Category Archives: antifasizmus

Trump bukása

Trump elbukta az elnökválasztást: ennek csak örülni lehet. A hozzá hasonló hataloméhes, szélsőjobboldali figurák motivációja sokféle lehet. Van, amelyik vallási fanatikus, mint Kaczynski, van, amelyik csak vagyon felhalmozására használja a fasisztoid ideológiákat, mint Orbán, van, amelyiket birodalmi, imperialista érdekek vezérelnek, mint Putyin, és van, aki narcisztikus, mint Trump. De ez nem igazán lényeges. A mi számukra fontosabb, hogy a szélsőjobboldali kormányok mindig megerősítik a fasiszta mozgalmakat. A fasiszták akkor erősödnek, ha valamelyik tőkés csoport vagy az állam mögéjük áll. Trump gátlástalan ámokfutása felerősítette a fehér felsőbbrendűségben hívő fasiszta csoportokat, melyek terrorista merényletek hátországát adják. Trump felkorbácsolta a rasszizmust, az idegenellenességet. Kártékony tevékenysége beindította a társadalom önvédelmi reflexeit, és az USA-ban tömegmozgalommá vált az antifasizmus, vagy a Black Lives Matter antirasszista emancipációs mozgalma.

Véget ért a Trump-korszak, de a jövő újabb kihívásokat tartogat. Most azért van alkalom egy kis ünneplésre.

Antifasizmus Magyarországon, 2020

A fasizmus jelenségével sokan foglalkoznak, elég részletesen feltárható, hogy kik formálják a jelenkori fasizmust, milyen kormányzati tényezők járulnak ehhez hozzá, és melyek azok a történelmi okok, amik ezt lehetővé teszik.

Most röviden vázoljuk fel a magyarországi antifasiszta mozgalom jellemzőit.

Nehéz felmérni az általános társadalmi hátteret. Abból lehet kiindulni, hogy a fasizmus alapvetően nem népszerű fogalom. A történelmi fasizmussal, nácikkal szimpatizáló emberek itt élnek közöttünk, szinte mindenkinek van ilyen munkatársa, esetleg rokona – de ez annyira feltűnő dolog, hogy semmiképpen sem tömeges. Szélesebb réteg a fasizmusra nyitott emberek tábora, akik egyes elemekben – előítéletesség, rendpártiság – befolyásolhatóak a fasiszta ideológia által, de semmiképp sem lehet őket nácinak tekinteni. Az viszont biztos, hogy nem antifasiszták. Orbán hatalmon tartásában az abban anyagilag közvetlenül érdekelt milliós rétegen kívül ezek az emberek a (szélső) jobboldali szavazók.

Azok között, akik kifejezetten ellenzik a fasiszta jelenségeket, és nagyon elutasítanának egy fasiszta rendszert, mindenféle társadalmi csoport tagjai megtalálhatóak. Az idősebbek szüleik elbeszéléséből ismerik a háborút, ők jelentős részben tudják, hogy azt a fasizmus okozta. Még ha látszólag az idősebb korosztály jelentős része vevő is Orbánra, valószínűleg a nyílt fasiszta diktatúra sokuknak nem tetszene. A rendszerváltást felnőttfejjel megélők abban nőttek fel, hogy a fasizmus a legaljasabb emberek gyűjtőhelye, és bár abból a korosztályból sokan átálltak a sötét oldalra, de a többségük még mindig így gondolja, nagyon helyesen. A fiatalabbak számára a történelmi fasizmus már nagyon távoli, és egyelőre sokan nem veszik észre, hogy már nem a régi, hanem az új fasizmus ragálya terjed. Összességében azt mondhatjuk, hogy bár a kormánypropaganda szisztematikus ideológiai offenzívája hatására időnként egyes, a fasizmusba becsatlakozó nézetek felerősödnek, de a társadalom többsége nem vevő a fasizmus egészére. Főleg akkor nem, ha tisztában van vele, hogy ez mit is jelentene a mindennapi életben. Nemcsak faji törvényeket, rendőrállamot, de végletekig kiszolgáltatott munkavállalókat, a dolgozói és egyéb érdekvédelem felszámolását, szigorú cenzúrát, életmódbeli korlátozásokat, szürke, egyenszabású kultúrát, a tudomány korlátozását, a szegények fokozottabb üldözését, fegyverkezést, az oktatás militarizálását… Ha ezekből némelyik már ma is jelen van, az nem a véletlen műve.

No és kik az antifasiszták?

A fő probléma minden rendszerkritikus mozgalom számára az általános passzivitás. Ez még kelet-európai szinten is feltűnő. Nem tudjuk, van-e ennek megfogható oka. Az talán az egyik ok, hogy a Kádár-kor viszonylagos jólétében, és 1956 durva leverése után a társadalom számára kifizetődő volt a politikai passzivitás. Igaz, a rendszerváltás – amit kísértek ugyan tömegtüntetések, de semmiképp sem tekinthető még politikai értelemben sem forradalomnak – után az 1990 őszi országos blokád, a „taxisblokád” elég nagyszabású lázadás volt, de a rákövetkező évtizedeket a beletörődés jellemezte. 2006-ban a kormányellenes zavargások hamar a militáns, agresszív akkori ellenzék – a Fidesz – befolyása alá kerültek, és máig tartó fegyverbarátság alakult ki a mai kormánykörök és a szervezett neonácik között.

2010 óta az állam fasizálódása – aminek része a demokratikus intézményrendszer elsorvasztása is – egyre szembetűnőbb, az antifasizmus mégsem vált tömegmozgalommá. Az antifasizmus egy laza mozgalom, még csak hálózatnak sem nevezhető, mert minden résztvevője teljesen önállóan cselekszik. Az aktív antifasiszták nagyon sokfélék. Kulturális értelemben a „nemzeti rock” igénytelen rajongótáborán kívül mindenféle szub és nem-szub kultúra kedvelői jelen vannak, és ez a sokszínűség igaz az életkorra, lakhelyre, vagy iskolai végzettségre vonatkozóan is.

Politikailag szintén sokféle a bázis. A szó valódi értelmében konzervatív, liberális, szociáldemokrata, zöld, vagy baloldali radikális alapelvekkel is lehet valaki antifasiszta. Ezt a sokszínűséget igyekeznek kihasználni az antifasizmus ellenségei. (Mivel az antifasizmus a fasizmus ellen küzd, ezért ha valaki antifasiszta-ellenes, ezzel értelemszerűen felvállalja, hogy fasiszta.)

Az egyes, egymással nagyon sok mindenben egyet-nem-értő, adott esetben kifejezetten barátságtalan viszonyban levő antifa irányzatok álláspontját igyekeznek ráhúzni az egész antifasiszta mozgalomra.

Trump megválasztása után heves tüntetések zajlottak az USA-ban, amelyeket az ANTIFA számlájára írtak. Trump azóta is azt hiszi, hogy az egy konkrét szervezet, a mögötte álló alt-right – ez a gyűjtőneve a jelenkori leghatékonyabb fasiszta ideológiai csoportosulásnak, amely amúgy sok pénzt keres például az orbáni propagandagépezet megrendeléseiből – viszont tudja, hogy így az általános értelemben vett antifasizmus gondolatát lehet ellenségnek beállítani. A 2020 májusában kirobban lázadás mögé szintén az Antifát vizionálják. Ez nem új: az uralkodó osztály mindig azt hiszi, hogy egyes konkrét személyek és csoportok okozzák a felfordulást, és őket kiiktatva a végtelenségig fenntarthatják hatalmukat. Nyilván soha nem tanulmányozták a forradalmak történetét.

