antifasizmus

Mi a teendő?

Ezt az alapkérdést minden rendszerellenes mozgalom felteszi és igyekszik megválaszolni.

Gyakran érezhetjük úgy, hogy bármilyen tevékenység hiábavaló, és a történelem irányítása a fejünk fölött játszódik, de ez egy tévképzet. A történelmet mi magunk formáljuk!

A 21. századi kilátások nem túl biztatóak. A kapitalista világrendszer egyre súlyosabb szerkezeti problémái a kapitalista válságkezelés egyre brutálisabb módszereinek használatát sejtetik. Az uralkodó osztály, az az 1%, a globális és lokális gazdasági és politikai gondok megoldásához újabb háborúkat fog kirobbantani, újabb diktatórikus, fasiszta rendszereket fog hatalomra segíteni, és tovább rombolja a kizsákmányoltak közötti nemzetközi szolidaritást. De ez csak egy a sok lehetséges forgatókönyv közül, a kapitalizmus forgatókönyve. A jövő nincs megírva! Abba, hogy mi fog történni, nekünk is lesz beleszólásunk!

Ha nem olyan jövőt szeretnél, mint amit a rendszer irányítói – a tőke és a hatalom képviselői, a kapitalizmus ideológusai (nacionalisták vagy liberálisok, konzervatívok vagy szocdemek, rasszisták vagy egyházi méltóságok, politikusok vagy pénzemberek, tudósok vagy újságírók) – akarnak ránk kényszeríteni, akkor cselekedj!

Ha eljutottál odáig, hogy nem tetszik a rendszer, akkor számtalan lehetőség kapuja nyílik meg előtted.

A szerveződés kezdete a kapcsolatépítés, megkeresni a környezetedben a hozzád hasonlóan gondolkodókat, majd a kapcsolati kört egyre szélesebbre bővíteni, most már ideológiai alapon. Az Antifasiszta Akció nem csupán egy csoport, hanem egy mozgalom, melynek bárki tagja lehet, aki antifasiszta tevékenységet folytat. Már 2-3 ember is csoportot alkothat, de az a helyzet, hogy pár dolgot egyedül is meg lehet csinálni. Információkat gyűjteni a világról és különösen a fasisztákról, az információkat rendszerezni és megosztani, feltérképezni a náci helyeket, rombolni a fasiszta propagandát, letépni a plakátjaikat, matricáikat, lefesteni a felirataikat, helyi antifasiszta propagandát folytatni – ez mind nem igényel nagy csoportot. De ha van csoport, akkor fontos a rendszeres és rendszerező tevékenység. A rendszeres találkozások, aktuális vagy általános témák megbeszélése, antifasiszta és antikapitalista témák megvitatása megsokszorozza a tagok energiáját.

Ami szintén nagyon fontos: a biztonság. A nácik gyilkolni akarnak, és abban sem bízhatunk, hogy majd az állam megvéd minket. Mi az egész kapitalista rendszert elutasítjuk, így nem bízunk annak polgári demokratikus formájában sem. Az internet világában sokkal nyitottabb az életünk – de ha valóban hatékony akarsz lenni, akkor vigyáznod kell rá, hogy ellenségeink minél kevesebbet tudjanak rólad, vagy rajtad keresztül a társaidról.

Minden, amit a kapitalista világrend további brutalizálásra törekvő fasizmus ellen teszel, egy kiterjedt, nemzetközi mozgalom tagjává tesz téged.

Mi a teendő? Az, hogy kivedd a részed az emberiség felszabadításában!

Gondolkozz, tájékozódj, szerveződj, cselekedj!

antifasizmus

Antifasiszta együttműködés

Az antifasiszta tevékenységre senkinek sincs monopóliuma.

A nácikat az emberek túlnyomó többsége utálja, lenézi és hülyének tartja. A fasiszta irányzatok képviselői – nácik vagy hungaristák, régi vágású nyilasok vagy divatos külsejű neofasiszták – annak ellenére ellenszenvesek szinte mindenki számára, hogy a fasizmus ideológiai keverékének több eleme is tolerálható a társadalom egy része számára. A nacionalizmus, a rasszizmus, az idegenellenesség vagy a homofóbia, sőt, még a jelenleginél is diktatórikusabb állam elfogadása, ami sajnos viszonylag sok emberre jellemző, nem jelenti azt, hogy a fasizmus képes lenne tömegmozgalmat építeni.

