenek, hogy sok orosz számára ez a háború személyes tragédia. Sok orosz állampolgárnak családja, rokona vagy legalább jó barátja van Ukrajnában. Sok olyan embert ismerünk itt, akiknek közeli hozzátartozói Ukrajna különböző részein élnek, és akik most a háborús övezetben ragadtak, és az ágyúzások elől bujkálnak. Az orosz, fehérorosz és ukrajnai emberek közötti kapcsolatok mindig is nagyon erősek voltak. Ezért sokan tudják itt, hogy mi történik. Nem a hírekből vagy a közösségi médiából, hanem közvetlenül a barátaiktól, rokonaiktól, az ukrán részről.
KK: Mit szólsz a hivatalos orosz verzióhoz, amely szerint Ukrajna inváziója a „denacizálásnak“ köszönhető?
SMG: Ez egy tipikus trükk, amellyel a hatóságok igazolják tetteiket. Valójában Ukrajna hadseregének egy részébe beszivárogtak a neonáci egységek, amelyek hivatalosan náci jelvényeket viselnek, és nyíltan radikális jobboldali nézeteket vallanak. Azt hiszem, ez köztudott, és a nyugati média is széles körben beszámol róla. Sok orosz neonáci, köztük azok, akik kisebbségeket és antifasisztákat gyilkoltak meg ebben az országban, Ukrajnába mentek, hogy csatlakozzanak az ilyen egységekhez. De kristálytiszta, hogy az invázió valódi oka más, és semmi sem indokolja az ártatlan emberek megtámadását.
KK: A hivatalos tudósításokat és számos információs médiát jelenleg is egyre jobban cenzúrázzák, az oroszországi médiát egyébként is nagyon kontrollálták. Hogyan lehet tájékozódni arról, hogy mi történik Ukrajnában?
SMG: Mivel ezt az interjút jelenleg e-mailben adjuk le, az internet jelenleg nagyjából működik az ilyesmire. Az emberek olvashatnak néhány nemzetközi újságot online, vagy megtekinthetnek közösségi oldalakat – nem minden wifiről, nem minden okostelefonról, de továbbra is dolgoznak Oroszországban, annak ellenére, hogy megpróbálnak bezárni néhányat. Aztán ott van a VPN, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy megkerüljék a korlátozásokat. De az emberek többsége a tévéből szerzi be az információkat, és a tévéadók kormánypropagandát mutatnak.
De mint mondtuk, sokan az ukrajnai barátaiktól és rokonaiktól szerzik az információkat, és meglepő módon gyakran másnak tűnik, mint az „orosz“ és a „nyugati“ változat.
KK: Mennyire tudsz jelenleg nyilvánosan kommunikálni és információt cserélni Moszkvában?
SMG: Biztosan nem tehetsz közzé mindent, amit szeretnél. Mindig vannak új törvények és rendeletek, amelyek korlátozzák, hogy mit és mennyit mondhatsz nyilvánosan. És nagy bajba kerülhetsz, akár 15 év börtönt is kaphatsz, és még egy rakás más probléma. Egyelőre nem világos, hogy ezt milyen szigorúan fogják betartani. Ennek ellenére itt Oroszországban továbbra is nagyon sokan tiltakoznak a háború ellen, az utcákon vagy más módon, de sokukat letartóztatják, elbocsátják, kirúgják az egyetemekről vagy pénzbírságot szabnak ki.
KK: Milyenek a művészek manapság Oroszországban?
SMG: Nagyon rossz idő van az oroszországi művészek számára. Nem lehet szóba hozni a háborút anélkül, hogy ne kerülj bajba. Még néhány nagy nevet és prominens művészt is betiltottak a háború elítélése miatt. Ennek a háborúnak az elítélése vagy akár „háborúnak“ nevezése illegális.
KK: Néhány éve nem játszottál Oroszországban, hogyan történt ez? Mi az, ami kulturálisan és szubkulturálisan lehetséges Oroszországban és Moszkvában?