A magyar állami propagandagépezet, mint minden autoriter rendszer propagandája, folyamatosan ellenségeket állít a társadalom elé. A hatalom ellenségeit az egész társadalom ellenségeinek akarja beállítani.

Tehát kik az antifasiszták, és hányan vannak? Mindenki az lehet, aki cselekedni akar a fasizmus bármely megjelenési formája ellen. A viszonyok egyre többünket kényszerítenek rá, hogy tegyünk valamit, így biztosak lehetünk benne, hogy antifasisztából is egyre több lesz.

Antifasiszta Akció

(English and Deutsch version below)

Az Antifasiszta Akció nem csupán egy csoport. Az Antifasiszta Akció egy nemzetközi mozgalom, aminek a célja a fasiszta előretörés megakadályozása. Harcolunk a fasiszta ideológiák terjedése és a fasiszta mozgalmak ellen. Azt akarjuk, hogy minél kevesebb ember gondolkodása legyen fasiszta eszmékkel fertőzve, és ezt ne hirdessék sehol. Az Antifasiszta Akció tisztában van vele, hogy a fasizmus nem néhány gyűlölettől eltorzult személyiségű ember magányos szervezkedése. A fasizmus akkor tud erősödni, ha a történeti körülmények adottak hozzá, akkor, ha maga a kapitalizmus igényli a fasiszta rendszert. Éppen ezért nem csak a fasizmussal foglalkozunk, hanem azzal a tágabb történelmi környezettel is – a kapitalizmus válsága -, ami azt létrehozza.
Nem támogatunk hivatalos politikai szervezeteket, még ha azok szintén küzdenek is a fasizmus ellen. Nem támogatunk létező, vagy korábban létezett államokat, még ha azok nagy szerepet is vállaltak a történelmi fasizmus legyőzésében, és véget vetettek a fasizmus első korszakának.
Az Antifasiszta Akció egy mozgalom, amelynek mindenki tagja lehet, aki aktívan harcol a fasizmus ellen. A mozgalomhoz nem egy belépési nyilatkozat kitöltésével tudsz csatlakozni, hanem antifasiszta cselekvéssel. Ne várj központi utasításra, hanem lépj a tettek mezejére. Alakítsd meg a saját antifasiszta csoportodat! Szorítsd ki a fasisztákat a saját környezetedből! Fasisztának lenni szégyen, és ezt mindenkinek tudnia kell. Távolítsd el a fasiszta propagandát az utcákról és a nyilvános helyekről! Legyél vele tisztában, hogy kik a szervezett fasiszták, és kik a támogatóik. Vegyél részt az utcai antifasiszta akciókban.
Az antifasizmus nem játék. A nácik vérre szomjaznak, gyűjtik az ellenségeik adatait. Ne könnyítsd meg a dolgukat! Az államban sem bízhatunk, hiszen a nácik folyamatosan igyekeznek beépülni a hatalomba, és a polgári demokrácia – mely ugyan egyre roskatagabb intézmény, de még működik – nem jelent garanciát a fasiszta rendszer kiépülése ellen. Ezért nem kell nyilvános szereplést vállalni, nem kell arccal, névvel jelen lenni a küzdelemben, ezért kell eltakarni az arcodat az utcai megmozdulásokon.
Céljaink világosak, eszközeink korlátlanok, és mögöttünk áll a társadalom túlnyomó többsége. Soha többé nem lesz fasizmus – de ehhez Rád is szükség van!

The Anti-Fascist Action is not simply a group. The Anti-Fascists Action is an international movement that aims to stop the spread of fascism. We are fighting against fascist ideology and fascist movements. We want to ensure that there are less people whose mindset can be infected with fascist ideology and we aim to stop them spreading their fascist messages. The Anti-Fascist Action is aware that it is not the lonely gatherings of a few deranged, hateful persons that “fascism” actually means. Fascism can grow strong if historical conditions are met, that is, when capitalism itself requires a fascist type of management. This is why we do not solely focus on the issue of fascism but also on the broader historical context – the crisis of capitalism – that created it. We don’t support formal political organisations, even if they oppose fascism. We don’t support any existing or formerly existing states, even if they played a major role in fighting historic fascism and contributed to the end of the first fascist era.

The Anti-Fascist Action is a movement where anybody actively fighting fascism can become a member. There are no membership forms to fill out; you can join by committing to any anti-fascist activity yourself. Don’t wait for commands from the HQ; simply act. Create your own anti-fascist group! Force out fascists from your own milieu! It is a shame to be a fascist and everyone has to know that. Remove fascist propaganda from the streets and public places. Be aware of organised fascists and their supporters. Anti-fascism is not a game. Nazis want blood, and they collect data on their enemies. Don’t make it easy for them! We cannot trust the state as Nazis are constantly trying to infiltrate places of power. Institutions of democracy – unstable but still alive – therefore do not serve as a guarantee against the rise of fascism. That is why publicity is not advised. That is why, in this struggle, you shouldn’t show your face or state your name. That is why you should cover your face at public demonstrations.

Our goals are clear, our instruments are unlimited. The majority is on our side. Fascism will never rise again – but in order to make sure of this, we need YOU!

Aufruf zum Antifaschismus

Die Antifaschistische Aktion ist nicht einfach eine Gruppe. Die Antifaschistische Aktion ist eine internationale Bewegung, die darauf abzielt, die Ausbreitung des Faschismus zu stoppen. Wir kämpfen gegen die faschistische Ideologie und faschistische Bewegungen. Wir wollen dafür sorgen, dass es weniger Menschen gibt, deren Denkweise von der faschistischen Ideologie infiziert werden kann, und wir wollen verhindern, dass sie ihre faschistischen Botschaften verbreiten. Die Antifaschistische Aktion ist sich bewusst, dass „Faschismus“ nicht aus den einzelnen Ideen einiger geistesgestörter, hasserfüllter Personen entsteht.
Der Faschismus kann stark werden, wenn die historischen Bedingungen erfüllt sind, d.h. wenn der Kapitalismus selbst eine faschistische Art der Verwaltung erfordert. Aus diesem Grund konzentrieren wir uns nicht nur auf das Thema Faschismus, sondern auch auf den breiteren historischen Kontext – die Krise des Kapitalismus -, der ihn geschaffen hat. Wir unterstützen keine formellen politischen Organisationen, auch wenn sie gegen den Faschismus sind. Wir unterstützen keine bestehenden oder ehemals bestehenden Staaten, selbst wenn sie eine wichtige Rolle im Kampf gegen den historischen Faschismus gespielt und zum Ende der ersten faschistischen Ära beigetragen haben.
Die Antifaschistische Aktion ist eine Bewegung, in der jeder, der aktiv gegen den Faschismus kämpft, Mitglied werden kann. Es müssen keine Beitrittsformulare ausgefüllt werden; man kann beitreten, indem man sich selbst zu jeder antifaschistischen Aktivität verpflichtet. Wartet nicht auf Befehle des Hauptquartiers; handelt einfach. Gründet eure eigene antifaschistische Gruppe! Vertreibt Faschisten aus eurem Milieu! Es ist eine Schande, Faschist zu sein, und jeder muss das wissen. Entfernt die faschistische Propaganda von den Straßen und öffentlichen Plätzen. Seid euch der organisierten Faschisten und ihrer Unterstützer bewusst. Antifaschismus ist kein Spiel. Nazis wollen Blut, und sie sammeln Daten über ihre Feinde. Macht es ihnen nicht leicht! Wir können dem Staat nicht vertrauen, da die Nazis ständig versuchen, Orte der Macht zu infiltrieren. Institutionen der Demokratie – instabil, aber immer noch lebendig – dienen daher nicht als Garantie gegen den Aufstieg des Faschismus. Deshalb ist von Öffentlichkeitsarbeit abzuraten. Deshalb sollte mensch in diesem Kampf nicht sein Gesicht zeigen oder seinen Namen nennen. Darum solltet ihr bei öffentlichen Demonstrationen euer Gesicht bedecken.
Unsere Ziele sind klar, unsere Instrumente sind unbegrenzt. Die Mehrheit ist auf unserer Seite. Der Faschismus wird nie wieder auferstehen – aber um dies zu gewährleisten, brauchen wir euch alle!