Az antifasizmus viszont sokféle meggyőződésű ember támogatására számíthat. Nagyon különböző ideológiával lehet valaki antifasiszta, sokan olyanok is akik amúgy „nem politizálnak”, vagy nem érdekli őket semmilyen ideológia. Ebből adódik egy komoly dilemma: nem jelenti-e a fasizmus lényegére koncentráló antikapitalista pozíciók feladását az együttműködés a nem, vagy nem következetesen rendszerellenes egyénekkel és csoportokkal?

Egy utcai megmozduláson elkerülhetetlen, hogy sokféle ember jelenik meg, sőt, a fasizmus visszaszorítása érdekében kifejezetten hasznos, ha a társadalom minél szélesebb rétegeire támaszkodhat az antifasiszta mozgalom. De eközben az antikapitalista antifasizmusnak számtalan lehetősége van pozíciói, véleménye képviseletére. Minél erősebb és kiterjedtebb a mozgalom, annál sokszínűbb, de ennek nem kell az antikapitalista pozíciók feladásával járnia.

Mi a szerepe az Antifasiszta Akciónak egy ilyen széles spektrumú mozgalomban? Szervezőként, propagandistaként az antifasiszta mozgalom katalizátora, és egyúttal radikalizálja is az egész mozgalmat. Többek között oly módon is, hogy képviseli a fasizmus felszínes kritikáján túl az egész kapitalista rendszer elutasítását. Az Antifasiszta Akció célja az, hogy az antifasiszta mozgalom legyen következetes. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a fasizmus nem egyszerűen néhány aljas ember által meghülyített ostoba alakok gyülekezete, hanem a tőke védelmezője. Nemcsak egyes tőkés csoportok, hanem az egész tőkés rendszer érdekeinek védelmezője, a kapitalizmus harci osztaga. Fontos megérteni, hogy a fasizmus mindig a kizsákmányolókat védi, és mindig a kizsákmányoltak és elnyomottak ellensége. A fasizmus mindig a felül lévők érdekeit védi.

Az antifasizmus ezzel szemben a fasizmust létrehozó kapitalizmus ellensége kell hogy legyen, különben nem éri el valódi célját: a fasizmus minden formájának, minden ideológiai elemének, minden történelmi lehetőségének teljes felszámolását. Ez az az ideológiai alapállás, melynek meg kell jelennie a szélesebb antifasiszta mozgalomban való részvétel során. Az elvi következetesség minden sikeres együttműködés alapja.

fasizmus

Fasizmus Magyarországon

A fasizmus három részből áll:

– politikai-társadalmi rendszer

– ideológiai elemek váltakozó keveréke

– az ideológiát képviselő, a rendszert létrehozni kívánó mozgalom.

Fasiszta ideológia és fasiszta mozgalom szinte mindenhol van, de rendszerré válni, hatalomra kerülni sehol sincs sok esélye. (A különböző véres diktatúrák, elnyomó rezsimek, mérsékelten demokratikus kormányzatok a bolygó nagy részén jellemzőek, a centrum országokon kívül mindenhol, de ezek mégsem nevezhetők egyszerűen csak fasisztának. A tőke diktatúrái ezek is, mint a náci vagy az olasz fasizmus volt, de sok szempontból mások.)

De a helyzet mégsem megnyugtató. Nyugat-Európában egyértelmű a fasizmus elutasítottsága, erős a társadalmi ellenállás, a politikai és társadalmi elit többnyire határozottan elhatárolódik a fasizmustól. (Nem szeretnénk a politikai nyugatot idealizálni, főleg nem a nyugati elitet, csak arról van szó, hogy a 20. század elején az uralkodó osztály segítette hatalomra a fasiszta kormányokat, most viszont erre nincs részükről számottevő igyekezet.)

A perifériákon – mint Kelet-Európában – is erősödik a kapitalizmus autoriter jellege, ami világjelenség, de ez a centrumban nem jelentkezik ilyen tiszta formában. Erősítik a rendőrséget, a nyilvántartásokat, nő az információgyűjtés, növekszik a nyárspolgári rettegés, ami a fasizmus táborát erősítheti, és ezzel párhuzamosan gyengül a polgári demokrácia támogatottsága ott is, de ez még messze van a kritikus mértéktől. Kelet-Európában viszont a fasizmussal szembeni közömbösség, fasiszta ideológiai elemek elfogadása, a jobboldali táborban a határok átjárhatósága nyugtalanságra ad okot.