SMG: Zenekarként kezdeti korunk óta antifasiszta, antimilitarista és tekintélyellenes álláspontokat foglaltunk el, bár nem nevezzük magunkat politikai bandának. Egyszerűen hiszünk abban, hogy a diszkrimináció és a háború elleni állásfoglalás alapvető emberi ügy. Néhány első orosz nyelvű dalunk közvetlen kritikát tartalmazott a katonai propagandával kapcsolatban, és meglepően gyorsan népszerűvé vált a helyi underground színtéren kívül. Az utcai aktivista akciókban is részt vettünk, demókon játszottunk. Sok koncerten volt probléma a neonácikkal vagy a zsarukkal. Néhány évvel később a kormány feketelistáján találtuk magunkat. Zenekarunkat riportokban, cikkekben, sőt könyvekben is baloldali szélsőségesnek minősítették, ami szinte lehetetlenné tette, hogy Oroszországban fellépjünk. Rajtunk és néhány hasonló bandán kívül eddig alapvetően a legtöbb zenésznek volt lehetősége itt fellépni. Még a járvány idején is nagyon gyengék voltak a szabályok, és a legsúlyosabb lezárások kivételével koncertekre is sor került. A művészek és közéleti személyiségek azonban ma már egyre nehezebben tudják kifejezni véleményüket a konfliktusról anélkül, hogy tiltanák vagy büntetnék őket.
KK: Te is olyan kollektívaként írod le magad, aki más művészekkel és aktivistákkal együttműködik. Kapcsolatban állsz más szereplőkkel Oroszországban, milyen a helyzetük jelenleg?
SMG: Igen, kapcsolatban állunk más művészekkel, aktivistákkal és non-profit szervezetekkel. A helyzet sokuk számára meglehetősen kilátástalan. Az egyre keményebb kormányzati fellépés mellett a „Nyugat” által bevezetett szankciók is sújtják őket a nemzetközi fizetések leállítása miatt, beleértve a bevételszerzést a YouTube-on, a Patreonon stb. Számos független civil szervezet van Oroszországban, amelyek jelenleg nagy bajban vannak – olyan kiszolgáltatott csoportokat támogató szervezetek, mint például a családon belüli erőszak áldozatai, LMBTQ-aktivisták stb. Sok ellenzéki médiával ugyanez a helyzet. Eddig például a YouTube-on keresztül tudtak megélni nemzetközi adományokból vagy finanszírozni magukat. Ez a lehetőség már nem létezik, ugyanakkor a kormány felpörgeti támadásait az ilyen kezdeményezések ellen. Egyesek még azzal is viccelődnek, hogy a nyugati szankciók hozzásegítik az orosz vezetést ahhoz, hogy elérje azt, amit évek óta szeretett volna – súlyosan károsítják az ellenzéki médiát és az emberi jogi csoportokat, elszakítják őket a globális közösségtől, és magukra hagyják őket üldözőikkel.
KK: Állítólag néhányan elhagyták Oroszországot, mások még mindig Moszkvában tartózkodnak. Mennyire nehéz manapság elhagyni vagy visszamenni Oroszországba?
SMG: A banda magja még mindig itt van Moszkvában. Úti személyzetünk különböző országokból származó emberekből áll, akik már Európában készülnek a közelgő túrára. Összességében némileg problematikus az országból érkezni. Mióta az európai országok törölték az Oroszországból induló járatokat, Ázsiában és Afrikában csak néhány ország van még nyitva, és kínál több ezer eurós jegyeket.
[Megjegyzés: Az interjú március közepén készült, időközben az egész banda elhagyhatta Oroszországot.]
KK: Mit tehetsz a jelenlegi helyzetben? Terveztek valamilyen akciót?
SMG: Segíts a háborúban szenvedő ártatlan embereken! Amit bárki tehet, az az, hogy segít a menekülteknek – civilek milliói menekülnek Ukrajnából, és segítségre szorulnak. Főleg nők és gyerekek, mert a férfiaknak ott kell maradniuk. Szükségük van támogatásra, élelemre, menedékre, alapvető szükségletekre. Vannak megbízható segélyalapok, amelyeknek adományozni lehet pénzt. Mi magunk éppen most indítottunk el egy jótékonysági projektet, hogy pénzt gyűjtsünk az Ukrajnából menekülőknek, a pénzt buszokba, élelmiszerekbe és a szükséges kellékekbe fektetjük. Mindig is igyekeztünk segíteni a különböző országokból érkező menekülteknek, és pénzt gyűjteni olyan szervezeteknek, mint a SeaWatch.org, a Women in Exile és mások. És ezt folytatjuk, ameddig csak tudjuk.
KK: A következő nagy európai turné március végén kezdődik. Azt feltételezed, hogy ez a tervek szerint megtörténhet?
SMG: Igen, azt várjuk, hogy a turné a tervek szerint haladjon. Mindig is egyértelműen háború- és erőszakellenes álláspontunk volt, és ez nem változott. Igen, manapság Oroszországban általában óvatosabbnak kell lennünk. De bár itt nem léphetünk fel, zenéink továbbra is széles körben elérhetők az interneten. És szerencsére, legalábbis remélem, háborúellenes üzenetünket továbbra is nagyon szívesen látják Európában.