Magyarország – úton a fasizmus felé? – Ungarn – auf dem Weg zum Faschismus?

(auch in deutsch)

Kelet-Európában – és a világ többi perifériás, félperifériás régiójában – a kapitalizmus árutermelő rendszerét hosszú távon csak autoriter eszközökkel lehet irányítani. A liberális demokrácia a centrum-országok luxusa. Magyarországon a 20. század óta a tekintélyuralmi, demokratikus úton leválthatatlan kormányzatokat csak rövid időre váltotta fel polgári demokrácia. A legutóbbi ilyen időszak volt a leghosszabb, 1990-től húsz éven át. 2010-ben a Fidesz nagy fölénnyel megnyerte a választásokat, és azóta fokozatosan lebontja a jogállami intézményeket, így gondoskodva arról, hogy négyévente állandóan győzzön. Az ellenzéket szétzüllesztették. A Jobbik, a fasiszta párt kívülről támogatta ezt a politikát. Viszont amikor a Jobbik is részt kért a hatalomból, akkor a kormány őket is felmorzsolta, így a párt, ami egy éve még a legerősebb ellenzéki párt volt, ma már a feloszlás szélén áll. A Fideszt nem lehet jobbról előzni. A hagyományos fasiszta ideológiai elemek közül a legtöbbet a kormánypolitika részévé tették. Ellenség az idegen, a „migráns”, a nemzetközi finánctőke – vagyis alig kódoltan „a zsidó” -, a független entellectuel, a szomszédos népek, az EU, a legszegényebbek, kimondatlanul a romák, és persze a drogosok, melegek, ateisták, kommunisták. Cél a munkaalapú, tiszta magyar, keresztény társadalom. A 2019-es kormányprogram minden nőnek négy gyerek szülését irányozza elő, persze főleg a jól kereső, „rendes magyar” nőknek. A Fidesz gazdaságpolitikája alapvetően neoliberális. Az állami támogatásokból egyre kevesebb jut a többségnek, viszont a jóval az átlagfizetés[1] felett kereső 10-20 % folyamatosan egyre nagyobb juttatásban részesül.

Magyarországon nincs nyílt diktatúra, ez még nem fasizmus, viszont egy bebetonozott autoriter rendszer. A hagyományos média 90%-a állami felügyelet alatt áll,egyedül az internet még viszonylag szabad. A bírói függetlenség megszüntetése a gazdasági bűncselekmények esetében szembetűnő. Orbán Viktor és családja strómanjai révén az ország leggazdagabb emberévé vált. A gazdasági környezet kedvező, az európai uniós támogatások, az országba települt német autógyárak – amelyek hatalmas adókedvezményeket kapnak – révén futja béremelésekre. A kivándorlás – már a lakosság 5%-a él Nyugat-Európában – miatt alig van munkanélküliség. Az állami propaganda erős és durva. A menekültek vagy Soros György[2], illetve mindenfajta ellenzékiség elleni folyamatos kampány teljesen náci szellemiségű.

A magyarországi jobboldal jobbra teljesen nyitott. A kormány szellemi hátországában otthonra találnak az alt-right, vagy a történelmi revizionizmus mindenféle képviselői. A mérsékelt jobboldal Magyarországon baloldalinak számít. A társadalmat mélyen átitatja a cigányellenes rasszizmus, és a xenofób kormánypropaganda hatására a migránsellenesség. A nemzeti romantika, a „nemzeti rock” széles támogatottsággal bír, különösen a fiatalok körében. A „nemzeti rock” gyűjtőfogalmába beleférnek a „szelíd” irredenta bandák, akik falusi bálok fő fellépői, de a nyílt náci zenekarok is. Közöttük nincs éles határ.

Ennek ellenére a szervezett neonáci csoportok taglétszáma nem jelentős, legfeljebb néhány ezer ember. Évente egyszer, februárban utcai demonstrációt tartanak a „Becsület napján”, emlékezve a német és magyar fasiszta csapatok 1945-ös kitörési kísérletére a körbezárt Budapestről. A nemzetközi részvétellel tartott demonstráció többnyire közterületen zajlik. 2019-ben mintegy négyszáz résztvevő volt, de az este indult emléktúrán két-háromezer fő vett részt, közülük sokan németek. A résztvevők háborítatlanul masírozhatnak SS-egyenruhában, vagy akár horogkeresztes zászlóval.

A nyíltan náci csoportok taglétszáma kicsi, néhány tucat fő. Ennél nagyobb a Jobbik mozgalmi szárnyának tekinthető, egyenruhás, náci szimbolikájú csoportok bázisa – Betyársereg, 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Légió Hungária. Ezek a csoportok egészen mostanáig a Jobbikhoz kötődtek, de a párt a 2018-as választások előtt megpróbált mérsékelt centrumpárttá változni. Ez nem járt sikerrel. A Fidesz, mivel konkurenciát látott benne, durva lejárató kampányba kezdett ellene: a kormánymédia folyamatosan náci váddal illeti a korábbi szövetségest.[3] A Jobbik egy része kivált, és lojális ellenzéki pártot alapított[4], főleg a radikális tagokból, de a fasiszta bázis még nem állt teljesen mögéjük. A párt egyik vezetője 2018 decemberében a Betyársereg bevetésével fenyegette meg a munkajogi törvény szigorítása ellen tüntető munkásokat, de a paramilitáris náci csoport ezt nem vállalta. Az aktív tagság, a közeli szimpatizánsi kör ezeknél a csoportoknál több száz főre tehető.

A legnagyobb probléma az, hogy a közvélemény nem utasítja el a náci jelenségeket. Általános a közöny. A többség számára az antifasizmus extrém ideológiának számít. A liberális, polgári középosztály egyenlőségjelet tesz a bal és jobboldali radikalizmus közé. Nem szeretik a nácikat, de gyakrabban beszélnek a „kommunizmus szörnyűségeiről”. Az ellenzéki politikusok elfogadják a migránsellenes uszítást, jelentős csoportjaik a 2018-as választások előtt a Jobbikkal való összefogásra buzdítottak. Jelenleg az ellenzéki tüntetéseken egymás mellett lobog a „szocialista” párt és a Jobbik zászlaja.

Az antifasizmus kis létszámú szubkultúra. A legaktívabb az autonóm antifasiszta mozgalom, akik évtizede szervezik a „Becsület napi” antifasiszta demonstrációt. 2019-ben mintegy kétszázan vettek részt a tüntetésen, évek óta ez volt a legnagyobb ilyen rendezvény. Az underground szubkultúrákban jelen van az antifasizmus, de itt is a politikai közöny a jellemző, például gyakran értetlenség övezi a nácikat is beengedő klubok elleni bojkott-felhívásokat.