Magyarországon sajátos fasizálódás zajlik. A kormányzó párt szinte nem is létezik, nem mozgalom, hanem csak díszlet, a kormány mindenek feletti célja a hatalom birtokában a minél nagyobb vagyon összeharácsolása. Ez a Fidesz-kormány politikájának lényege. Az, hogy közben autoriter, sok elemében kifejezetten fasiszta jellegű rendszert építenek ki, szinte mellékes a számukra. A társadalmi kasztrendszer, ami az osztálytársadalom különösen súlyos formája, a társadalmi autonómiák felszámolása, fasiszta uszító kampányok folytatása, a társadalom bizonytalanságának, sőt rettegésének fokozása, amire támaszkodva erősíthetik uralmukat, ezek mind beleillenek egy fasiszta rendszer kiépítésének folyamatába.

A kormánypárti tábornak jobbra nincs zárt határa: a kormánypártiak a fasizmusra nyitott emberek. (A fasizmusra nyitott emberek főbb jellemzői: tekintélyelvűség, igény a kemény kezű vezetőre és a szigorú törvényekre, nacionalizmus, sovinizmus, a történelem meghamisításának elfogadása, náci bűnök relativizálása, elitellenességgel leplezett antiszemitizmus, rasszizmus, idegengyűlölet, a szolidaritás hiánya)

A Jobbik 2010 után évekig a kormány hű partnere volt, aktív támogatója a polgári demokrácia felszámolására irányuló tevékenységnek. Most már szeretnének ők is nagyobb koncot a zsákmányból, ezért váltak a kormány ellenségévé. Valójában a Jobbik az őszinte, radikális és ideologikus Fidesz. Korábbi próbálkozásuk a hagyományos paramilitáris párthadsereg létrehozására – Magyar Gárda – azon túl hogy röhejes volt, egyszerűen nem volt korszerű, ilyen nyílt, egyenruhás-masírozó fasiszta alakulat a 21. századi Európában nem működhet. (Egyelőre.) Ezt a fajta oldschool fasizmust – bár sokfelé felbukkannak hasonló alakulatok – a hatalom mindenhol visszaszorítja. Viszont a Jobbik szoros, nyílt kapcsolatban van több náci csoportosulással is, amelyek pedig további nácikkal állnak kapcsolatban. A Jobbik sajtója – kurucinfó és társai – minden náci számára ideológiai muníciót biztosítanak. (A kormánypárti sajtó, még az „értelmiségi” része (Mandiner és hasonlók) sem jobb, csak nem olyan szókimondó.)

A Jobbik és a náci jelzőt nyíltan vállalók között legfeljebb mennyiségi különbség van, az egyik ki is mondja azt, amit a másik csak gondol. A Jobbik és mozgalmi szárnya – Betyársereg, 64 vármegye-, valamit a nyugati mintát követő „Identitás”, a nyilas Pax Hungarica és egyéb hagyományos és neonyilas és nemzetiszocialista csoportok között szabad az átjárás, nyitottak a határok. A februári „Becsület napi” rendezvényeken megjelenik az egész tábor, de a hétköznapokban az egyik tagadja hogy náci, a másik büszkén vállalja, a harmadik meg csak szűk körben, két pálinka után, vagy az internetes fórumokon, álnéven.

A Magyar Nemzeti Arcvonal, élén Györkössel, bár az utóbbi években némileg elszigetelődött, de évtizedekig a náci szervezetek stabil kiindulópontja volt. Györkös a börtönben fog megrohadni, csoportja maradékát felszámolta a rendőrség. (Az egyéb náci terroristák is lebuktak, a debreceni halálbrigád életfogytiglan börtönben, és remélhetőleg Budaházy is hosszú ideig be lesz zárva, reméljük Tomcat sem szabadul.) De vannak új jelentkezők, akik az MNA helyett fegyveres kiképzést szerveznek a leendő náci kádereknek, mint pl. a Farkasok, vagy a túraegyletnek álcázott Börzsöny Akciócsoport. A Betyársereg, amelynek 2-300 aktív tagja lehet, szintén folytat kiképző tevékenységet, bár ez náluk sok esetben kimerül az izomnövelők fogyasztásában.

A fasiszta ideológia fontos terjesztője a zene, a „nemzeti rock” alapvetően propagandatevékenységet jelöl. A címke mögött van minden, metáltól az Oi lebutított verzióján át a népzenei elemeket használó, vagy a lagzis rockon alapuló produkcióig, sőt, még hiphop utánzat is előfordul (FankaDeli). Némelyik nemzeti rock előadó elég népszerű, bár közös jellemzőjük az esztétikai igénytelenség – miközben persze őket és közönségüket is feszíti a kulturális fennsőbbrendűség tudata.

