Category Archives: antifasizmus

antifasizmus, Németország

Szabadságot Linának!

Szabadságot Linának! – hirdetik Németország-szerte graffitik és tüntetések transzparensei.

Miért van börtönben Lina E. 2020 novembere óta? Miért próbál a törvényszék egy nemlétező „terrorista-összeesküvést” kreálni a Lina-ügy vádlottai ellen? Miért akarja az állam kriminalizálni az antifasizmust?

Németország újraegyesülése után a kelet-németországi társadalmi frusztráció – az NDK ipar leépítése, elszegényedés, a kelet-németeket sújtó kulturális mellőzöttség – torz melléktermékeként felszínre tört a sötét múltból a nácizmus. Megszaporodtak a náci ideológiájú támadások, megjelentek a neonáci szervezetek. A helyzet az évtizedek múlásával sem lett jobb. Németországban 1990 óta több mint kétszáz embert gyilkoltak meg a nácik.

Szászországban és Türingiában folyamatos a náci tevékenység, ma is gyakoriak a megmozdulások, tüntetések, koncertek, előadások, és a náci utcai erőszak, ami egyaránt sújt külföldieket és baloldali aktivistákat. Itt volt a bázisa a náci terrorszervezetnek, az NSU-nak is, akik 2011-es felszámolásukig tíz embert gyilkoltak meg, emellett bombákat robbantottak és bankokat raboltak ki. Helyi szinten szoros kapcsolat van az AfD – szélsőjobboldali parlamenti párt – és az NPD – náci párt – között. A tüntetéseken és náci koncerteken megjelennek a teljes náci spektrum képviselői az egész országból. A náciknak saját klubjaik és kocsmáik vannak.

Kik ezek az emberek? Egy példa: Patrick Wieschke az eisenachi NPD-vezető, a helyi Flieder Volkshaus irányítója. Az emeletes épület számtalan náci rendezvény színhelye volt az utóbbi években, otthont ad több náci szervezetnek is. Wieschke több évtizede aktív náci. Több ízben is ült börtönben. Első hírhedt ügye 2000-ben egy Döner-büfé elleni bombamerénylet volt, de letartóztatták már azért is, mert megverte az anyját és nővérét, illetve egyszer megpróbált megerőszakolni egy 12 éves lányt. Az eisenachi városi tanácsban az NPD-frakció vezetője. A Volkshaus ad otthont a Nemzeti Ifjúság (NJ) illetve Nemzeti Struktúra (NA) néven szervezkedő náciknak is, akik grafitikkel, matricákkal árasztják el a várost, és „náci körzeteket” (Nazi Kiez) akarnak kialakítani. A székházban gyülekező csoportok szervezetten utaznak a más városokban tartott tüntetésekre, mint például az utóbbi időben a vírustagadó korona-tüntetésekre.

Eisenachban működik a Knockout 51 nevű „sportklub”is: harcművészeti és utcai harcra felkészítő tréningeket tartó náci csoport. Vezetője Leon Ringl, aki az eisenachi Bull’s Eye kocsma tulajdonosa. 2022. április 6-án Németországban 60 helyen tartottak házkutatást, többek közt Leon Ringl lakásában és kocsmájában is, mivel Ringl kapcsolatban állt az Atomwaffen Division nevű, az USA-ban több gyilkosságot és merényletet elkövető náci terrorszervezet németországi ágával. A csoportja rendszeresen részt vesz fasiszta tüntetéseken, ahol több ízben is rendőrökre támadtak. Egy ízben akkor is összecsaptak a rendőrökkel, amikor azok a tüntetőket igyekeztek megvédeni a mellettük levő úton folyó kocsiforgalomtól.

2018 után néhány náci vezetőt fizikai támadás ért. Összesen 6 támadás történt, Eisenachban, Wurzéban és Lipcse térségében, tucatnyi náci sérült meg. A folyamatos náci erőszakkal ellentétben ez már felkeltette a hatóságok érdeklődését. 2019-ben a választási kampány részeként a szászországi CDU-s belügyminiszter kéttucatnyi rendőr részvételével külön nyomozócsoportot hozott létre Soko Linx néven a „jogállamot aláásó” baloldali tevékenység ellen. Több ízben felmerült a gyanú, hogy a nyomozócsoport adatokat szivárogtat ki a szélsőjobboldali sajtónak, főleg a Compact magazinnak. Ebben a politikai légkörben történt, hogy 2019 decemberében támadás érte az eisenachi náci kocsmát, a Bull’s Eye-t. Néhány náci megsérült, és a rendőrök több támadót letartóztattak, akik azután szabadlábon védekezhettek. 2020 novemberében az amúgy a hatóságokkal együttműködő Linát őrizetbe vették, az ügyet átvette a szövetségi ügyészség, akik nekiálltak a hírhedt 129-es paragrafus alapján felépíteni a „bűnszervezet létrehozása” vádját. Az ügy akkor vett fordulatot, amikor a hatóságok rátaláltak Johannes Domhöverre. Domhöver több, nácik elleni támadásban is részt vett, de miután kiderült róla, hogy szexuális erőszaktevő, kiközösítették. Varsóba költözött, ott kereste meg a német rendőrség. Vádalkut és tanúvédelmet ajánlottak neki. Részletesen felvázolta a rendőrséggel közösen kidolgozott, „Lina által irányított bűnszervezet” működését. Ezután az ellen folyó eljárásban az ügyészség a felfüggesztett büntetés kiszabását indítványozta a bíróságnak: az állam meghálálja szolgáltatását, a koncepciós per igazolását.

A vád szerint Lina és körözés alatt álló élettársa náci vezetők elleni támadásokat szervezett. Célpontjaikat megfigyelték, majd Lina irányításával megtámadták és összeverték. A megtámadottak egy része jelenleg is börtönben van erőszakos náci tevékenység és terrorizmus vádjával. Vallomásaikat többször is módosították. Egyikük eleinte nem beszélt női támadóról, de amint kiderült, hogy Lina a fővádlott, rögtön „eszébe jutott”, hogy női hangot is hallott a támadáskor. Másikuknak megrongálták a kocsiját. Eleinte vascsőről beszélt, de amikor a bulvársajtó elkezdett „kalapács-bandáról” cikkezni, megváltoztatta a vallomását, és már kalapácsos támadóról vallott. Kiderült, hogy a vádlottak lehallgatott telefonbeszélgetéseit a rendőrség több ízben is a valóságtól eltérően értelmezte. A tárgyalás során a bíró rendszeresen zavarja a védelem ügyvédeit. A tanúkhoz feltett kérdéseiket átfogalmazza, nyilatkozataikat nem hagyja felolvasni. Fenntartják Lina ellen a bűnszervezet vezetőjének vádját, jóllehet letartóztatása óta is több támadás ért náci vezetőket.

Tény, hogy a szervezett neonácik évtizedek óta terrorizálják Szászország és Türingia lakosságát. Tény, hogy erőszakos utcai akciókat és harci kiképzéseket szerveznek. Tény, hogy nácik beépültek a rendőrség és a hadsereg alakulataihoz. Tény, hogy a nácik célja az államhatalom erőszakos megragadása. Az is tény, hogy több náci vezetőt is fizikai támadás ért az utóbbi években. És az is tény, hogy a német állam ez utóbbiban látja a demokráciára leselkedő fő veszélyt, és nem a nácik tevékenységében.

Szabadságot Linának! Szabadságot a bebörtönzött antifasisztáknak!   

További információk: https://www.soli-antifa-ost.org/

antifasizmus

Mit tehetsz Te a fasizmus ellen?