Az utóbbi időben mintha pozitív változások indultak volna. A rendszer egyre diktatórikusabb, a propaganda náci elemei egyre szembetűnőbbek – ez mindenképpen felkelti az antifasizmus iránti érdeklődést. Az autonóm antifa az antifasizmust összeköti az antikapitalizmussal: a fasizmus csak egy a kapitalista politikai modellek közül. Jelenleg fasizálódás zajlik, és nem csak a periférián, de a centrum-országokban is gyengül a polgári demokrácia legitimitása. Az EU a tőke egyesülése, és nem fogja megállítani az orbáni rendszert. Le kell számolni a liberális vagy szociáldemokrata illúziókkal, a kapitalizmust nem lehet „emberarcúvá” formálni. A rendszer barbarizálódása tovább folytatódik. A tőke általános értékesülési válságának megoldási kísérlete az Orbán-féle, prefasiszta politikusok erősödése. Az autonóm antifa egyszerre törekszik az ellenzéki, Orbán-ellenes mozgalmakba bevinni az antifasizmust, ugyanakkor az antifasizmust kibővíteni, általános antikapitalista irányba.

Orbán a fasizmus 21. századi történek tipikus figurája. Még nem náci, de hatalma érdekében átvesz bizonyos módszereket a klasszikus fasizmustól – például a propagandában, a bázis folyamatos mozgósításában a „közös ellenség” ellen. Nem alkalmaz nyílt, terrorisztikus államterrort, mert nincs rá szüksége, hatalmát a kiüresedett demokratikus díszletek között is fenn tudja tartani. A neonáci csoportok nem válnak tömegmozgalommá, de tagjai beépülhetnek az állami intézményekbe. A fasizmus szellemi bázisa kormányzati támogatással erősödik, miközben a független, kritikai gondolkodás egyre jobban kiszorul a nyilvánosságból. A társadalmi szolidaritás eszméje felkerült az üldözendő gondolatok listájára. A kapitalizmus strukturális válsága újra reális alternatívává tette a fasiszta válságkezelést.

Ugyanakkor a kormány szélsőjobboldali karakterének erősödése egyre nyilvánvalóbbá teszi hogy „tőke és fasizmus jegyesek”[5]. A diktatúraellenes mozgalom számára logikus, hogy nemcsak antifasiszta, de antikapitalista irányba is tájékozódjon. A kétezres évek elején a fasiszta mozgalom lázadó imídzset öltött magára, ezzel tudott széles bázist kiépíteni, főleg a fiatalok körében. Itt az idő a fasiszta „lázadás” leleplezésére, és helyette a valódi rendszerellenes lázadás zászlaját magasra emelni.

[1] A nettó átlagfizetés 650 euro/hó, de ez azt jelenti, hogy a dolgozók 70%-a kevesebbet keres az átlagnál. A lakosság 25%-a nyugdíjas, az átlagnyugdíj 400 euro.

[2] Soros maga az ördög. Ő egy személyben megtestesíti a régi antiszemita toposz figuráját, „a zsidót”. Egyszerre kapitalista, és liberális elvei miatt „kommunista” is. Orbán, akárcsak régen a nácik, antikapitalistának hazudja magát, de valójában antikommunista.

[3] Egyébként joggal, a Jobbik vezére, Schneider Tamás húsz éve még Roy néven náci-skin kisführer volt.

[4] Mi Hazánk Mozgalom

[5] József Attila (1905-1937), az egyik legismertebb – amúgy kommunista – magyar költő híres verse.

————————

In Osteuropa – und den anderen peripheren und semiperipheren Regionen der Welt – kann das warenproduzierende System des Kapitalismus langfristig nur mit autoritären Mitteln gelenkt werden. Die liberale Demokratie ist ein Luxus der Länder des Zentrums. In Ungarn hat seit dem 20. Jahrhundert die bürgerliche Demokratie autoritäre, auf demokratischem Weg nicht abwählbare Regierungen nur für eine kurze Zeit abgelöst. Die letzte solche Phase war die längste, sie dauerte von 1990 an 20 Jahre.

Im Jahr 2010 gewann die Partei Fidesz mit einer großen Mehrheit die Wahlen, seither baut sie sukzessive rechtsstaatliche Institutionen ab um abzusichern, dass sie alle vier Jahre gewinnen wird. Die Opposition lässt man dahin vegetieren. Jobbik, die faschistische Partei, hat diese Politik von außen unterstützt. Als sie allerdings etwas von der Macht abhaben wollte, wurde auch sie von der Regierung zersetzt. So steht die Partei, die vor einem Jahr noch die stärkste Oppositionspartei gewesen ist, heute kurz vor der Auflösung.

Fidesz kann nicht von rechts überholt werden. Von den traditionellen Elementen der faschistischen Ideologie wurden von ihr die meisten in die Regierungspolitik miteinbezogen. Feind ist der oder das Fremde, der »Migrant«, das internationale Finanzkapital – das bedeutet in Ungarn kaum verhüllt der »Jude« –, der unabhängige Intellektuelle, die Nachbarstaaten, die EU, die Ärmsten, unausgesprochen die Roma, und natürlich Drogenabhängige, Schwule, Atheisten, Kommunisten. Ziel ist die »auf Arbeit basierende«, rein ungarische, christliche Gesellschaft. Das Regierungsprogramm von 2019 soll dazu führen, dass alle Frauen vier Kinder bekommen, vor allem natürlich jene Frauen, die gut verdienen und »anständige ungarische« Frauen sind. Die Wirtschaftspolitik von Fidesz ist im Wesentlichen neoliberal. Von der staatlichen Unterstützung bekommt die Mehrheit immer weniger. Für jene, die weit über dem Durchschnitt verdienen[1], zehn bis 20 Prozent der Gesellschaft, wird die Förderung ausgebaut.

Es gibt keine offene Diktatur in Ungarn, noch keinen Faschismus, aber das autoritäre System steht auf festem Grund. 90 Prozent der traditionellen Medien sind unter staatlicher Aufsicht, allein das Internet ist noch einigermaßen frei. Dass die Unabhängigkeit der Gerichte aufgehoben wurde, fällt auf, wenn es um Wirtschaftskriminalität geht. Ministerpräsident Viktor Orbán und seine Familie sind über Strohmänner zu den reichsten Menschen des Landes geworden.

Das ökonomische Umfeld birgt Vorteile: Die Fördermittel der europäischen Union, die – riesige Steuervorteile genießenden – gebauten Autofabriken aus der BRD ermöglichen Lohnerhöhungen. Wegen der Auswanderung – bereits fünf Prozent der Bevölkerung lebt in Westeuropa – gibt es kaum Arbeitslosigkeit. Die staatliche Propaganda ist stark und grob. Die permanenten Kampagnen gegen Flüchtlinge oder György Soros[2], bzw. jegliche Opposition, atmet einen Nazigeist.

Die ungarische Rechte ist nach rechts hin vollkommen offen. Im geistigen Hinterland der Regierung findet die Alt-Right-Bewegung eine Heimat sowie alle Vertreter des Geschichtsrevisionismus. Die gemäßigte Rechte gilt in Ungarn als links. Die Gesellschaft ist stark durchdrungen von einem antiziganistischen Rassismus und wegen der xenofoben Regierungspropaganda auch mit feindlich gegenüber Migranten eingestellt. Die nationale Romantik, die »nationale Rockmusik« hat eine breite Unterstützerbasis, insbesondere im Kreis von Jugendlichen. In den Sammelbegriff des »nationalen Rocks« passen »zahme« irredentistische Bands, die Hauptacts auf Dorffesten sind, aber auch offen sich bekennende Nazibands. Es gibt keine scharfe Grenze zwischen den beiden.

Dennoch ist die Mitgliederzahl organisierter Neonazigruppen unbedeutend gering, es sind vielleicht ein paar tausend. Jedes Jahr treffen sie sich im Februar um zu demonstrieren am »Tag der Ehre« um an den Ausbruchsversuch 1945 deutscher und ungarischer faschistischer Truppen zu erinnern, die in Budapest eingekesselt waren. Die Veranstaltung mit internationaler Beteiligung findet auf mehr oder weniger öffentlichen Plätzen statt. 2019 gab es 400 Teilnehmer, an der »Gedächtnistour« am Abend nahmen jedoch 2000 bis 3000 Personen teil, unter ihnen viele Deutsche. Sie alle konnten unbehelligt in SS-Uniformen oder sogar mit Hakenkreuzfahnen marschieren.