Az ideológia terjesztői gyakran álcázni próbálják magukat, mint pl. az ultrasliberi huligánnak, vagy az azóta szerencsére felszámolt Tolvajkergetők önvédelmi csoportnak. De vannak náci motorosok és náci állatvédők is.

A társadalom a fasizmus sok formáját tolerálja. Az idegenellenes, menekültellenes, tisztán náci jellegű kormányzati uszítás sok emberben keltett félelmet. A nacionalista történelmi mítoszok széles körben elfogadottak, olyan helyeken is, ahol erre nem számítanánk. (Pl. 2017-ben a Rockmaraton fesztivál szervezői lelkesen beálltak az idétlen Heineken-Csíki sör vitába, „természetesen” a nacionalista magyar kormány mellé.) A cigányság kirekesztése – ami a társadalmi kasztrendszer kiépítésének is része – szintén elfogadott, és sajnos nem csak a nacionalisták körében.

Hányan vannak a fasiszták? A náci csoportok tagsága egyenként a néhánytól az 1-200-ig terjed. A Jobbik aktivista tábora több ezer fős. A náci propaganda rendszeres fogyasztói több tízezren is vannak. És a Fidesznek van egy stabil, milliós szavazótábora, akik egyenként nem feltétlenül fasiszták, de így együtt a fasizmusra nyitott tömeget jelentenek. És rajtuk kívül is vannak milliónyian, akik a fasiszta propaganda egyes elemeit – idegenellenesség, rasszizmus, nacionalizmus, antiszemitizmus – elfogadják.

A kapitalizmus általános válsága, a fasizmuson kívüli gazdasági-politikai rendszerek – liberális, szociáldemokrata – kifulladása, perspektívanélkülisége az autoriter rendszerek pozícióját erősíti, ez a világpolitikai átalakulás pedig a fasiszta rendszert valós perspektívává teszi. Jobb ha tisztában vagyunk vele: senki sem fog minket megvédeni – a fasizmustól csak mi magunk védhetjük meg magunkat!    

antifasizmus

Miért antifasizmus?

Miért antifasizmus?

Elöljáróban szögezzük le: a kapitalista árutermelés rendszerét az állam szervezi. Állam nélkül nem működne a kizsákmányolás gépezete. Az állam sok féle politikai rendszer formáját öltheti, a fasiszta rendszer csak egy ezek közül. A fasizmus (nácizmus, „hungarizmus”, stb.) a kapitalizmus egyik politikai és gazdaságirányítási formája. Csak egy a sok közül, ugyanúgy mint a liberális, a szociáldemokrata, a konzervatív-autoriter, és a többi. A kapitalizmus elleni küzdelem értelemszerűen magában foglalja a fasizmus elleni harcot is. Ha viszont így van, akkor miért van szükség mégis antifasizmusra?

A fasizálódás úgy tűnik világjelenség, de Európában egész biztosan jellemző az egész kontinensen. A fasizálódás nyugatról kelet felé haladva erősödik, Magyarországon különösen jellemző. Erősítik az államot, a rendőrséget, csökken a polgári demokrácia szerepe, egyre kevesebb beleszólási lehetőség van a döntésekbe. Ezzel párhuzamosan terjednek a fasizmus ideológiai elemei: az idegenellenesség, a rasszizmus, az iszlamofóbia, az antiszemitizmus, a nacionalizmus, a szociáldarwinizmus.

Mi a fasizmus? Politikai rendszer, mozgalom, és ideológiai elemek együttese.

Mi a célja? A kapitalista gazdasági válságok kezelése, illetve a proletariátus forradalmi mozgalmának visszaszorítása, vagyis az ellenforradalom.

Jelenleg a tőkés rendszer világválságának korszakában élünk. Világszerte nehezebb profithoz jutni, sok a fölösleges munkaerő, kevés a vásárlóerő. Egyre feszítőbbek a gazdasági és társadalmi ellentmondások, ráadásul romlanak Európának a világversenyben elfoglalt pozíciói is. Hogyan próbálja kezelni a kapitalizmus a válságot? Sok módszere van, ezek egyike a fasizmus. Erősíti az állami szerepvállalást, többek között fegyverkezéssel. A háború jó eszköz megszabadulni a felesleges munkaerőtől, és az eladhatatlan termékektől, továbbá az infrastruktúra lerombolása széles terepet nyit az új beruházások számára. Az árutermelés zavartalanságához szükséges társadalmi béke megteremtésének eszköze az osztálydüh elterelése, a valódi ellenség – a burzsoázia – helyett hamis célpontokat adni: erre szolgál a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegenellenesség. Az álam segít leszorítani a béreket, erősíteni a munkafegyelmet, fokozni a munkára kényszerítést.