Az antifasizmus erkölcsi és politikai alapállás minden tisztességes ember számára. A fasizmus megállítása az egész társadalom felelőssége – a tiéd is! Fasisztákkal szemben senki nem lehet közömbös.Mit tehetsz Te? Nagyon sok mindent! De mielőtt bármit teszel, jusson eszedbe, hogy a fasiszta szerveződések elsődleges célja az emberek elleni fizikai erőszak. Ne könnyítsd meg a dolgukat, harcolj ellenük, de ne legyél a célpontjuk! A szerveződés hatékonyabb, mint az egyéni cselekvés: keresd az antifasiszta ismerősöket, hozd létre a helyi antifasiszta csoportot!A fasizmus elleni harc elméleti és gyakorlati szinten egyaránt fontos. Ha a fasiszták megjelennek az utcán, akkor mindig kell, hogy legyen tiltakozás ellenük. Menj el antifasiszta rendezvényekre, tüntetésekre, és hívd el a barátaidat is! De ehhez nem kell az arcodat is adni, mint írtuk, ne legyél célpont! Covid-maszk, napszemüveg, sapka, sál: minden értelemben a biztonságodat szolgálja. Az információ is fegyver. A fasiszta tevékenység, a fasiszta aktivisták feltérképezése közérdek: tudd, hol van az ellenség. Az információt add tovább antifasiszta szerveződéseknek. A fasiszta téveszmék és hazugságok leleplezésére sok lehetőség van. A „közösségi” hálózatok gyors és széleskörű elérhetőséget biztosítanak, de itt is fontos szempont a megelőző önvédelem. Nem muszáj saját névvel tevékenykedni. A nácik halállistákat készítenek közösségi hálós tevékenység alapján. Ne könnyítsd meg a dolgukat. A saját oldalunkat egyébként is tanácsosabb privátra állítani, ez különösen igaz, ha antifasiszta tartalmakat osztasz meg. A közösségi hálón könnyű információs oldalt indítani, természetesen név nélkül. Minél több antifasiszta infóoldal van, annál jobb! Szerencsére bőven lehet találni megosztható antifasiszta írásokat, fotókat, filmeket és zenéket. A náci szenny nem csak a neten árad, hanem az utcán is megjelenik. Szedd le a náci matricákat! Vegyél festékszórót, és fújd le az uszító szövegeket a falakon! Sötétedés után, az esetleges kamera ellen sapkával, maszkkal védekezve, körültekintően cselekedve meg tudjuk tisztítani az utcáinkat! Nyomtass matricákat, vagy kérj az antifa csoportoktól. A fasizmus a 21. században előmászott a történelem pöcegödréből. A jelenlegi Magyarországon a fasiszta ideológia a kormánypolitika része. De a jövőt nem a fasiszták írják, hanem mi mindnyájan, közösen. Semmi esélyt a fasisztáknak! Soha többé fasizmust!

antifasizmus

Fehér Rózsa

1943. február 22-én végezték ki Münchenben Sophie Schollt, Hans Schollt és Christoph Propst-t, majd néhány hónappal később Alexander Schmorellt, Kurt Hubert és Willi Grafot, a Fehér Rózsa antifasiszta csoport tagjait. A csoport sok ezer röpcédulát szórt szét, melyekben a náci rezsim elleni harcot hirdették. A náci állam 1941-1944 között tizenötezer embert végzett ki politikai ítélet alapján. (És milliókat mindenféle külön ítélet nélkül…) Naponta tucatnyi ember meggyilkolásával tudták fenntartani véres birodalmukat. De mindig voltak bátor antifasiszták.Részlet a Fehér Rózsa egyik röpcédulájából.„Lehetetlenség intellektuális vitát nyitni a nemzetiszocializmusról, mert racionálisan védhetetlen. Helytelen nemzetiszocialista filozófiáról beszélni, mert ha létezne ilyen entitás, az ember elemzés és vita útján bizonyíthatná a hitelességét vagy az ellenkezőjét. A valóságban a helyzet egészen más. A mozgalom kezdettől embertársaink becsapásán és elárulásán alapult, már akkor is rothadt volt belülről, és csak az állandó hazugságok tartották életben. Hitler „könyvének” egyik első kiadásában állítja (a könyv a legrosszabb németséggel íródott, amit valaha olvastam, ám a költők és gondolkodók nemzete a Bibliával egy szintre emelte): „Hihetetlen, milyen mértékben el kell árulni egy nemzetet ahhoz, hogy kormányozható legyen.” Kezdetben a nemzetnek ez a rákos kinövése azért nem volt különösebben feltűnő, mert még működtek a közjó intézményei, és kordában tartották. Ám egyre nagyobbra nőtt, és mintha egy végső rohamban kifakadt volna: az egész testet megfertőzte. A mozgalom korábbi ellenzői szinte mindannyian elrejtőztek. A német értelmiség pincékbe bújt, és mint a fénytől, naptól elzárt növény, küzd a sötétben, de lassan megfullad. Közelít a vég. A mi feladatunk újra megtalálni egymást, egyik embertől a másikig továbbítani az információt, kitartani a célunk mellett, és nem pihenni, amíg az utolsó embert is meg nem győztük: sürgős szükségünk van a támogatására a rendszer elleni küzdelemben. Ha a nyugtalanság hulláma végigsöpör az országon, ha már „ott lesz a levegőben”, ha sokan csatlakoznak az ügyhöz, akkor egy végső, nagy erőfeszítéssel lerázhatjuk ezt a rendszert. Végül is a terror vége jobb a végtelen terrornál.”

antifasizmus, deutsch

2023. február 11.

Február 11-én a budai Várban 200-250 résztvevővel zajlott antifasiszta tüntetés. A tüntetés a Nácimentes Budapestet! jelszó jegyében zajlott. Ha nem is az egész város, de a Vár néhány óráig nácimentes volt. Az antifasisztákat a rendőrség többször igazoltatta és megmotozta. Tévedésből egy embert őrizetbe vettek, de rövid időn belül kiengedték.A felszólalók arról beszéltek, hogy az egész társadalom közös felelőssége, hogy az emberellenes, tömeggyilkos fasiszta eszmék, és a fajgyűlölő náci erőszak soha többé ne tudjon megerősödni. Nácik, takarodjatok Budapest utcáiról!

—

1945. február 13. Buda utcáit a náci birodalom sok ezer katonájának holtteste borítja. Így ért véget Budapesten a 2. világháború.A budai várból sikertelenül menekülő csapatok a felelősek-a város szétlövetéséért-a nyilas tömeggyilkosok több tízezer áldozatának haláláért-a népirtó náci birodalom elkerülhetetlen pusztulásának késleltetésért, így meghosszabbítva emberek millióinak szenvedéseit.Erre az értelmetlen katonai akcióra emlékeznek február elején a mai neonácik. 2023-ban sem sikerült zavartalan nemzetközi neonáci találkozót tartaniuk. A nyilaskeresztes „légió-hungária” 2-300 tagja az erdő mélyén masírozott. A neonáci emléktúra kétezer résztvevője a vár félreeső széléről tudott elindulni. A náci koncertek egyike titkos helyen zajlott. Az egész esemény összesen nem mozgatott meg többet két-háromezer embernél. A tendencia az, hogy a náci megemlékezés nem tud ennél nagyobbra bővülni, és ha a jövőben nem kap a hatalomtól a jelenleginél nagyobb támogatást, akkor fokozatosan teljesen eljelentéktelenedik. De ez csak a felszín, mögöttük ott áll egy százezres, a fasizmusra nyitott, vagy a náci ideológiákkal nyíltan rokonszenvező, hangos kisebbség. A társadalom túlnyomó többsége természetesen nem szeretne fasiszta rendszerben élni, és nem szeretne masírozó nácikat látni az utcákon. Az antifasizmus nem egy kis csoport, vagy egy szélsőséges ideológia, hanem annak kifejezése, hogy nem akarjuk, hogy a fasiszták ránk kényszerítsék az akaratukat. Egy olyan társadalmi feladat, amihez mindenkire szükség van.

—

Fasizmus és erőszak.