Die Mitgliederzahl der sich offen bekennenden Nazigruppen ist gering, es sind vielleicht einige Dutzend. Größer als diese ist die Basis jener uniformierten und mit Nazisymbolik arbeitenden Gruppen, die zum Bewegungsflügel von Jobbik gerechnet werden kann: Betyársereg, 64 Vármegye Ifjusagi Mozgalom, Légio Hungária. Diese Gruppen waren bislang mit Jobbik verbunden, aber die Partei versuchte sich vor den Wahlen im vergangenen Jahr das Image einer gemäßigten Zentrumspartei zuzulegen. Das ist ihr nicht gelungen. Fidesz sah in ihnen eine Konkurrentin und begann eine heftige Kampagne. In den regierungsnahen Medien wurde der frühere Bündnispartner permanent als nazistisch beschimpft.[3]

Ein Teil der Partei schied aus und gründete eine regierungsloyale Oppositionspartei[4]. Sie rekrutiert sich hauptsächlich aus den Reihen der früheren radikalen Mitglieder, aber die faschistische Basis hat sich nicht ganz hinter sie gestellt. Als Arbeiter im Dezember vergangenen Jahres gegen den Abbau ihrer Rechte demonstrierten, drohte einer der führenden Köpfe von Jobbik, die paramilitärische Gruppe Betyársereg gegen sie einsetzen zu wollen, aber diese weigerte sich. Die aktiven Mitglieder, der enge Sympathisantenkreis beträgt bei diesen Gruppen einige hundert.

Das größte Problem ist, dass die sogenannte öffentliche Meinung Nazis nicht ablehnend gegenüber steht. Es gibt eine allgemeine Gleichgültigkeit. Die Mehrheit betrachtet linken Antifaschismus als eine extremistische Ideologie. Die liberale bürgerliche Mittelschicht setzt ein Gleichheitszeichen zwischen linken und rechten Radikalismus. Sie mögen Nazis zwar nicht, reden aber lieber über die »Gräuel des Kommunismus«. Oppositionelle Politiker akzeptieren die Hetze gegen Migranten, ihre bedeutenderen Gruppen wollten sich vor den Wahlen 2018 mit Jobbik verbünden. Zurzeit wehen auf Demonstrationen neben den Fahnen der »sozialistischen« Partei die Fahnen von Jobbik.

Der Antifaschismus ist eine kleine Subkultur. Am aktivsten ist die autonome antifaschistische Bewegung, die seit Jahren die Gegendemonstration zum »Tag der Ehre« organisiert. Dieses Jahr nahmen rund 200 Personen daran teil, es war seit Jahren die größte Protest dieser Art. Auch in der Underground Kultur ist der Antifaschismus präsent, aber auch die politische Lethargie, beispielsweise trifft man oft auf Unverständnis, wenn man Clubs boykottieren will, die auch Nazis reinlassen.

Aber es scheint, dass in der letzten Zeit ein positiver Wandel eingetreten ist. Da das System immer diktatorischer ist und die Nazipropaganda immer offensichtlicher, steigt auch die Aufmerksamkeit für antifaschistische Aktivitäten. Die autonome Antifa verbindet Antifaschismus mit Antikapitalismus: Der Faschismus ist nur eines der kapitalistischen politischen Modelle. Gegenwärtig läuft eine Faschisierung ab, nicht nur an der Peripherie sondern auch in den Ländern der globalen Zentrums ist eine Schwächung der Legitimation der bürgerlichen Demokratie zu beobachten. Die EU ist die Union des Kapitals, sie wird das Orbansche System nicht stoppen. Wir müssen mit den liberalen oder sozialdemokratischen Illusionen abbrechen, der Kapitalismus kann nicht zu einem mit »menschlichen Antlitz« gemacht werden. Die Barbarisierung des Systems geht weiter, die Verwertungskrise des Kapitals stärkt präfaschistische Lösungsversuche wie die Orbansche. Die autonome Antifa versucht den Antifaschismus in oppositionelle, orbanfeindliche Bewegungen hineinzutragen, gleichzeitig aber auch den Antifaschimsus hin zu einem allgemeinen Antikapitalismus zu erweitern.

Orban ist eine typische Figur in der Geschichte des Faschismus im 21. Jahrhundert. Er ist noch kein Nazi, übernimmt aber um seine Macht zu erhalten bestimmte Methoden aus dem klassischen Faschismus – beispielsweise in der Propaganda, in der permanenten Mobilisierung der Basis gegen einen »gemeinsamen Feind«. Er nutzt keinen offenen, terroristischen Staatsterror, weil er das nicht braucht, seine Macht kann er auch zwischen den entleerten demokratischen Dekoration aufrecht erhalten. Die Neonazigruppen entwickeln sich zwar nicht zu Massenorganisationen, aber ihre Mitglieder können in die staatlichen Institutionen wechseln. Die geistige Basis des Faschismus wird mit staatlicher Unterstützung gestärkt, während unabhängiges, kritisches Denken immer mehr aus der Öffentlichkeit verbannt wird. Das Prinzip gesellschaftlicher Solidarität wurde zu einem, das verfolgt wird. Die strukturelle Krise des Kapitalismus hat den Faschismus als Form des »Krisenmanagements« erneut zu einer »Alternative« werden lassen.

Die Stärkung des extrem rechten Charakters der Regierung hat zur selben zeit klar gemacht, dass »Kapital und Faschismus sind verbandelt«, wie es in einem Gedicht des berühmten ungarischen sozialistischen Dichters Attila József (1905-1937) heißt. Für die antidiktatorische Bewegung ist logisch, dass sie sich nicht nur antifaschistisch, sondern auch antikapitalistisch orientiert. Zu Beginn der 2000er Jahre hat die faschistische Bewegung sich ein rebellisches Image verschafft und konnte damit eine breite Basis, vor allem unter Jugendlichen, aufbauen. Die Zeit ist gekommen, diese faschistische »Rebellion« zu entlarven und anstatt ihrer die Fahne einer wirklich systemfeindlichen Rebellion in die Höhe zu heben.

[1]Der Nettodurchschnittslohn liegt bei umgerechnet 650 Euro im Monat. Aber das bedeutet, dass 70 Prozent der Beschäftigten weniger verdienen. 25 Prozent der Bevölkerung sind Rentner, ihre Durschnittsrente beträgt umgerechnet 400 Euro

[2]Soros selbst wird als der Teufel höchstpersönlich dargestellt. Er verkörpert die Figur eines alten antisemitischen Topos, »den Juden«. Er ist gleichzeitig Kapitalist und wegen seinen liberalen prinzipien auch »Kommunist«. Orbán, wie früher bereits die Nazis, stellt sich als Antikapitalisten dar, ist aber in Wirklichkeit Antikommunist.

[3]Übrigens zurecht. Der Jobbik-Vorsitzende Tamás Sneider war vor 20 Jahren noch unter dem Namen »Roy« ein Naziskin Kleinführer

[4]Mi Hazánk Mozgalom, zu deutsch: Bewegung Unsere Heimat

 

 

A náciknak nincs helyük az utcán!

(Please scroll down for the English version.)

