- szeptember 12-én zajlott Londonban a „waterlooi csata” – antifasiszták támadták meg a gyülekező nácikat.
A náci zenei mozgalom az 1970-es években indult, majd 1987-ben Ian Stuart Donaldson, a Skrewdriver zenekar énekese elindította a nevét a hitlerjugend jelmondatából kölcsönző mozgalmát, a Blood&Honourt. A koncertszervezéssel, náci zenék terjesztésével foglalkozó mozgalom kisebb csoportjai sok országban megjelentek, de féltucatnyi országban betiltották működésüket. A bejegyzett „Vér és becsület” egyesületet Magyarországon 2005-ben tiltották be. Azóta bejegyzés nélkül működnek: egy kisebb baráti társaság ilyen néven szervez pár havonta néhány tucat főt megmozgató koncerteket. Ian Stuart 1993-ban fejreállt a kocsijával és megpusztult, a nácik még ma is tartanak megemlékező koncerteket. Az eseményről megemlékezett a Ruhrpott Kanacken nevű zenekar is. „… az egy szép nap volt, amikor Ian Stuart meghalt…” Az MDC egyik száma pedig arról szól, hogy „A náciknak nem szabadna vezetniük”, mert túlságosan leköti őket az idegengyűlölet, és nem tudnak figyelni az autós-oktatóra…
A náci zenét a ’80-as évek végére az Egyesült Királyságban sikerült kiszorítani a városokból, de Stuarték 1992-ben újra próbálkoztak. Szeptember 12-re koncertet hirdettek Londonban, de nem merték megadni a helyszínt, csak a találkozási pontot, a Waterloo pályaudvart. Az állomás környékén mintegy ezer antifasiszta jelent meg. Eleinte a kisebb csoportokban gyülekező nácikra támadtak, némelyiknek a kocsiját is összetörve, majd a rendőrség lezárta az állomás épületét, letartóztatva harminc tüntetőt. Az összeverődött egy-kétszáz nácit a tüntetők kövekkel dobálták. Végül a rendőrök buszokra terelték a nácikat, és úgy vitték a koncert helyszínére, Dél-Londonba. A koncerthelyszínt is rendőrök védték, ahol végül mintegy háromszáz náci jelent meg.
A B&H, vagy ahogy a nácik kódolják 28, nem tudott megerősödni, megmaradt egy szűk náci réteg belterjes csoportjának.