A fasizmus zavaros ideológiájában, a fasiszta rendszerben, a fasiszta mozgalmakban a közvetlen, emberek elleni erőszak a központi elem. Ez tény. A fasiszta propaganda és a fasiszta internetes jelenlét folyamatosan erőszakkal való fenyegetőzést jelent. Ez is tény.Ugyanakkor az is egyre inkább ténynek tűnik, hogy a februári nemzetközi neonáci találkozó kapcsán részben ismeretlen támadók több személyt – a rendőrség szerint feltételezett neonácikat – is megtámadtak. Nem tudni, hogy ezek a támadások milyen stratégiához illeszkednek, de az már most is egyértelmű, hogy elszigetelt jelenségről van szó.Hosszú ideje tartanak minden év februárjában nemzetközi neonáci találkozót Budapesten, és ha az állam éppen nem tiltja be, akkor mindezt nyilvánosan, közterületen teszik. A náci demonstrációk ellen mindig zajlik antifasiszta tüntetés is. Ezeket a tüntetéseket többnyire sokszínű, alkalmi csoportok illetve egyének szervezik és támogatják. Olyanok, akik nem csak otthon szidják a nácikat, hanem ha kell, kimennek az utcára is. Az antifasiszta tüntetések nyilvánosan, nem titokban zajlanak. A tüntetések támogatóinak egyértelmű a céljuk: azt szeretnék, ha nem lenne fasiszta jelenlét az utcákon. E cél eléréséhez arra van szükség, hogy minél többen kimenjenek az utcákra.A médiában bemutatott támadások ügyében még nyomoz a rendőrség, de azt nagyon hamar kiderítették, hogy sem szervezetileg, sem személyesen nincs kapcsolat az utcákon tüntető antifasiszták, és a támadásokat végrehajtók között. Ez az antifasiszta információs oldal nem tud más információt hozzáadni ehhez a témához.

—

A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) amellett érvel, hogy engedélyezni kellene a náci demonstrációt.

A TASZ érvelése sajnos teljesen téves. Az antifasiszta tüntetések célja pontosan az, hogy ne lehessen nemzetközi náci demonstrációt tartani. Az utóbbi évtizedek bizonyítják: ha legálisan masíroznak a fasiszták, akkor többen vannak, többen jönnek hozzájuk külföldi nácik, és erősíthetik a nemzetközi és belföldi szervezeti hálózataikat. Ezzel szemben ha ki vannak tiltva a közterületről, akkor kevesebben tudnak összegyűlni, kevésbé hatékony a propagandájuk és a hálózatépítésük, és ez egyértelmű üzenet a társadalom számára: náciknak nincs helyük az utcáinkon. A rendőrség célja az utcai rend fenntartása. Ennek érdekében a fennálló törvények szellemében betiltják a náci rendezvényeket. Viszont ha arra a bíróság mégis engedélyt ad, akkor igyekeznek az antifasiszta ellentüntetést minél jobban elkülöníteni a náciktól. Ennek az az eredménye, hogy kevésbé van lehetőség megzavarni a nácikat. Ugyanakkor a TASZ érvelésével szemben ez sem akadályozza meg, hogy a náci csoportok megpróbáljanak antifasiszta ellentüntetőkre, vagy egyszerű járókelőkre támadni.A TASZ szerint a nácik kitiltása miatt kevésbé garantálható az utcai béke, de ez tévedés. Ha be van tiltva a náci demonstráció, eleve sokkal kevesebb náci jelenik meg az utcákon. A TASZ szerint tiltás esetén nem lehet tudni, hol bukkannak fel a nácik, de ez sem így van. A csoportosan mozgó nácik megtalálása, ellenőrzése, adott esetben feloszlatása kisebb rendőri egységek számára sem nagy kihívás. A szövegben is említett Halászbástyás esetben is elég volt, hogy 5-6 rendőr meginduljon a nácik felé, azok rögtön futásnak eredtek. A náci emléktúra megakadályozása politikai akarat kérdése, de erre egyelőre nincs esély, hiszen a túra szervezői a jelenlegi kormány legfelsőbb köreihez közel állók. Egyébként a náci demonstrációhoz hasonlóan, utcai tiltakozással kifejtett nyomásgyakorlással azt is fel lehet számolni.

—

„Az antifasizmus-ellenesség morális kötelesség”, így deklarálja saját fasiszta elkötelezettségét a magyar állami média.A hivatalos, magyar állami sajtót – a Magyar Nemzettől az Origóig – témaválasztásában, szemléletében, stílusában, a magyar nyelvhez való viszonyában egyre kevésbé lehet megkülönböztetni a Hitlert és Szálasit éltető náci honlapoktól. Magyarországon a fasizmus a hivatalos kormánypolitika fontos eleme. Az állampárt állami tízmilliárdokból fenntartott sajtója egyre szélsőségesebb. Ezt a jelenséget már a nem állami média is elemezte: mivel ezeknek a propagandistáknak mindenről ugyanazt kell írniuk, így csak a minél vadabb fogalmazással tudják felhívni magukra a figyelmet.Ugyanakkor maga a rendszer is kénytelen radikalizálódni. Az életszínvonal régóta nem emelkedik, így csak a klasszikus fasiszta módszerrel lehet egyben tartani a másfél-kétmilliós tábort, a folyamatos mozgósítással. A mozgósításhoz pedig a szintén klasszikus fasiszta gyűlöletkampányok adnak muníciót. Ezen a szinten is egyre mélyebbre süllyednek az állami pénzből élő hivatásos uszítók. Nemrégiben a németországi „Ein-Prozent” (Egy százalék) nevű oldal alapján írtak cikket a Magyar Nemzetbe, a magyar állami média központi lapjába. Az „Ein-Prozent” 2015 óta működő, saját definíciója szerint kampány-szervezet. A többi szélsőjobboldali, fasiszta szervezettel és platformokkal szorosan együttműködve terjesztik a propagandát: idegengyűlölet, muszlimellenesség, antifasizmus-ellenesség, látszólagos elit-ellenesség. A fő céljuk a jobboldalt és a náci mozgalmat elválasztó kerítés lebontása. (Magyarországon nincs ilyen kerítés, a legális jobboldal nyitott jobbra, az illegális fasiszta szervezetek felé.) Az „Ein-Prozentet” 2020-ban a német Alkotmányvédelmi Hivatal megfigyelés alá vonta. Ez azt jelenti, hogy a német állam szerint a szervezet céljai tagadják a fennálló alkotmányos kereteket, a csoport feltételezhetően jobboldali szélsőséges. A csoport oldalait a közösségi média is letiltotta az utóbbi években. A csoport pert indított, mert „erőszakszervezetnek” minősítették, de a pert elvesztették, mert a legfelsőbb bíróság szerint az „Ein-Prozent“ célja, hogy embereket támadjon meg etnikai származásuk vagy vallásuk miatt.A magyar állami média számára egy német fasiszta szervezet nyújt ideológiai útmutatást.

—

Am 11. Februar fand in der Budaer Burg eine antifaschistische Demonstration mit 200-250 Teilnehmern statt. Die Demonstration stand unter dem Motto „Nazi Budapest!“. Wenn auch nicht die ganze Stadt, so war doch die Burg für ein paar Stunden nazistisch. Die Antifaschisten wurden wiederholt von der Polizei angehalten und durchsucht. Es sei die gemeinsame Verantwortung der gesamten Gesellschaft, dafür zu sorgen, dass menschenfeindliches, massenmörderisches faschistisches Gedankengut und rassistische Nazigewalt nie wieder Fuß fassen können, so die Redner. Nazis, verschwindet von den Straßen von Budapest!

–

13. Februar 1945 Die Straßen von Buda sind mit den Leichen tausender Soldaten des Nazireiches übersät. So endete der Zweite Weltkrieg in Budapest: Die Truppen, die nicht aus der Budaer Burg fliehen konnten, waren für die Zerstörung der Stadt verantwortlich, für den Tod Zehntausender Pfeilkreuzler, für die Verzögerung der unausweichlichen Zerstörung des völkermordenden Nazireichs und für die Verlängerung des Leidens von Millionen von Menschen – eine sinnlose Militäraktion, an die die heutigen Neonazis Anfang Februar erinnern. Im Jahr 2023 haben die Neonazis keine internationale Neonazi-Demonstration abgehalten. Die 2.000 Teilnehmer des Neonazi-Gedenkmarsches konnten sich am Rande des Schlosses auf den Weg machen. Eines der Nazikonzerte fand an einem geheimen Ort statt. Die gesamte Veranstaltung hat nicht mehr als zwei- oder dreitausend Menschen bewegt. Die Tendenz geht dahin, dass das Nazi-Gedenken nicht größer werden kann, und wenn es in Zukunft nicht mehr Unterstützung von den Behörden erhält als jetzt, wird es allmählich völlig unbedeutend werden. Aber das ist nur die Oberfläche, dahinter verbirgt sich eine lautstarke Minderheit von Hunderttausenden, die dem Faschismus offen gegenübersteht oder offen mit den Nazi-Ideologien sympathisiert. Die große Mehrheit der Gesellschaft würde sicherlich nicht unter einem faschistischen Regime leben wollen und auch keine Nazis auf den Straßen marschieren sehen wollen. Antifaschismus ist keine kleine Gruppe oder eine extremistische Ideologie, sondern ein Ausdruck dafür, dass wir nicht wollen, dass die Faschisten uns ihren Willen aufzwingen. Es ist eine gesellschaftliche Aufgabe, die alle braucht.