Februárban évről-évre összegyűlnek a nácik a „Becsület napját” ünnepelni. Bár csak néhány százan vannak, mégis ez az egyik legnagyobb európai neonáci parádé. 1945 februárjában a háborút kirobbantó Hitler és csatlósai már két éve folyamatos hátrálásban voltak, és utolsó csatáikat vívták. A háborút rég elvesztették. Egy nagyobb német egységet a hozzá csatlakozott magyar nácikkal együtt Budapesten bekerítettek a Vörös Hadsereg csapatai. Miután értelmetlen ellenállásuk a város lerombolását eredményezte, megpróbálták menteni az irhájukat, és kitörést kíséreltek meg. Kitörési kísérletük rájuk nézve katasztrofális volt és többségük halálával végződött.

Tömeghalál, romok – a nácik számára ez a becsület. Hullahegyek egy lerombolt városban: ez a nácik teljesítménye.

Mi a szerepük a náciknak (nácik, fasiszták, hungaristák, vármegyések, légiósok, gárdák, „betyárok”, stb) a mai időkben?

A politika sakkjátszmájában ők a sötét paraszt – az a szereplő, aki hűségesen kiszolgálja az uralkodó osztályt. Kelet-Európában fasizálódás zajlik. Ebben a régióban rövid időszakoktól eltekintve mindig tekintélyelvű, diktatórikus, leválthatatlan rezsimek kormányoztak. Rövid demokratikus közjáték után most kezd visszaállni a kapitalizmus normális működése. A különböző árnyalatú fasiszta mozgalmak lelkesen asszisztálnak ehhez a folyamathoz. Ők a jelenlegi kormány segédcsapata.

Az ő Európájuk, amit meg akarnak védeni, a kíméletlen zsarnokság Európája. Ők azt az Európát szeretnék feltámasztani, amely a letűnt korok háborúiban vért és kimondhatatlan szenvedést zúdított a kontinens lakóira. A nácik a pusztítást és a tömeggyilkosságot, nők, gyerekek, fegyvertelen civilek lemészárlását tartják hősiesnek. Az ő Európájuk, a fasizmus Európája egyszer már a történelem szemétdombjára került. Bárhogy is szeretnék, a tömeghalál és pusztulás Európája nem fog többé feltámadni.

Tüntetés a fasizmus ellen február 10-én a budai Várban! Soha többé fasizmust!

 

(Pontos időpont és helyszín később)

 

Nazis have no place on our streets!

Each year in February, Nazis assemble to celebrate the so-called “Day of Honour”. Even though there are only a couple of hundred participants, this commemoration is considered to be one of the largest Neo-Nazi parades in Europe. By February 1945, Hitler – who unleashed the war – and his allies had been constantly pulling back for two years, fighting their last battles. Military defeat had long been obvious. A larger German troop – joined by Hungarian Nazis – got encircled in Budapest by the Red Army’s forces. Their pointless resistance resulted in the destruction of the city. Finally, they opted for a breakout in order to try to flee the city. The breakout attempt had deadly consequences and the majority of them did not survive.

Death of thousands of people, the city in ruins – that is what “honour” represents for the Nazis. Piles of corpses in a destroyed city: this is the great achievement of the Nazis.

What is the role of Nazis in today’s society – either you call them Nazis, fascists, “Hungarists”, “legionaries” or refer to them based on their memberships in various far-right extremist organisations such as the Sixty-Four Counties, the Hungarian National Guard (“guardsman”) or the Army of the Outlaws (“the outlaws”)?

If we imagine politics as a game of chess, they would be the black pawns – the piece that serves the interests of the ruling class in the most loyal way. Once again, fascism is on the rise in Eastern Europe. Apart from some shorter periods in history, this region has always been governed by authoritarian and dictatorial regimes – where regime change is nearly impossible to achieve. After just a brief democratic interlude, capitalism is just about to be back on track again. The various kinds of fascistic movements are eager to assist this process. They are the auxiliary troops, the helping hands of the current government.

Their Europe – the Europe that they wish to protect – is the Europe of ruthless tyranny. They aim to resurrect the kind of Europe that brought blood and unspeakable suffering to all habitants across our continent in times of deadly wars of long-gone decades of history. Nazis consider destruction, mass murders, and the slaughter of women, children and unarmed civilians to be heroic. Their Europe; the fascist Europe has already ended up in the dustbin of history. No matter how much they want it, the Europe of mass murder and decay is never going to arise again. Ever.

Come and join us for the demonstration against fascism on 10 February, in the Buda Castle! Stop fascism! Never again!

 

(Time and place later)

Mi a teendő?

Ezt az alapkérdést minden rendszerellenes mozgalom felteszi és igyekszik megválaszolni.

Gyakran érezhetjük úgy, hogy bármilyen tevékenység hiábavaló, és a történelem irányítása a fejünk fölött játszódik, de ez egy tévképzet. A történelmet mi magunk formáljuk!

A 21. századi kilátások nem túl biztatóak. A kapitalista világrendszer egyre súlyosabb szerkezeti problémái a kapitalista válságkezelés egyre brutálisabb módszereinek használatát sejtetik. Az uralkodó osztály, az az 1%, a globális és lokális gazdasági és politikai gondok megoldásához újabb háborúkat fog kirobbantani, újabb diktatórikus, fasiszta rendszereket fog hatalomra segíteni, és tovább rombolja a kizsákmányoltak közötti nemzetközi szolidaritást. De ez csak egy a sok lehetséges forgatókönyv közül, a kapitalizmus forgatókönyve. A jövő nincs megírva! Abba, hogy mi fog történni, nekünk is lesz beleszólásunk!

Ha nem olyan jövőt szeretnél, mint amit a rendszer irányítói – a tőke és a hatalom képviselői, a kapitalizmus ideológusai (nacionalisták vagy liberálisok, konzervatívok vagy szocdemek, rasszisták vagy egyházi méltóságok, politikusok vagy pénzemberek, tudósok vagy újságírók) – akarnak ránk kényszeríteni, akkor cselekedj!

Ha eljutottál odáig, hogy nem tetszik a rendszer, akkor számtalan lehetőség kapuja nyílik meg előtted.

A szerveződés kezdete a kapcsolatépítés, megkeresni a környezetedben a hozzád hasonlóan gondolkodókat, majd a kapcsolati kört egyre szélesebbre bővíteni, most már ideológiai alapon. Az Antifasiszta Akció nem csupán egy csoport, hanem egy mozgalom, melynek bárki tagja lehet, aki antifasiszta tevékenységet folytat. Már 2-3 ember is csoportot alkothat, de az a helyzet, hogy pár dolgot egyedül is meg lehet csinálni. Információkat gyűjteni a világról és különösen a fasisztákról, az információkat rendszerezni és megosztani, feltérképezni a náci helyeket, rombolni a fasiszta propagandát, letépni a plakátjaikat, matricáikat, lefesteni a felirataikat, helyi antifasiszta propagandát folytatni – ez mind nem igényel nagy csoportot. De ha van csoport, akkor fontos a rendszeres és rendszerező tevékenység. A rendszeres találkozások, aktuális vagy általános témák megbeszélése, antifasiszta és antikapitalista témák megvitatása megsokszorozza a tagok energiáját.

Ami szintén nagyon fontos: a biztonság. A nácik gyilkolni akarnak, és abban sem bízhatunk, hogy majd az állam megvéd minket. Mi az egész kapitalista rendszert elutasítjuk, így nem bízunk annak polgári demokratikus formájában sem. Az internet világában sokkal nyitottabb az életünk – de ha valóban hatékony akarsz lenni, akkor vigyáznod kell rá, hogy ellenségeink minél kevesebbet tudjanak rólad, vagy rajtad keresztül a társaidról.

Minden, amit a kapitalista világrend további brutalizálásra törekvő fasizmus ellen teszel, egy kiterjedt, nemzetközi mozgalom tagjává tesz téged.

Mi a teendő? Az, hogy kivedd a részed az emberiség felszabadításában!