A fasizmus másik alapvető funkciója a válságkezelés mellett az ellenforradalom, ami jelen korban preventív, megelőző formában jelentkezik – ellentétben a 20. század első felével, amikor az 1917-23 közötti forradalmi hullám leverésével párhuzamosan bontakozott ki a fasizmus. A fasizmus a tőke fegyvere ellenünk, a proletariátus ellen. A fasizmus lényege az antikommunizmus.

Az antifasizmus gyengesége, hogy hajlamos önálló ideológiává válni, és ebben az esetben a többi, nem-fasiszta politikai rendszer igazolásává válik. Ha a fasizmus rossz, akkor minden más jobb nála, vélhetnénk, tehát a fasizmus elleni harcot le lehet szűkíteni a polgári demokrácia védelmére. De ez a lehetőség koronként és régiónként eltérő. Kelet-Európában kicsi az antifasizmusnak a kapitalizmus egyéb formáit, a többi burzsoá frakciót legitimáló hatása. Az antifasizmus ideológiájával ebben a régióban nem lehet tömegeket megnyerni a kapitalista illúziók számára. Itt inkább az a probléma, hogy a fasizmus tűnik fel a kapitalizmushoz képest alternatívának, mintha a „nemzeti szocializmus” nem kapitalizmus lenne. A valódi osztályellenség gyűlölete helyett széles tömegeket lehet nacionalista, rasszista irányba befolyásolni. Az uralkodó osztály sikeresen tüntet fel maga helyett egyes proletár-csoportokat – munkanélküliek, „cigányok”, külföldiek, bevándorlók – ellenségnek. Ez a terület az, ahol az antifasizmus túl tud lépni a polgári ideológián: a rasszizmus elleni egyetlen hatékony érv arra rávilágítani, hogy az igazi ellenség a burzsoázia. A lecsúszást, a nyomort nem a hozzánk hasonló kizsákmányoltak egyes csoportjai okozzák, hanem a rendszer termeli.

A mai aktivisták, a politizáló közvéleményt alkotók túlnyomó többsége a polgári demokrácia keretei között szocializálódott. Ez igaz még az ötven fölöttiekre is, hiszen a rendszerváltás előtt csak pár ezer ember volt politikailag aktív. Aki ma politizál, az a demokráciához van szokva, és nem igazán tudja a politikai diktatúra véres valóságát teljes mélységében elképzelni. A polgári demokrácia is kapitalizmus, meg a fasizmus is, de ez utóbbi sokkal rosszabb. (A demokrácia valójában illúzió és átverés, de most erre nem térünk ki.)

Hasonló a helyzet, mint a háborúval. A háború a kapitalizmus szerves tartozéka, a rendszer számára életfontosságú a háborúk fenntartása, a háború a kapitalizmusnak csak egy formája, de aki élt már háborús övezetben, az tudja, hogy ott egyszerűen sokkal rosszabb, mint ott ahol nem lőnek.

Miért antifasizmus? Mert nem adjuk olcsón a bőrünket. Nem a demokráciáért harcolunk a fasizmus ellen, hanem az életünkért. Osztályharc folyik, és a tőke van támadásban. A kizsákmányolt osztály – legalábbis Európában – deffenzívában van, de a védekezés is harc. Nem lehet hagyni, hogy a mostaninál is rosszabb legyen a helyzet, nem hagyhatjuk hogy bármit ránk kényszerítsenek! Nem a jóléti államot, a polgári demokráciát kell megvédeni- azt már úgysem lehet. Aki harcol, elveszhet. Aki nem harcol, az már elveszett.

A harc minden szükséges, és minden lehetséges eszközzel folyik. Ott harcolunk, ahol tudunk, és ahol ránk támadnak. A fasizmus valós és közvetlen veszélyt jelent. A kapitalizmust illetően semmiféle illúziót nem támogatva, de fel kell venni a harcot a fasizmus ellen. A harc perspektívája pedig nem lehet más, mint a kapitalizmus eltörlése, a világméretű emberi közösség megteremtése.

fasizmus

A fasizmus második korszaka

A fasizmus két korszaka

A fasizmus első korszaka 1945-ben lezárult. Az ezredforduló után elkezdődött a fasizmus második korszaka.