–

Faschismus und Gewalt.

In der verworrenen Ideologie des Faschismus, im faschistischen System, in den faschistischen Bewegungen, ist das zentrale Element die direkte Gewalt gegen Menschen. Das ist eine Tatsache. Die faschistische Propaganda und die faschistische Internetpräsenz sind eine ständige Androhung von Gewalt. Gleichzeitig wird es immer mehr zur Tatsache, dass im Zusammenhang mit dem internationalen Neonazitreffen im Februar mehrere Personen – laut Polizei mutmaßliche Neonazis – von teilweise unbekannten Angreifern angegriffen wurden. Seit langem findet in Budapest jedes Jahr im Februar ein internationales Neonazi-Treffen statt, und wenn der Staat es nicht verbietet, findet es in der Öffentlichkeit, auf öffentlichen Plätzen statt. Es gibt immer eine antifaschistische Demonstration gegen Nazidemonstrationen. Diese Demonstrationen werden in der Regel von verschiedenen, gelegentlich auftretenden Gruppen oder Einzelpersonen organisiert und unterstützt. Menschen, die die Nazis nicht nur zu Hause anprangern, sondern notfalls auch auf die Straße gehen. Antifaschistische Demonstrationen sind offen, nicht heimlich. Die Unterstützer der Demonstrationen haben ein klares Ziel: Sie wollen keine faschistische Präsenz auf den Straßen sehen. Die Polizei untersucht noch die in den Medien berichteten Angriffe, aber es wurde schnell festgestellt, dass es keine organisatorische oder persönliche Verbindung zwischen den demonstrierenden Antifaschisten und den Angreifern gibt. Diese antifaschistische Informationsseite hat keine weiteren Informationen zu diesem Thema zu bieten.

–

Die TASZ (Gesellschaft für Freiheitsrechte)  argumentiert, dass die Nazi-Demonstration erlaubt werden sollte.

Leider ist die Argumentation der TASZ völlig falsch. Der Zweck von antifaschistischen Demonstrationen ist es gerade, internationale Naziaufmärsche zu verhindern. Die letzten Jahrzehnte haben bewiesen, dass die Faschisten, wenn sie legal marschieren, zahlreicher sind, sich mehr ausländischen Nazis anschließen und ihre internationalen und nationalen Organisationsnetze stärken können. Werden sie hingegen aus dem öffentlichen Raum verbannt, können sich weniger Menschen versammeln, ihre Propaganda und Vernetzung ist weniger effektiv, und dies sendet eine klare Botschaft an die Gesellschaft: Nazis haben auf unseren Straßen nichts zu suchen. Das Ziel der Polizei ist es, die Ordnung auf den Straßen aufrechtzuerhalten. Zu diesem Zweck verbietet sie Nazikundgebungen im Sinne der geltenden Gesetze. Wenn sie jedoch von den Gerichten zugelassen werden, versuchen sie, antifaschistische Gegendemonstrationen so weit wie möglich von den Nazis zu trennen. Das hat zur Folge, dass es weniger Möglichkeiten gibt, die Nazis zu stören. Entgegen der Argumentation der TASZ hindert dies die Nazigruppen jedoch nicht daran, zu versuchen, antifaschistische Gegendemonstranten oder gewöhnliche Passanten anzugreifen.Die TASZ argumentiert, dass das Verbot der Nazis den Frieden auf der Straße weniger garantiert, aber das ist falsch. Wenn Nazi-Demonstrationen verboten werden, gibt es viel weniger Nazis auf den Straßen. Die TASZ behauptet, dass man bei einem Verbot nicht weiß, wo die Nazis auftauchen, aber auch das ist nicht der Fall. Nazis, die sich in Gruppen bewegen, aufzuspüren, zu kontrollieren und notfalls zu vertreiben, ist für kleinere Polizeieinheiten keine Herausforderung. Selbst im Fall der im Text erwähnten Fischerbastei reichten 5 oder 6 Polizisten aus, um auf die Nazis zuzugehen, und sie begannen sofort zu rennen. Die Verhinderung der Nazi-Gedenktour ist eine Frage des politischen Willens, aber dafür gibt es vorerst keine Chance, da die Organisatoren der Tour den höchsten Kreisen der derzeitigen Regierung nahe stehen. Andernfalls könnte sie, wie die Nazi-Demonstration, durch die Ausübung von Druck durch Straßenproteste gestoppt werden.

–

„Die offizielle ungarische Staatspresse – von der Magyar Nemzet bis zu Origó – unterscheidet sich in ihrer Themenwahl, ihrer Herangehensweise, ihrem Stil und ihrem Umgang mit der ungarischen Sprache immer weniger von den Hitler und Szalasi verherrlichenden Nazi-Webseiten. Der Faschismus ist ein wichtiges Element der offiziellen Regierungspolitik in Ungarn. Die Presse der Staatspartei, die mit zig Milliarden an Staatsgeldern finanziert wird, wird immer extremistischer. Dieses Phänomen wurde bereits von den nichtstaatlichen Medien analysiert: Da diese Propagandisten über alles das Gleiche schreiben müssen, können sie nur Aufmerksamkeit erregen, indem sie so wild wie möglich schreiben. Der Lebensstandard ist schon lange nicht mehr gestiegen, so dass die einzige Möglichkeit, das Lager von eineinhalb bis zwei Millionen Menschen zusammenzuhalten, die klassische faschistische Methode der ständigen Mobilisierung ist. Und die Mobilisierung wird durch die ebenso klassischen faschistischen Hasskampagnen angeheizt. Auch auf dieser Ebene sinken die professionellen Aufwiegler, die von öffentlichen Geldern leben, immer tiefer. Kürzlich wurde in der Magyar Nemzet, der zentralen Zeitung der ungarischen Staatsmedien, ein Artikel veröffentlicht, der sich auf die deutsche Seite „Ein-Prozent“ stützt. Ein-Prozent ist seit 2015 aktiv und ist nach eigener Definition eine Kampagnenorganisation. In enger Zusammenarbeit mit anderen rechtsextremen, faschistischen Organisationen und Plattformen verbreiten sie Propaganda: Fremdenfeindlichkeit, Antimuslimismus, Antifaschismus, Antielitismus, angeblicher Antielitismus. Ihr Hauptziel ist es, den Zaun niederzureißen, der die Rechte von der Nazibewegung trennt (in Ungarn gibt es keinen solchen Zaun, die legale Rechte ist offen für die Rechte, für illegale faschistische Organisationen). Dies bedeutet, dass die Ziele der Organisation nach Ansicht des deutschen Staates gegen den bestehenden Verfassungsrahmen verstoßen und die Gruppe als rechtsextremistisch gilt. Die Seiten der Gruppe wurden in den letzten Jahren auch in den sozialen Medien blockiert. Die Gruppe hatte geklagt, weil sie als „gewalttätige Organisation“ eingestuft wurde, verlor aber den Prozess, weil der Oberste Gerichtshof entschied, dass „Ein-Prozent“ darauf abzielt, Menschen aufgrund ihrer ethnischen Herkunft oder Religion anzugreifen. Eine deutsche faschistische Organisation gibt den ungarischen Staatsmedien ideologische Orientierung.