Gondolkozz, tájékozódj, szerveződj, cselekedj!

Antifasiszta együttműködés

Az antifasiszta tevékenységre senkinek sincs monopóliuma.

A nácikat az emberek túlnyomó többsége utálja, lenézi és hülyének tartja. A fasiszta irányzatok képviselői – nácik vagy hungaristák, régi vágású nyilasok vagy divatos külsejű neofasiszták – annak ellenére ellenszenvesek szinte mindenki számára, hogy a fasizmus ideológiai keverékének több eleme is tolerálható a társadalom egy része számára. A nacionalizmus, a rasszizmus, az idegenellenesség vagy a homofóbia, sőt, még a jelenleginél is diktatórikusabb állam elfogadása, ami sajnos viszonylag sok emberre jellemző, nem jelenti azt, hogy a fasizmus képes lenne tömegmozgalmat építeni.

Az antifasizmus viszont sokféle meggyőződésű ember támogatására számíthat. Nagyon különböző ideológiával lehet valaki antifasiszta, sokan olyanok is akik amúgy „nem politizálnak”, vagy nem érdekli őket semmilyen ideológia. Ebből adódik egy komoly dilemma: nem jelenti-e a fasizmus lényegére koncentráló antikapitalista pozíciók feladását az együttműködés a nem, vagy nem következetesen rendszerellenes egyénekkel és csoportokkal?

Egy utcai megmozduláson elkerülhetetlen, hogy sokféle ember jelenik meg, sőt, a fasizmus visszaszorítása érdekében kifejezetten hasznos, ha a társadalom minél szélesebb rétegeire támaszkodhat az antifasiszta mozgalom. De eközben az antikapitalista antifasizmusnak számtalan lehetősége van pozíciói, véleménye képviseletére. Minél erősebb és kiterjedtebb a mozgalom, annál sokszínűbb, de ennek nem kell az antikapitalista pozíciók feladásával járnia.

Mi a szerepe az Antifasiszta Akciónak egy ilyen széles spektrumú mozgalomban? Szervezőként, propagandistaként az antifasiszta mozgalom katalizátora, és egyúttal radikalizálja is az egész mozgalmat. Többek között oly módon is, hogy képviseli a fasizmus felszínes kritikáján túl az egész kapitalista rendszer elutasítását. Az Antifasiszta Akció célja az, hogy az antifasiszta mozgalom legyen következetes. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a fasizmus nem egyszerűen néhány aljas ember által meghülyített ostoba alakok gyülekezete, hanem a tőke védelmezője. Nemcsak egyes tőkés csoportok, hanem az egész tőkés rendszer érdekeinek védelmezője, a kapitalizmus harci osztaga. Fontos megérteni, hogy a fasizmus mindig a kizsákmányolókat védi, és mindig a kizsákmányoltak és elnyomottak ellensége. A fasizmus mindig a felül lévők érdekeit védi.

Az antifasizmus ezzel szemben a fasizmust létrehozó kapitalizmus ellensége kell hogy legyen, különben nem éri el valódi célját: a fasizmus minden formájának, minden ideológiai elemének, minden történelmi lehetőségének teljes felszámolását. Ez az az ideológiai alapállás, melynek meg kell jelennie a szélesebb antifasiszta mozgalomban való részvétel során. Az elvi következetesség minden sikeres együttműködés alapja.

Miért antifasizmus?

Miért antifasizmus?

Elöljáróban szögezzük le: a kapitalista árutermelés rendszerét az állam szervezi. Állam nélkül nem működne a kizsákmányolás gépezete. Az állam sok féle politikai rendszer formáját öltheti, a fasiszta rendszer csak egy ezek közül. A fasizmus (nácizmus, „hungarizmus”, stb.) a kapitalizmus egyik politikai és gazdaságirányítási formája. Csak egy a sok közül, ugyanúgy mint a liberális, a szociáldemokrata, a konzervatív-autoriter, és a többi. A kapitalizmus elleni küzdelem értelemszerűen magában foglalja a fasizmus elleni harcot is. Ha viszont így van, akkor miért van szükség mégis antifasizmusra?

A fasizálódás úgy tűnik világjelenség, de Európában egész biztosan jellemző az egész kontinensen. A fasizálódás nyugatról kelet felé haladva erősödik, Magyarországon különösen jellemző. Erősítik az államot, a rendőrséget, csökken a polgári demokrácia szerepe, egyre kevesebb beleszólási lehetőség van a döntésekbe. Ezzel párhuzamosan terjednek a fasizmus ideológiai elemei: az idegenellenesség, a rasszizmus, az iszlamofóbia, az antiszemitizmus, a nacionalizmus, a szociáldarwinizmus.

Mi a fasizmus? Politikai rendszer, mozgalom, és ideológiai elemek együttese.

Mi a célja? A kapitalista gazdasági válságok kezelése, illetve a proletariátus forradalmi mozgalmának visszaszorítása, vagyis az ellenforradalom.

Jelenleg a tőkés rendszer világválságának korszakában élünk. Világszerte nehezebb profithoz jutni, sok a fölösleges munkaerő, kevés a vásárlóerő. Egyre feszítőbbek a gazdasági és társadalmi ellentmondások, ráadásul romlanak Európának a világversenyben elfoglalt pozíciói is. Hogyan próbálja kezelni a kapitalizmus a válságot? Sok módszere van, ezek egyike a fasizmus. Erősíti az állami szerepvállalást, többek között fegyverkezéssel. A háború jó eszköz megszabadulni a felesleges munkaerőtől, és az eladhatatlan termékektől, továbbá az infrastruktúra lerombolása széles terepet nyit az új beruházások számára. Az árutermelés zavartalanságához szükséges társadalmi béke megteremtésének eszköze az osztálydüh elterelése, a valódi ellenség – a burzsoázia – helyett hamis célpontokat adni: erre szolgál a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegenellenesség. Az álam segít leszorítani a béreket, erősíteni a munkafegyelmet, fokozni a munkára kényszerítést.

A fasizmus másik alapvető funkciója a válságkezelés mellett az ellenforradalom, ami jelen korban preventív, megelőző formában jelentkezik – ellentétben a 20. század első felével, amikor az 1917-23 közötti forradalmi hullám leverésével párhuzamosan bontakozott ki a fasizmus. A fasizmus a tőke fegyvere ellenünk, a proletariátus ellen. A fasizmus lényege az antikommunizmus.

Az antifasizmus gyengesége, hogy hajlamos önálló ideológiává válni, és ebben az esetben a többi, nem-fasiszta politikai rendszer igazolásává válik. Ha a fasizmus rossz, akkor minden más jobb nála, vélhetnénk, tehát a fasizmus elleni harcot le lehet szűkíteni a polgári demokrácia védelmére. De ez a lehetőség koronként és régiónként eltérő. Kelet-Európában kicsi az antifasizmusnak a kapitalizmus egyéb formáit, a többi burzsoá frakciót legitimáló hatása. Az antifasizmus ideológiájával ebben a régióban nem lehet tömegeket megnyerni a kapitalista illúziók számára. Itt inkább az a probléma, hogy a fasizmus tűnik fel a kapitalizmushoz képest alternatívának, mintha a „nemzeti szocializmus” nem kapitalizmus lenne. A valódi osztályellenség gyűlölete helyett széles tömegeket lehet nacionalista, rasszista irányba befolyásolni. Az uralkodó osztály sikeresen tüntet fel maga helyett egyes proletár-csoportokat – munkanélküliek, „cigányok”, külföldiek, bevándorlók – ellenségnek. Ez a terület az, ahol az antifasizmus túl tud lépni a polgári ideológián: a rasszizmus elleni egyetlen hatékony érv arra rávilágítani, hogy az igazi ellenség a burzsoázia. A lecsúszást, a nyomort nem a hozzánk hasonló kizsákmányoltak egyes csoportjai okozzák, hanem a rendszer termeli.