I.

A fasizmus összetett jelenség: politikai rendszer ( a kapitalizmus egyik politikai formája), a hatalom megszerzésére irányuló erőszakos mozgalom, és ideológiai elemek tetszőleges keveréke (nacionalizmus, rasszizmus, antiszemitizmus, erősállam, a múlt revíziója, szociáldarwinizmus, stb.).

Funkciója a válságkezelés és a modernizáció.

A kapitalizmus egy árutermelési rendszer, ahol a gazdaság a bérmunkások által megtermelt profitra épül, a társadalom pedig két osztályra tagolódik. A kapitalizmus az egész világot uralja, egy világrendszer. Sokféle társadalmi-politikai-gazdaságirányítási formában működik, e formák egyike a fasizmus. A kapitalizmus törvényszerű velejárója a rendszeresen, periodikusan megjelenő válság. A válság elsősorban értékesítési válságot jelent, a profitráta zuhanását, társadalmi elégedetlenséget. A tőke a válság megoldását követeli: a gazdaság irányítását, és társadalmi békét.

A fasizmus másik funkciója a modernizáció, az állandó tőkés versenyhez való alkalmazkodás a munkaszervezés reformjával, hatékonyabb állami bürokráciával, iparfejlesztéssel, egyéb módszerekkel.

1917-23 között forradalmi hullám söpört végig a világon, minden kontinensen. Reakció volt ez a háborúra, az éhezésre, illetve Latin-Amerikában, Ázsiában a kapitalizmus terjeszkedésére.  A világforradalom felrajzolta a horizontra a kapitalizmus megdöntésének lehetőségét. A „kommunista veszély” valóságos volt.

A fasizmus az ellenforradalom. A fasizmus lényege az antikommunizmus, azaz a kapitalizmus megdöntésére irányuló társadalmi mozgalom megfékezése.

Fasiszta jellegű csoportok már évtizedek óta léteztek, az orosz „feketeszázak”, vagy az Action Francaise, illetve a forradalmi időszakban váltak aktívvá a fehér katonai csapatok, a német Freikorps egységei, Horthy különítményei, egyéb fehérterroristák. Olaszországban a gyárfoglaló, földfoglaló mozgalmak megfékezésére a gyártulajdonosok, földbirtokosok anyagi támogatásával az uralkodó elit hatalomra segítette Mussolinit. Németországban a munkásosztálytól rettegő burzsoázia politikai háttéralkui Hitlert juttatták uralomra. A kelet-európai mutációk –nyilasok, legionáriusok, csetnikek, usztasák, stb.- a fasiszta tengelyhatalmak támogatásával hatalomra jutottak a háborús években. Hogy ez így történt, abban nagy szerepe volt az első világháború utáni korszak autoriter, antiszemita, soviniszta rezsimeinek, melyek a térségben előkészítették a nácik sikeres terjeszkedését. Ahol az uralkodó osztály többsége úgy kívánta, ott fasiszta rendszer jött létre. (Akár olyan módon mint Spanyolországban, ahol a konzervatív erők magukba olvasztották a fasiszta pártot.) 

A 20. század első felében a fasizmus betöltötte történelmi funkcióját, végrehajtotta feladatát:

-részt vett a forradalom eltiprásában, segédkezett az újabb forradalom megakadályozásában, megfélemlítette a munkásosztályt.

-részt vett a fölösleges munkaerő elpusztításában

-a termékek tömeges elpusztításával lehetőséget teremtett az újabb beruházásoknak, a tőke terjeszkedésének (így vált lehetővé az 1960-70-es évek hatalmas fellendülése – olyan jól még sosem éltek előtte tömegek a kapitalizmusban, mint akkor – nem is lesz ilyen újból)

A tőke működésének elkerülhetetlen része a fölösleges áru és munkaerő tömeges, szisztematikus, periodikus elpusztítása.

-évtizedekre helyreállt a centrumban és a félperiférián a társadalmi béke (az 1968-73-as kitérőtől eltekintve)

Tehát a fasizmus megoldotta a válságkezelés feladatát, illetve betöltötte modernizációs szerepét (amit Kelet-Európában a „szocialista” rendszer folytatott).

A második világháború után évtizedekben a fasizmus elszigetelt, perifériára szorult mozgalom volt, ideológiája visszaszorult, legfeljebb katonai diktatúrák számára jelentett kiindulási pontot.

II.