antifasizmus

Barba Negra

Az egyik legismertebb és legnagyobb koncert-hely Budapesten a több helyszínen is üzemelő Barba Negra. A helynek régebben sem voltak gátlásai, hogy kiknek biztosít színpadot, visszatérő fellépők a „nemzeti” „rock” hírességei. Nem meglepő, hogy nácikat is támogatnak.
2022. október 22-én, nem első alkalommal a „romantikus-erőszak” lép fel, egy régi bonehead (náci-kopasz)bandával, és a hajdani punk zenekarból náci csicskaként megújuló „eta”-val.
A „romer” világa a siránkozás és fenyegetőzés. A régi nacionalista és antiszemita témákból építkeznek, a horthysta és a nyilas propagandát keverve. A nemzetet végromlás fenyegeti: „A haza elveszik, a magyart üldözik” „Jöttment kufárok, média zűrzavar/Kitépik szíved, hogyha magyar” „Szabadságot Magyarországnak!”
De nem kell aggódni, a kemény csávók mindent elrendeznek: „Bilincseinket eszménk tépi szét/Megfizetünk mindenért” „Jön majd jobb idő, de a harc véget nem ér/Amíg el nem folyt az utolsó csepp vér” „Ha bántod a magyart/Agyon verünk!” „Trianont ledöntjük, zászlónk győzni fog!”
A zenekar a nyilaskeresztes „ideológia” híve, ezt röviden összefoglalják a háborús bűneiért kivégzett Kun pátert dicsőítő dalukban. Kun még a nyilasok közül is kitűnt szadizmusával, ami nagy szó, mert a nyilasok fő tevékenysége védtelen emberek megkínzása és lemészárlása volt. Kun zeneszó mellett, terített asztalnál nézte végig sok száz áldozatának megkínzását és agyonverését. A Barba Negrában fellépő zenekar szerint Kun páter „ Egy kézzel ölt,a másikkal ölelt/Isten nevében vezényelt sortüzet. Rózsafüzér és revolver,az volt a szép/Rózsafüzér és revolver ’45 telén. Az utolsó töltényig védte a hazát/S vértanú lett a keresztfán.”
A Barba Negra ugyanakkor olyan zenekarokat fogad, mint pl. Carcass, Sepultura, Toy Dolls, Apocalyptica, Cannibal Corpse. Ezek a zenekarok nyilván nem örülnének, ha tudnák, hogy nácikkal kell osztozniuk a színpadon.
A Barba Negra üzemeltetője a Budai Hídfő Kft. 2045 Törökbálint, Kossuth Lajos u. 43.
Telefon: +36 (20) 563 2254 Email: info@barbanegra.hu
 
antifasizmus, zene

A „waterlooi csata“ – 1992.

  1. szeptember 12-én zajlott Londonban a „waterlooi csata” – antifasiszták támadták meg a gyülekező nácikat.

A náci zenei mozgalom az 1970-es években indult, majd 1987-ben Ian Stuart Donaldson, a Skrewdriver zenekar énekese elindította a nevét a hitlerjugend jelmondatából kölcsönző mozgalmát, a Blood&Honourt. A koncertszervezéssel, náci zenék terjesztésével foglalkozó mozgalom kisebb csoportjai sok országban megjelentek, de féltucatnyi országban betiltották működésüket. A bejegyzett „Vér és becsület” egyesületet Magyarországon 2005-ben tiltották be. Azóta bejegyzés nélkül működnek: egy kisebb baráti társaság ilyen néven szervez pár havonta néhány tucat főt megmozgató koncerteket. Ian Stuart 1993-ban fejreállt a kocsijával és megpusztult, a nácik még ma is tartanak megemlékező koncerteket. Az eseményről megemlékezett a Ruhrpott Kanacken nevű zenekar is. „… az egy szép nap volt, amikor Ian Stuart meghalt…” Az MDC egyik száma pedig arról szól, hogy „A náciknak nem szabadna vezetniük”, mert túlságosan leköti őket az idegengyűlölet, és nem tudnak figyelni az autós-oktatóra…

A náci zenét a ’80-as évek végére az Egyesült Királyságban sikerült kiszorítani a városokból, de Stuarték 1992-ben újra próbálkoztak. Szeptember 12-re koncertet hirdettek Londonban, de nem merték megadni a helyszínt, csak a találkozási pontot, a Waterloo pályaudvart. Az állomás környékén mintegy ezer antifasiszta jelent meg. Eleinte a kisebb csoportokban gyülekező nácikra támadtak, némelyiknek a kocsiját is összetörve, majd a rendőrség lezárta az állomás épületét, letartóztatva harminc tüntetőt. Az összeverődött egy-kétszáz nácit a tüntetők kövekkel dobálták. Végül a rendőrök buszokra terelték a nácikat, és úgy vitték a koncert helyszínére, Dél-Londonba. A koncerthelyszínt is rendőrök védték, ahol végül mintegy háromszáz náci jelent meg.

A B&H, vagy ahogy a nácik kódolják 28, nem tudott megerősödni, megmaradt egy szűk náci réteg belterjes csoportjának.

antifasizmus, Oroszország

Egy orosz antifasiszta

(Egy személyes beszámoló az oroszországi antifasizmusról, a 21. század kezdetéről. Így talán értetőbb, hogy hogyan jutott Oroszország a mai állapotába.)

RUSZTAM  JILBARISZOV: OROSZ ANTIFASISZTA HISTÓRIA                                                                                                                                                                                                                      Szeva barátom egy nyári táborban feltett egy kérdést, amit egész életemre megjegyeztem:

„Na, srácok, mikor fogunk már migránsokat verni?”

Valamit motyogtam, hogy ja, ja, ideje már… elég kínos volt. Szevával nehéz volt nem egyetérteni, magas volt, okos, jó tanuló, minden társaság lelke. Ha sakkoztunk mindig ő nyert, ő profi volt, nekem meg maximum volt egy-két jó húzásom.

A 2000-es évek elején a jobbos ideológia elég népszerű volt az orosz fiatalok körében. Az első csecsen háború véget ért, a második megkezdődött, a városokban a lakóépületek robbanásai elhaltak, Dubrovkában terrortámadás történt. A hatóságok  propaganda kampányt indítottak. Korunk hőse, Vlagyimir Putyin új elnök és filmes kollégája, Danila Bagrov. Az aktuális ellenség a sajtóban a „kaukázusi származású személy“ lett.

Megkértem anyámat, hogy vegyen egy naplót, aminek a borítóján Putyin volt, és mindig felálltam, amikor a himnusz szólt. A jobbos ideológia az egyszerűségével, férfiasságával nyert meg, na és azzal, hogy egy közös ügy részének érezhettem magam. Csatlakoztam is volna hozzá, ha nincs egy apró problémám: nem voltam orosz. Én csucsmek, csurka, csurkobek, cseburek, urjuk, baszurman és néha csernozsopa voltam (mind pejoratív, rasszista szavak amiket az oroszországi nem orosz, illetve nem szláv kisebbségekre használnak – fordító). A legtöbb ilyen „becenevet” a moszkvai iskolámban egy belorusz osztálytársamtól hallottam.

Az osztálytársaim megtiltották, hogy tatárnak nevezzem magam, mert a törikönyvünkben tatár-mongol igáról írtak.Az állami intézmények alkalmazottai folyamatosan elírták a nevemet. Nem haragudtam a mindennapi idegengyűlölet megnyilvánulásai miatt, és nem gondolkodtam el annak okairól. Bizonyos értelemben jó érzéssel töltött el, hogy más vagyok, mint a többiek. Addig minden rendben volt velem, amíg össze nem ütköztem a náci skinheadekkel vagy boneheadekkel, ahogy valójában helyesebb őket hívni.

Amikor kilencedikes voltam kórházba kerültem. A kórteremben, egy náci skinhead feküdt mellettem. A haveroktól hallottam, hogy a skinheadek borotválják a fejüket, nehéz cipőket viselnek, és megverik a nem oroszokat és a rappereket mivel azok a feketéket majmolják. Én tökéletes célpont voltam – rapper és tatár – így rettenetesen féltem. Szomszédom hasonlított a Gyűrűk Ura orkjaira – a füle helyén egy darab hús volt. Azt mondta, hogy birkózó füle van. Minden nap brutálisan megverte az egyik fiút, aki velünk feküdt az osztályon. Ráült és ököllel verte arcát, amíg az orrából vér nem szivárgott, majd zsebkendőket nyomott az orrába, hogy megállítsa a vérzést. A fiú ordított, de az ork csak még jobban verte. Ezt, az amúgy orosz fiút azért verte, mert állandóan nyafogott, hogy hiányzik neki az anyja. Amikor megnyugodott gyerekkönyvekből olvasott fel neki.