KK: Jelenleg sok nemzetközi zenekar lemondja oroszországi koncertjét, de világosan magyarázza el, hogy ez nem az oroszországi emberek miatt van, hanem Putyin háborúja miatt…
SMG: Valószínűleg PR-katasztrófa lenne, ha más országok művészei jelenleg Oroszországban lépnének fel. Nemrég beszéltem egy promóterrel, aki klasszikus és jazz koncerteket ad, és elmesélte, hogy a PR mellett van még egy probléma: a rubel leértékelődése és más gazdasági körülmények miatt a díjak ma körülbelül a fele a háború előttinek. . Nem mindenki áll készen arra, hogy csak szórakozásból fellépjen.
KK: Ha a következő napokban elhagyja Oroszországot, visszajön?
SMG: Jelenleg azt tervezzük, hogy visszatérünk. De miután több mint tíz éve aktivisták vagyunk, megtanultunk felkészülni a legrosszabbra, és van egy B- és C-tervünk. Ebben az összefüggésben mindannyiunknak hálásnak kell lennünk, hogy nem kényszerülünk elhagyni otthonunkat, miközben bombázzák, mivel Ukrajnában, de a Közel-Keleten is szenvednek az emberek. Egyelőre a fő célunk a menekültek megsegítésére irányuló erőfeszítéseink folytatása és a turnén való részvétel. Aztán majd meglátjuk.
„Magyar-sziget“
A „magyar-sziget” nevű fesztivál húsz éve, nyaranta megrendezett fasiszta fesztivál. Egy ideje a dél-alföldi falu, Ásotthalom a fesztivál színhelye, ahol a polgármester-pártvezér már működése első éveiben sok tízmilliós nagyságrendben tette rá a kezét EU-s pénzekre. Legutóbbi akciója a szadista tömeggyilkos Prónay köztéri szobrának felállítása volt.
A „magyar-szigeten” szélsőjobboldali ideológiai előadások mellett zene is van. A fellépők túlnyomó többsége a „nemzeti-rock” alacsony színvonalú, nem a zenére, mint inkább a nacionalizmusra épülő táborából kerül ki. Éppen ezért feltűnő, hogy a 2022-es programban feltűnik a Tankcsapda. A régi vágású rock-bandáról sok mindent lehet mondani, de eddig soha nem adták tanújelét, hogy szimpatizálnának a fasizmussal. Megváltoztak? Vagy csak nem nézték meg, mihez adják a nevüket?
Nem tűnik fel nekik, hogy a fesztivál néhány száz fős közönsége pont ilyen hatalomra vágyik: „És lassan eljön majd, hogy az lesz a jutalom/Hogy aki beáll a sorba, annak nem vágja át a torkát a Hatalom/Ha a jelét hordja”.
É amikor ez felhangzik, a közönség hogy reagál vajon: „Mint a prédikátor a TV-ben/fasizmus van a vérében./Üvölt, a szemén látszik,/ő is úgy hisz, ahogy a nácik.“
Az is érdekes látvány lesz, amikor a náci jelképekkel dúsan tetovált közönség kórusban énekli: „Az anarchia nem a káosz hanem a hatalom nélküli rend”.
„Nemzeti rock“
(English below)
A Hungarica egy 15 éve működő magyar zenekar. A tagok más metál-zenekarokban is játszanak, pl. Moby Dick. Sok ember működött együtt a zenekarral, ismert rock muzsikusok és ismert náci zenészek is. (Visszatérő énekes a neonáci Sziva Balázs, de szerepeltek együtt Nagy Feróval, vagy az amerikai Ignite énekes Téglás Zoltánnal is, aki az eset után kénytelen volt magyarázó videót kiadni ezzel a címmel: „I’m not a fucking Nazi”.)
A Hungarica a „nemzeti rock” mozgalom tagja. A „nemzeti rock” nem egy stílus, hanem egy olyan irányzat, melynek tagjai a nacionalista, soviniszta, antiszemita ideológiát hirdetik. A „nemzeti rock”-ot náci zenészek indították az 1990-es években azzal a céllal, hogy a fasiszta szellemiséget minél szélesebb körben tudják terjeszteni.
A „nemzeti rock” zenekarok országszerte, nagy közönség előtt játszanak. Zeneileg sokféle banda sorolható ide: rock, metál, folk. De nem a zene a lényeg, hanem az ideológia, amit képviselnek. A „nemzeti rock” táborát a fasizmusra nyitott emberek adják, de a nácik is jelen vannak, és a közönség fontos részét képezik.