A mai aktivisták, a politizáló közvéleményt alkotók túlnyomó többsége a polgári demokrácia keretei között szocializálódott. Ez igaz még az ötven fölöttiekre is, hiszen a rendszerváltás előtt csak pár ezer ember volt politikailag aktív. Aki ma politizál, az a demokráciához van szokva, és nem igazán tudja a politikai diktatúra véres valóságát teljes mélységében elképzelni. A polgári demokrácia is kapitalizmus, meg a fasizmus is, de ez utóbbi sokkal rosszabb. (A demokrácia valójában illúzió és átverés, de most erre nem térünk ki.)

Hasonló a helyzet, mint a háborúval. A háború a kapitalizmus szerves tartozéka, a rendszer számára életfontosságú a háborúk fenntartása, a háború a kapitalizmusnak csak egy formája, de aki élt már háborús övezetben, az tudja, hogy ott egyszerűen sokkal rosszabb, mint ott ahol nem lőnek.

Miért antifasizmus? Mert nem adjuk olcsón a bőrünket. Nem a demokráciáért harcolunk a fasizmus ellen, hanem az életünkért. Osztályharc folyik, és a tőke van támadásban. A kizsákmányolt osztály – legalábbis Európában – deffenzívában van, de a védekezés is harc. Nem lehet hagyni, hogy a mostaninál is rosszabb legyen a helyzet, nem hagyhatjuk hogy bármit ránk kényszerítsenek! Nem a jóléti államot, a polgári demokráciát kell megvédeni- azt már úgysem lehet. Aki harcol, elveszhet. Aki nem harcol, az már elveszett.

A harc minden szükséges, és minden lehetséges eszközzel folyik. Ott harcolunk, ahol tudunk, és ahol ránk támadnak. A fasizmus valós és közvetlen veszélyt jelent. A kapitalizmust illetően semmiféle illúziót nem támogatva, de fel kell venni a harcot a fasizmus ellen. A harc perspektívája pedig nem lehet más, mint a kapitalizmus eltörlése, a világméretű emberi közösség megteremtése.

Antifasiszta Akció

Harcolj a fasizmus ellen!

A 2010-es parlamenti választások új politikai helyzetet eredményezett Magyarországon. Az azóta eltelt időszak igazolta a legborúlátóbb elképzeléseket: a kormány gőzerővel bontja le a demokratikus rendszert, és egyre több a jele az általános fasizálódásnak. Elkeseredett és megfélemlített, zavaros fejű nyárspolgárok állnak a fasiszták táborába, és hiszik el a jobbikos ideológiát.

A fasizmusra nyitott emberek fontosabb jellemzői:

-vonzódnak a diktatórikus kormányzáshoz: szeretik az erős államot (a hatalommal csak az a bajuk, hogy nem az ő kezükben van), tetszik nekik a „kemény kéz” politikája

-sovinizmus: szomszédos népek lenézése, nacionalizmus, „nemzeti öntudat”

-náci rémtettek elbagatellizálása: népirtás tagadása, háborús bűnösök felmentése, egyéb történelemhamisítás (lásd:nagy-magyar mítoszok)

-antiszemitizmus: fantáziálás nemzetközi összesküvésről, „világuralmi törekvésekről”

-idegengyűlölet, rasszizmus

-szociáldarwinizmus: szegényellenesség, lefelé taposni (és felfelé nyalni…)

 

A fasizmus úgy állítja be magát, mintha valóságos problémákra reagálna, de a hazug kérdésekre nem születhetnek igaz válaszok.

-a diktatúra nem fog jólétet teremteni

-a nemzeti ideológiával a kizsákmányolt osztályt akarják megosztani, így akarják megakadályozni a nemzetközi összefogást a rendszer ellen

-a háborút és a háborús bűnöket a kapitalizmus hozza létre, többek között a nacionalizmus segítségével

-a tőkéseket a tőke törvényei irányítják, nem létezik semmiféle „faji alapú irányító testület”

-nincsenek idegenek, nincsenek alacsonyabbrendű fajok, az elnyomás és kizsákmányolás bőrszíntől függetlenül sújt mindnyájunkat

-ha utálod a szegényeket az nem fog téged megvédeni attól, hogy te is elszegényedj

A mai időkben egyre erősebb államra és rendpárti kormányzásra kell felkészülnünk, egyre erősebb konzervatív ideológiai offenzívára, pofátlanabb és erőszakosabb fasiszta nyomulásra, és eközben a kapitalista világrendszer jelenkori állapota által generált elszegényedésre és fokozódó kizsákmányolásra. A kapitalizmus számára a fasizmus megoldást jelent sokféle problémára, és hiába várjuk, hogy az állam majd megvédi polgárait a fasisztáktól. Ha a tőke érdekei úgy kívánják, bármikor kész ránk szabadítani a fasiszta fenevadat. „Tőke és Fasizmus jegyesek. Minden külön értesítés helyett.”

Mi azt mondjuk: Soha többé fasizmust!

De ez nem elég, azt is tudnunk kell, hogy a fasizmus nem a semmiből lép elénk. A fasizmus a polgári demokrácia terméke. A nácik-fasiszták-hungaristák csupán a kapitalista rendszer számtalan politikai formájának egyikét jelentik: ők a burzsoá demokrácia verőlegényei. A fasiszták ugyanazt a rendszert képviselik, mint az összes többi politikai párt. A pártok egymással viaskodnak a hatalomért, de a köztük lévő ellentét csak látszólagos. Abban mind egyformák –és ez a lényeg-, hogy a kizsákmányolás gépezetét, a bérmunka társadalmát akarják fenntartani.

Minden párt a burzsoá érdekeket képviseli, és ebben nincs különbség a nácik és a többiek között. A burzsoázia váltogatja álarcait, minden párt csak egy álarc. A nácik különösen visszataszítóak, de ők is ugyanazt az ocsmány burzsoá pofát próbálják elrejteni, mint politikai „ellenfeleik”.

Azt mondják nekünk, hogy a fasizmus a demokráciát fenyegeti. Azt viszont látjuk, hogy a demokrácia nap mint nap minket fenyeget, és azt látnunk kell, hogy a fasiszták „rendje” és a demokrácia „rendje” egy tőről fakad. A „kisebb rossz” szüli a „nagyobbat”; és ha azzal foglalkozunk, hogy az egyik tőkés frakciót védelmezzük a másikkal szemben, a tőkés rend máris meg van mentve.

Mi nem ezt akarjuk! Nem „jobb urakat” akarunk magunknak: nem akarunk urakat egyáltalán!

Számunkra egyértelmű, hogy az igazi antifasizmus elutasítja az egész rothadó kapitalista rendszert. Elutasítjuk a polgári rendszert, annak minden képviselőjével együtt!

Az antifasizmus központi elemévé kell tenni a nacionalizmus elutasítását és annak hangsúlyozását, hogy az antifasizmus akkor következetes, ha egyben antikapitalista is.

És mit tehetsz Te a fasizmus ellen?

Szerveződj! Keresd a kapcsolatot azokkal, aki szintén utálják a náci bagázst, alakítsd meg a saját helyi csoportodat. Lépjetek akcióba! Plakátok, graffitik, direkt akciók, bármi hasznos lehet. Tegyük az Antifasiszta Akciót tömegmozgalommá!

Összefogással meg tudjuk őket állítani!

Semmi esélyt a náciknak! Semmi esélyt a burzsoáziának!

Le a fasizmussal! Le a kapitalizmussal!

ANTIFASISZTA AKCIÓ