Az ágyamból figyeltem ezt az őrületet, és nem tudtam megmozdulni. Több fiú feküdt az osztályon. Könnyen legyőzhetnénk együtt – gondoltam. Panaszkodhatnánk az ápolónőnek. De mikor a nővér megjelent és kérdezte, mi történt, mindenki hallgatott.Felhívtam a szüleimet, és megkértem, hogy vigyenek haza.Féltem és szégyelltem magam. Kíváncsi voltam, miért nem álltam ki a fiú mellett. A szüleim könyvtárában fedeztem fel Erich Fromm filozófus könyveit, amikben válaszokra találtam. Elkezdtem olvasni a könyveit, hogy okosnak tűnjek a lányok előtt, de aztán tényleg elkezdett érdekelni. Fromm radikális humanizmusa megfogott.Végre úgy éreztem, hogy lehet a jó oldalon állni és egyúttal kemény gyereknek lenni.

2004-ben előkészítőre mentem a Moszkvai Állami Egyetem Újságíró Karára, ahol megismertem Nyikitát. Igazi punk volt: ivott, oi!-t hallgatott, fekete kabátot viselt és gyűlölte a nácikat. Miatta regisztráltam az antifa.ru fórumra, ahol hasonló gondolkodású emberekre találtam. Írogattam oda és végül arra a következtetésre jutottam, hogy az apolitikus antirasszizmus nem elegendő, mivel az ultra jobboldal elválaszthatatlan kapcsolatban áll a tőkével és a hatalommal. A fórum egyik résztvevője „Adi“ becenév alatt elindította az antifa.p0.ru oldalt, amit baloldalinak hívott. Leveleztünk, és rájöttem, hogy nem elég az interneten antifasisztának lenni.Elküldtem Adi-nak az útlevelem szkenjét, hogy lássa, aligha lehet valaki beépített fasiszta az én vezetéknevemmel, és elmentem az elsõ antifa találkozónkra. Május elsejei tüntetés volt. Maszkot viseltem.A környező öreg kommunisták üvölteni kezdtek, hogy én provokátor vagyok. Adi felismert és átvitt a Vörös Ifjúság Avangárd oszlopához. Kezet fogtam a leendő elvtársakkal. Akkor még nem tudtam, min megyünk majd keresztül.Elmentem pár VIA-találkozóra, ahol beszéltem a vezetőjükkel, Szergej Udalcovval, és még a lábammal is adtam a ritmust, miközben azt skandáltam, hogy “ jön a VIA“. De mivel nem tartottam magam sem valami szar rockernek, se nem voltam a Grazsdanszkaja Abarona rajongója, és szovjet revansista se voltam, így soha többet nem mentem közéjük.

Felmerült, hogy jó lenne egy baloldali antifasiszta csoportot csinálni, ezért bemutattam Nyikitát és Adit egymásnak. Nyikita anarchista, Adi kommunista volt, én meg – Fromm szellemében – szociáldemokrata. Eleinte ideológiai okokból veszekedtek egymással, de aztán sikerült megegyeznünk. Nyikita punkokat hívott, Adi vörös skinheadeket vagy Rashokat (R.A.S.H, Red Anarchist Skinheads), akik otthagyták az VIA-át. Mi Sztálin-fejűeknek hívtuk őket. Nem voltak barátaim ebben a szubkulturális közegben, de nagyon szerettem volna elvtársakat találni.

A 2000-es években Oroszországban a náci skinheadek száma kb. 50 ezer volt, de nehéz megmondani, hogy hányan követtek el gyűlölet-bűncselekményt – magyarázta Alekszandr Verhovszkij, a SOVA központ igazgatója. Az szélsőjobboldali terror az évtized végére érte el a csúcsát. 2005-ben 152 regisztrált gyilkosságot követtek el a nácik, 2009-ben – 548-at.A bűnüldöző szervek persze nem csináltak semmit, mivel a nagypolitika ekkor épp a nacionalista kártyát próbálta kijátszani.A szélsőjobboldali terroristákat elengedték, vagy minimális büntetést kaptak. Az NSO vezetője azzal dicsekedett, hogy a különleges szolgálatoknál is vannak kapcsolatai. A jobboldalnak megvannak a maga képviselői az Állami Dumában – Nyikolaj Kurjanovics a Liberális Demokrata Pártból, majd Andrej Szaveljev a Rodinából és Maxim Miscsenko az Egységes Oroszországból, a Kreml-barát Fiatal Oroszország mozgalom vezetője. Miscsenko nyíltan kacérkodott a nácikkal. Rumol együttműködött a Ruszkíj Obraz mozgalommal – annak vezetőjét, az Orosz Nemzeti Harci Szervezetének (BORN) harcosát, Nyikita Tyihonovot 2011-ben életfogytiglanra ítélték Stanislav Markelov ügyvéd és Anastasia Baburova újságíró meggyilkolása miatt. Vele ugyanazon az egyetemi karon tanultam.

2004-ben az Állami Duma törvényjavaslatot fogadott el miszerint az októberi forradalom évfordulója (november 7) helyett, az új ünnep november 4-e, a nemzeti összetartozás napja lett. Habár a lakosság többsége a mai napig nem tudná megmondani, mit is ünneplünk ekkor, ez a nap – Hitler születésnapja után – a naptár fő „barna” dátuma lett. November 4-én szélsőjobboldaliak ezrei járnak „orosz felvonulásokra” horogkeresztekkel és cári zászlókkal. 2009. november 4-én Miscsenko védnökségével Oroszország legnépszerűbb náci zenekara, a Kolovrat lépett fel a Kreml falainál.

Valakinek meg kellett állítania ezt a szörnyet. Mi szegény családokból való tizenévesek, bölcsész hallgatók vállalkoztunk erre.Közvetlen akciókat terveztünk. Járőrözni jártunk a külső kerületekbe, azt gondoltuk ott gyülekeznek a faskók. Eleinte fárasztó és eredménytelen volt. Nagyon kevesen voltunk. Nem tudtuk, hogyan lehet az ellenséget felkutatni. Nem volt fegyverünk se.Nem tudtuk, hogyan kell verekedni. Egyikünk sem rendelkezett sport eredményekkel vagy harcművészeti díjakkal. Az NSO-hoz képest, akik őszintén hittek az erőszakban és ki sem léptek az edzőteremből, szánalmasnak tűntünk. Nevetségesnek tüntünk a BTO-hoz képest is, akik leszúrták a 8 éves Khursheda Sultonovát és további 12 embert. Mit állíthatnánk ki ellenük?

A mi célunk szélsőjobbos szubkultúra volt, ami új tagokkal látta el a közeget, alvilági pénzeket forgattak és nyomták a propagandát vagyis a valódi terroristák háttér országát alkották. Ezek az emberek nem azok voltak, akik kalapáccsal ütötték az utcaseprőket (Oroszországban az utcaseprők az alacsony fizetés miatt szinte kivétel nélkül mindig közép-ázsiai bevándorlók – fordító), hanem koncerteken büszkén  karlendítve tisztelegtek és aktívan helyeselték a gyilkosságokat. Velük már nem lehetett vitatkozni, mivel rasszista nézeteiknek már az utcán akartak érvényt szerezni.

Először 2005-ben vertem fasisztát.

Az utcán vettük észre, Tibibo és én, sokáig követtük a metróban, hezitáltunk. Tibibo többször is közelebb ment hozzá, úgy tett, mintha a metró térképet tanulmányozná. Jól megnézte a ruháját, hogy biztos legyen, egy nácival állunk szemben. A Prospekt Mira állomás kereszteződésénél a barátom adta ki a parancsot, futottunk és utolértük a mozgólépcsőn. Két lábbal a levegőben előre ugrottam, és így ledöntöttem a nácit a földre. Az arcát eltakarta a kezeivel, miközben vertük azt kiabáltuk hogy: „Antifa!“

Katarzist éltem át, úgy éreztem az erőszak megtisztított.