Az ezredforduló időszaka a fasizmus új korszakának kezdete. Ideológiai elemei terjednek, mozgalmai, pártjai erősödnek, és az általános értékesítési válságban a fasizmus előkerül mint lehetséges válságkezelési módszer.

A mai válság az egész világrendszert érinti. Talán a végső válság, és lehetséges hogy a kapitalizmus elért saját történelmi korlátaihoz. Se horizontálisan, se vertikálisan nem tud már terjeszkedni: a bolygó minden országában kapitalizmus van, és mindenhol a tőke viszonyrendszere határozza meg a társadalmakat. Márpedig a tőkének állandóan terjeszkednie kell,ez a legfontosabb törvénye.

A tőke bővített értékesülése egyre nehezebb, csökken a profit, le kell nyomni a béreket, csökken a vásárlóerő. Egyre több a fölösleges munkaerő. Egyre több a fiktív tőke.

Európát ezen felül sújtja világpiaci pozícióinak romlása, és ideológiai problémák is. A rendszer legitimációja megroppant, beállt a „demokratikus deficit”.

Európa markánsan két részre oszlik, a kapitalizmus kialakulásával párhuzamosan az utóbbi 4-500 évben külön úton jár Kelet és Nyugat. Maga a világrendszer is tagolódik, van centrum, félperiféria és periféria. Ezek történelmi kategóriák, és az átjárás kivételes jelenség. Kelet-Európában a rendszerváltás fő ígérete a felzárkózás, a Nyugat utolérése volt – már akkor is nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy ez nem lehetséges.

Kelet-Európában az európai –és a kapitalista – problémák súlyozottan jelentkeznek. Itt a félperifériás helyzetben nincsenek olyan tartalékok mint Nyugaton, melyekkel könnyebb átvészelni a válságot. A rendszer legitimációja is sokkal sérülékenyebb, évről-évre gyengül.

Az új fasizmus a válságkezelés egy lehetséges forgatókönyve.

Talán nem is muszáj a nyíltan fasisztákat hatalomba ültetni, a Fidesz-rendszer azt bizonyítja, a „light-fasizmus” remekül elműködik fasiszták nélkül is.

A fasizmus történelmi funkciója azonban ugyanaz, mint ami a fasizmus első korszakában volt.

skinhead

Skinhead

SKINHEAD

 A skinhead a közvélemény szemében –a szubkultúrákat ismerők szűk körét leszámítva- manapság is a fasiszta szinonímája. Ez tévedés. A skinhead-mozgalom összetett és sokszínű jelenség, és semmi esetre sem azonos a fasiszta verőlegények hordájával.

A skinhead stílus az 1960-as évek végén alakult ki Angliában, a szubkultúrák és a rockzene szülőhazájában. A különböző irányzatok máshogyan öltöztek, más zenét hallgattak, és általában ellenségesen viszonyultak egymáshoz. A ’60-as évek közepén a két legnagyobb tábor a mod-ok és a rockerek csoportja volt. (A közöttük fennálló háborúskodást híven ábrázolja a Quadrophenia című film.) A modok egy része – a munkásfiatalok- nem győzte pénzzel a stílus által megkövetelt ruházkodást, ráadásul a ’60-as évek végére a hippi stílus tömegdivattá vált. A külvárosi munkáskölyköknek nem tetszett a parkokban heverésző hosszúhajúak látványa, hiszen nekik, ellentétben a gyakran középosztályból származó hippikkel, már gyerekkoruktól kezdve dolgozniuk kellett, nem értek rá heverészni, ráadásul az angol munkásosztály erőszakos hagyományainak megfelelően a „peace and love” jelszava sem volt túl vonzó. Így aztán egyre több srác nyíratta le a haját 1 cm-re –innen jön a „bőrfejű” elnevezés-, és alakított ki magának egy új stílust. Általában két pár cipőjük volt, az egyik a focizáshoz, a másik a munkához, és mivel harmadikra nem tellett, így ha jött a hétvégi bulizás, akkor a kifényesített munkásbakancsot húzták fel. Hozzá farmernadrág nadrágtartóval, kockás ing és munkáskabát vagy katonai dzseki, és már kész is volt a skinhead stílus. Mivel minden ifjúsági szubkultúra zenében is kifejezi önmagát, a skinheadeknek is megvolt a saját zenei stílusuk. Ez az első időszakban egyértelműen a korai reggae, egy jamaicai eredetű zene volt, nem véletlen, hogy ezt a korszakát skinhead-reggae néven ismerik. A skinheadeknél a munkás öntudat keveredett a hippi-ellenességgel, de amúgy nem volt semmiféle politikai ideológia a mozgalomban. A rasszizmust nem ismerték -már csak azért sem, mert többnyire színesbőrű zenészek muzsikájára buliztak-, és ha mégis etnikai alapon szerveződött bandákkal csaptak össze az sokkal inkább területi vagy szubkultúrák közötti csata volt, mintsem faji alapú erőszak.