A Hungarica rock és álnépies zene keveréke. A szövegeik kivétel nélkül a soviniszta nacionalizmus világképét mutatják. Nyíltan hirdetik a szomszédos országokkal szembeni területi igényeket. Néhány számban a világot irányító háttérhatalomról énekelnek, a rejtett antiszemita sablonoknak megfelelően.
Magyarországon a jobboldal és a nácik között nincs határ. A Hungarica és a „nemzeti rock” sokat tett azért, hogy a jobboldal befogadja a náci propagandát.
——–
Hungarica is a band active for 15 years now. It’s members are part of other heavy metal acts like Moby Dick etc. Many rock musicians worked with them, some famous, some famous for their extreme rightist views. (f.e. Zoltán Téglás from band Ignite, who said later: „I’m not a fucking Nazi!”).)
Hungarica is part of the “nationalist rock” scene. Acts belonging to this scene are not defined by their musical style but their chauvinist and often antisemitic ideology. “Nationalist rock” was made up by extreme rightist musicians in the early 90s to spread their Nazi/ facist propaganda.
“Nationalist rock” bands play all around the country in front of large audiences. Their musical style differ: rock, metal, folk elements are used. It is not their style but their ideology that makes them part of the “nationalist rock” scene. People belonging to this subculture are open to facist views, and openly neonazis are important members.
Hungarica plays rock music with added pseudo-folk elements. Their lyrics reflect the world-view of national chauvinism. They are open about their aggressive stance and territorial claims towards Hungary’s neighboring nations. In a few of their numbers they sing about a worldwide conspiracy, “deep state” domination – in accordance with implicit anti-semitic forms of thought. In Hungary there is no strict line between right wing and extreme right. Bands like Hungarica and others in the “nationalist rock” scene do a lot to normalise Nazi propaganda amongst right-wing / conservative people.
Augusztus 2 a roma holokauszt emléknapja. Talán csak véletlenül, talán szándékosan, de ezen a napon a megemlékezésen kívül egy egészen másfajta rendezvényre is sor kerül Budapesten. „Nemzeti rock” zenekarok fognak koncertezni a Barba Negra Track színpadán.
A „nemzeti rock” és a nyíltan náci zenei szubkultúra között nincs határ. A szervezett neonácik pont azért hozták létre a „nemzeti rock” mozgalmat, hogy a fasiszta ideológiát szélesebb körben tudják teríteni. A „nemzeti rock” eszmeisége a fasiszta ideológia elemeiből építkezik.
Ezek az előadók szinte mindenhol felléphetnek. Többek közt ezt a célt, az uszító propaganda elfogadtatását szolgálja az, hogy régi metál és rock bandák a jelenlétükkel támogatják a „nemzeti rockot”, augusztus 2-án például Kalapács.
A Romer (Romantikus Erőszak) a mozgalom egyik alapzenekara, ők az összekötő kapocs a nácik felé. Visszatérő fellépők az évente februárban megrendezett nemzetközi neonáci találkozókon. Produkciójukban nem a nehezen értékelhető zene, hanem a szöveg a lényeg. A nemzeti giccs világát fűszerezik náci tartalommal. A legkirívóbb a szadista nyilas tömeggyilkost, Kun pátert dicsőítő dal. „Egy kézzel ölt, a másikkal ölelt/Isten nevében vezényelt sortüzet/Rózsafüzér és revolver, az volt a szép/Rózsafüzér és revolver ’45 telén.” A Romer visszasírja a nyilasok vérengzéseit, emberek tízezreinek megkínzását és lemészárlását. Ez a zenekar és közönsége az, amelyik háborítatlanul megjelenhet bárhol az országban, eközben arról fantáziálnak, hogy üldözöttek. „A haza elveszik, a magyart üldözik.” A zenekar többi szövege a régi dicsőség elvesztése miatt siránkozik, fegyverbe hív területi terjeszkedésre, a „fehér Magyarországért”, és így fenyegetőznek: „Ha bántod a magyart/Agyonverünk.” Ironikus, hogy valamiféle lázadónak akarják magukat láttatni, meghamisítva a hajdani betyárok vagy az 1956-os munkásforradalom történetét, de mindig kiütközik a fasiszták rendmániája: „Inkább pusztuljon el minden, csak legyen végre rend.”
A Hungarica ugyanez a világ, csak álnépies, émelyítő dallamokkal.
Semmi esélyt a fasisztáknak! Le velük a színpadról!
Resisto 2 – rap militante dal basso
https://resisto.bandcamp.com/album/resisto-2
Budapest Resistance
https://www.youtube.com/channel/UC-UpPqJOnmhL30q47_HxqvA