A csoportunk növekedett és egyre több kapcsolatra tettünk szert. Két-három csoport volt, akik külön lógtak, csak akciókon és koncerteken találkoztunk.. Megalakult a csoport gerince, amely főleg RASH-okból állt. Összesen kb. húszan voltunk, ha beleszámítjuk azokat is akik csak lazán kapcsolódtak a csoporthoz.Az első figyelemre méltó akció, amiben a moszkvai antifasiszták egységesen vettek részt, az szerintem a 2006-os Tochka klub elleni támadás volt. A boneheadek koncertet tartottak ott, többek között nyugati-európai zenekarok részvételével. Nagy tömegben hagytuk el az Oktyabrskaya metro állomást. Az egyikünk egy kockás táskában kettéfűrészelt lapátnyeleket is hozott. A nácik féltek kijönni, bezárkóztak a klubba. Szétszedtük a bejáratot és letéptük a klub tábláját, hogy üzenetet hagyjunk a klub tulajdonosának: a náci koncertek drágák lesznek.

Pár év alatt kiterjedt antifasiszta közeg jött létre Moszkvában, ami koncerteket szervezett, védte őket, nyomtatott anyagokat, könyveket, pólókat készített terjesztésre. Abban az időben több tucat punk és ska csoport tevékenykedett antifasisztaként. Felajánlottunk egy alternatívát a korosztályunknak és ők csatlakoztak hozzánk.

Egyszer egy koncerten megkeresett minket a „Proverocsnaja Linеjka“ énekese, Pít, és megkérdezte: „Srácok, ti szervezitek ezeket az antifa csoportokat?“ Így kaptunk elismerést a moszkvai antifasiszta közegtől, egyik vezetője, Ványa Kosztolom személyében.                                                   

 Ványát 2007-ben ismertem meg. Nagy megtiszteltetés volt számomra, mert nekem ő az antifa élő legendája volt. Több támadást is túlélt, ekkor épp egy ilyen után lábadozott. A nácik egy csavarhúzóval nyakon szúrták a lépcsőháza bejáratánál, ezért bottal járt.

A moszkvai antifa legfőbb szervezete a Moscow Trojan Skinheads (MTS) apolitikus szkinhedekből vagy sharpokból állt (S.H.A.R.P, Skinheads Against Racial Prejudices, a szimbólum egy trójai sisak). Az MTS állt az antifasiszta hierarchia élén. Mindenki arról álmodozott, hogy kitűnjön valahogyan és taggá válhasson. A mi csoportunk volt a második és életkorunkat tekintve fiatalabbak voltunk. A két csoport között versengés folyt, ami bizalmatlansággal kezdődött, de teljes értékű szövetséggé nőtte ki magát.Ványa RASH volt. Talán emiatt otthagyta a MTS-t és felajánlotta, hogy a mi csoportunk vezetője lesz. A döntés meghozatalakor nem voltam ott. Amikor tavasszal visszatért a csoport Petrozavodszkból, ahová Ványával együtt mentek Los Fastidios koncertre, már ő volt a csoport vezetője. Senki sem ellenkezett. Vanya nagy, erős és bátor, kedves és szerény srác volt, ez éles ellentétben állt a becenevével (Kosztolom-csontörő). Mögé szívesen beálltam.

Kosztolom szambózott. Ismerősein keresztül talált egy edzőtermet Pervomajszkaján, és heti rendszerességgel edzéseket tartott nekünk. Megtanította, hogyan kell bemelegíteni, milyen izmokra kell gyúrni, hogyan kell védekezni és támadni álló helyzetben, hova kell ütni, egyszóval felkészített minket az utcai harcra. Két elemre emlékszem még: a lábfogás söpréssel és a szorító fogásból szabadulás. Ezek a mozdulatok nem egyszer segítettek a harcokban. Ványa szervezte a csoportot, ő osztotta ki a szerepeket. Lányok is voltak a csoportban, velünk edzettek és az volt a dolguk, hogy felkutassák, kövessék a nácikat és telefonon értesítsenek minket a mozgásaikról. Ványának adtuk a pénzt a terembérletre és kenőpénzre, hogy az őrizetbe vett elvtársak kiváltsuk – a 2000-es években egy betört náci fej kb. 10 ezer rubelbe került nekünk. Amikor Kosztolommal sparringoltam mindig kicsit hagytam magam, mert a támadás óta rossz volt a mozgáskoordinációja. Nagyon tiszteltem őt, és zavarban voltam, amikor arra gondoltam, hogy mindenki láthatja a gyengeségét. Amikor valaki elkezdett viccelődni és szórakozni a teremben, megpróbáltam nem részt venni benne, mert tudtam Ványa mennyi időt pazarol ránk. Csak egy évvel később épült fel és kezdett részt venni az akcióinkban. Soha nem volt féltem Ványa mellett. Együtt vetettük magunkat a nácikra az Oktyabrskaya metro előcsarnokában. A járókelők az oszlopok közé szorultak, a nácikat a márványlapokba tapostuk.

Akkoriban alapvetően „puszta kézzel, minden szar nélkül“ harcoltunk – vagyis fegyverek nélkül, de egyszer a kezembe vettem egy üveget, hogy szétverjem egy hülye náci fejét.

Nem sikerült, mert az üveg kicsúszott a kesztyűmből. Felmerült, hogy el kéne nevezni valahogy a csoportot. Én a BBC rövidítést javasoltam – Bone Breakers Crew -, de Kosztolom szerényen visszautasította. Azt akarta, hogy a Moszkva szó szerepeljen a névben. Végül a csoport név nélkül maradt, de mi örökre úgy fogunk rá emlékezni,mint Kosztolom csoportjárja. Valamivel később Szókratész is csatlakozott, de ez már nélkülem történt.

Nácinak lenni Oroszországban ismét veszélyessé vált. A nácik többé nem mertek nyíltan az utcán horogkeresztekkel megjelenni és rendezvényeket tartani. Az antifasiszták ellen terrort és „anti-antifa“ brigádokat szerveztek, akiknek az volt a dolguk, hogy a leghíresebb elvtársakat levadásszák és megöljék.2008. október 10-én megölték Fegya Filatovot az MTS-ből. 2009. június 27-én Ilja Dzsaparidzét, november 16-án pedig Ványát. A kapualjban épp a postaládáját csekkolta, amikor a volt FSZB parancsnok, a BORN fegyverese Alekszej Korszunov tarkón lőtte.

Két nappal később megsemmisítettük a RUMOLA irodát. Kétségbeesés diktálta szimbolikus gesztus volt. Én elkéstem az akcióról. Amikor megérkeztem, már mindenki elszaladt. Addigra már régen kiléptem a csoportból, csak mint szimpatizáns, a történéseket a hátsó sorokból figyeltem. 2007-ben meglátogattuk Szása Rjukhin, egy 19 éves fiú édesanyját, akit a BORN tagjai egy koncertre tartva szúrtak le. Ez volt halálának az első évfordulója. Rjukhin antifasiszta volt, de nem volt antifa. Matricákat ragasztott, és áthúzott horogkeresztes jelvényt viselt. Csendben megettük a tortát, átadtuk a pénzt, amit gyűjtöttünk az anyjának, és mentünk is. Egyedül maradt abban a Moszkva melletti kisvárosban. Telefonon szóltam az elvtársaknak, hogy ezt nem tudom tovább csinálni.Minden egyes újabb gyilkosság után elmentem Szent Tatyána templomba az egyetem mellett. Gyertyát gyújtottam a békéért, és kértem az eget, hogy ez a halál legyen utolsó. Egyébként agnosztikus vagyok, de ebben a helyzetben ezt tudtam tenni.

A BORN alapítója Nyikita Tyihonov életfogytiglant kapott, a barátnője, Jevgenyija Haszisz- 18 évet. Két évvel később Korsunovot a saját maga készítette bomba robbantotta fel kocogás közben. Maxim Miscsenkót lecsukták, mert pénzt lopott Csernobil áldozataitól.

Megpróbáltuk legyőzni a nácikat a saját játékukban – és ahogy az várható volt, vesztettünk.

Amikor megtámadták a koncertjeinket – védekeztünk és betámadtuk az ő koncertjeiket. Amikor késekkel támadtak ránk – mi is szereztünk késeket. Vettek airsoft fegyvereket – mi is vettünk. De amikor elkezdtek minket gyilkolni – mi megálltunk.

Egyikünk sem volt kész ölni. Szeva barátom a Szpartak Moszkva egyik ultra csoportjának lett a tagja. Ezután létrehozta a Go Vegas náci graffiti csoportot. „Antifa vagyok. Nem szeretnék találkozni veled az utcán” – mondtam neki. Soha többé nem beszéltünk. A kemény 2000-es éveknek vége lett.A hatalom kihasználta az szélsőjobboldaliakat aztán a történelem szemétdombjára hajította őket.A 2010-es évek elején betiltották a legnagyobb náci szervezeteket, az NSO-t, a DPNI-t és a „Szláv Uniót“, vezetőiket pedig bebörtönözték. A 2014-es események után a legvadabb nácik Ukrajnába távoztak, ahol csatlakoztak az AZOV-hoz.

Az utcai antifasizmus túlnőtt önmagán és elavulttá vált. Az antifa utolsó akciója bizonyult a legjelentősebbnek. 2010. július 28-án 300 ember támadta meg a Himki polgármesteri hivatalt , kövekkel és palackokkal dobálta meg. Az antifa apoteózisa volt a radikalizálódás és az antifasiszta politikai nézetek balra sodródása. Himki után a hatóságok kampányt indítottak az antifasiszták ellen és az Center E nyomozói szétzúzták a szervezetek maradványait. Sokan kerültek börtönbe, mások meghúzták magukat vagy külföldre menekültek. Pít megírta az antifa letűnt korszakának történetét az Kivonulás című könyvben és Európába távozott. Ott politikai menedékjogot kapott, csakúgy, mint Denisz Solopov. Én pedig csatlakoztam az anarchista mozgalomhoz, amely valamivel tovább élt, mint az antifasiszta.

Soha nem bántam meg, hogy a legjobb éveimet az antifasizmusnak szenteltem, ez formált olyanná, amilyen ma vagyok.Annak ellenére, hogy a sors szerény szerepet szánt számomra ebben a drámában, pozitív hős voltam. Megfigyelhettem a punkok és skinek szubkultúrájának hanyatlását, a fennálló társadalom elleni utolsó lázadást és az orosz politikai élet utolsó független, rendszer ellenes mozgalmát.

A legfontosabb, amire rájöttem, hogy egyértelműen van valami baj ezzel a kibaszott világgal, de mindenki úgy tesz, mintha minden rendben lenne: és nekik sikerül is, de nekem már nem. Amikor a nácikat a Baumanskajánál a metró kocsijában vertük – az utasok úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, és ültek tovább a helyükön. Biztos vagyok benne, hogy ha az egy „fehéreknek fenntartott” kocsi lett volna és a nácik embereket öltek volna benne, akkor sem tettek volna másképp, talán csak egy kicsit  arrébb ültek volna.

Kedves olvasó, ne mondd nekem, hogy az antifa és a fasiszta egy és ugyanaz, mert akkor nem látsz tisztán a kispolgári önelégültségedtől!! Ne mondd, mert ott van a frontvonal, ahol Kosztolom a többi elvtárssal együtt még mindig az orkok hordái ellen harcol. És amikor eljön az óra, csatlakozom hozzájuk, és mindannyian támadásba lendülünk!

antifasizmus, fasizmus

„Becsület-nap“

A 2022-es év rosszul indult a magyar nácik számára, egyáltalán nem sikerült a korábbi években megszokott külsőségek között megtartaniuk a februári nemzetközi náci parádét.

A náci mítoszépítés részeként egy balul sikerült katonai vállalkozást neveztek ki fő ünnepüknek. 1945 februárjában a budai várban rekedt náci birodalmi katonák megpróbáltak elmenekülni, de túlnyomó többségük ott pusztult, amikor ész nélkül belerohantak a Vörös Hadsereg tüzérségébe. Értelmetlen tömeghalál – ilyen a náci „dicsőség”.

Több kisebb neonáci csoport szokott februárban évfordulós rendezvényeket tartani, de 2022-ben a rendezvényeik többsége kudarcba fulladt.

-A náci rockerek koncertjét a várostól távol, valami eldugott és titkos helyen kellett megtartani, mindössze száz résztvevővel.

-Az évente az aktuálisan legnagyobbnak látszó náci csoport által szervezett utcai parádét nem csak a rendőrség, hanem a bíróság is betiltotta, így arra nem került sor.

-A náci emléktúrát a Teljesítménytúrázók Társasága törölte a hivatalos túrák közül, így az megmaradt náci nosztalgiázók éjszakai sétájának.

Hogy mentsék a menthetőt, a náci oldalak minden kisebb, jelentéktelen eseményt felsoroló listát közöltek a rendezvényeikről. Február 12-én még a budai várban is megjelentek. Incze testvér kivezényelte az egész nyilaskeresztes légióját. Mintegy százötvenen hangos kiáltással biztosították önmagukat arról, hogy ők „vannak”, majd a rendőrségi felszólítás után elballagtak.

A tér túlsó oldalán eközben száz antifasiszta tüntető buzdította őket arra, hogy „A 4 fal között náculjatok”.

—

A „legiohungaria” a maga százfős tagságával, és ezres követőtáborával jelenleg a legnagyobb náci csoport. De hogy pontosan mit is akarnak, arról szerényen hallgatnak. A vezér, Incze Béla szerint nem lényeges kérdés, hogy „ ezt hungarizmusnak, nemzetiszocializmusnak vagy bármi másnak hívom”. A propagandájuk leginkább semmitmondó felhívásokból áll, amivel „aktivizmusra” buzdítanak. Beszélnek „fehér fajról”, kereszténységről, nemzetről, meg persze a náci háborús bűnösöket, milliók gyilkosait dicsőítik.

A „legiohungaria” ideológiai részlege a „zöldinges” (net). A hajdani nyilas mészárosok hordtak zöld inget. A „zöldinges” képviseli az ideológiát: ugyanaz a zagyvaság, mint amit hajdanán a karrierjét a bitófán befejező Szálasi hirdetett. Egy jellemző idézet: „a hungarizmus világnézeti alapjait képző létszemléleti fundamentumok az Abszolútumban realizálódva örökérvényűek”. Ép ésszel nem könnyű értelmezni, de a nyilasoknál ne keressünk értelmet. Szerintük: „a hungarizmus Isten gondolata magyar kiadásban”.

Az elméleti zagyvaság mögött semmi más nem áll, mint a vágy emberek millióinak születési alapon való legyilkolására. Néha ki is mondják: „Jelszavunk pedig az, ami a Vannay-különítménynek is volt: Itt a Vannay-különítmény harcol. Foglyot nem ejtünk, nem hátrálunk!” (Vannay háborús bűnös nyilasként halt meg a háború végén.)

antifasizmus

Talibán

A tálib uralom Afganisztánban nem jelent semmiféle humánus alternatívát a korábbi – monarchia, szovjet-barát, USA- pénzelte – rezsimekhez képest. A Talibán anti-modernizációs programja nem valamiféle ősi, vagy nemzeti társadalomhoz való „vissza“- térés, hanem sokkal inkább a fasizmussal rokonítható kegyetlen diktatúra. A tálibok az imperializmusra adott hamis válasz. Ugyanúgy, ahogy a fasiszták, a tálibok is a modern világ elutasítását hirdetik. De az ő világuk semmivel sem jobb, mint a modern világ perifériáira kényszerített kiszolgáltatottság és nyomor. A Talibán nem fog békét hozni, hiszen a tálib uralom folyamatos háború a nép ellen.

 

antifasizmus

Ságvári Endre

1944 július 27-én lőtték le a rendőrök Ságvári Endrét, a harmincéves antifasiszta harcost. Halála előtt több rendőrt is megsebesített, egyik meg is halt. Nem adta olcsón az életét. Halála évtizedes küzdelemének vetett véget, melyet az elnyomó rendszer, és az egyre jobban fasizálódó állam ellen folytatott. Tüntetések tucatjait szervezte, és részese volt az 1937-es Tompa utcai nyilasverésnek is.

Ságvári gyilkosát 1959-ben kivégezték. A Legfelsőbb Bíróság 2006-ban érvénytelenítette a halálos ítéletet: a magyar állam szerint Ságvári bűnöző volt, a fasiszta gyilkosok viszont az állam hű alattvalói. Ez utóbbi igaz. A fasizmus ellen harcolók viszont nem bűnözők, hanem hősök.