 Egy alapvetően apolitikus mozgalomban aztán a későbbiek során mégis többnyire politikai okokból következtek be szakítások. Először a reggae zene vált le a skinheadekről, hiszen a roots-reggae „Vissza Afrikába!” jelszavával a fehér munkásfiatalok nem sokat tudtak kezdeni.

 Aztán az 1970-es évek végén –amikor a ’77-es punk-robbanás hatására újra tömegmozgalommá vált a stílus- megjelentek a brit fasiszta politikusok a színtéren, akik demagóg, rasszista uszításukkal sajnos sok skinheadre hatással tudtak lenni. De nem mindenkire, így aztán újabb szakadás történt a mozgalomban. (Ezt a folyamatot mutatja be a „This is England” című film.) Az arányok úgy alakultak, hogy a fasisztáknak sikerült egy időre kisajátítaniuk a mozgalmat. Ráadásul pont abban az időszakban, amikor a skinhead stílus nemzetközivé vált, így aztán nagyon sok országba a skinhead már mint fasiszta mozgalom jutott el.

 A helyzet akkor változott meg gyökeresen, amikor –először 1987-ben az USA-ban, majd 1988-ban Európában is- megjelent egy új irányzat: a SHARP. (Skinheads against racial prejudice – skinheadek a faji előítélet ellen). Ezzel új lendületet kapott a stílus, és nagyon sokan, akiket korábban a skinheadek raszista imidzse tartott vissza, levágatták a hajukat.  Új bandák sora alakult, akik Oi –skinhead zenei stílus, a punk-rock közeli rokona- és ska zenét játszottak, és a skinheadek nekiláttak megtisztítani mozgalmukat a rárakódott rasszista mocsoktól. Ez a skinhead hagyományoknak megfelelően általában erőszakos módon történt. Néhány év alatt sikerült a téma iránt érdeklődő közvélemény számára bebizonyítani, hogy a skinhead nem azonos a fasisztával. Az előző évszázad utolsó éveire a legtöbb országban már a SHARP-skinek voltak többségben. Magyarország szokása szerint néhány éves csúszással követte a nemzetközi trendet, de a sajtóban még ma is csak náci-skinekről írnak. Így aztán nem csoda, ha skinheadek láttán a fasisztákra asszociálnak, és például antirasszista rendezvényen furcsán néznek rájuk.

 A SHARP számára elég volt annak hangoztatása, hogy a skinhead nem rasszista, ezen túl nem kívánt semmilyen politikai szerepet játszani. Ez oda vezetett az utóbbi években, hogy az eltúlzott apolitikusság egyre jobban tolerálja a fasisztoid jelenségeket. Valamiféle patriotizmus talán még nem lenne tragédia, de sajnos a „hazafiság” többnyire csak a fasiszták fedő-mozgalma, és azt is látni kell, hogy pl. a mai magyar nacionalizmus legfontosabb összetartó ereje a cigányellenes rasszizmus.  A SHARP felhígulása nemcsak magyar jelenség, az apolitikus skinheadek máshol is hajlamosak a jobboldal által fütyült dalra táncolni.

 Erre a veszélyre páran már húsz évvel ezelőtt ráéreztek, és –újból az USA-ból- elindult egy új mozgalom: a RASH  (Red and anarchist skinheads). A RASH a munkásöntudatot és a baloldali radikalizmust a skinhead stílussal ötvöző fiatalokat tömöríti. Erőteljes propaganda, nagyszerű zenekarok, számtalan harci közösség jellemzi a mozgalmat. Red-skineket a világ minden táján találunk nemcsak a skinhead bulikon, hanem a radikális antifasiszta mozgalmakban is. A frontvonal azonban nem veszélytelen, nem egy redskin veszítette már életét a nácik elleni harc során. Ivan Khutorskoy orosz redskint 2009-ben lakása előtt lőtték le fasiszták. Rá emlékezve számos országban szerveztek anti-náci megmozdulást, többek közt Budapesten is, az orosz követség előtt. A RASH nem tömegmozgalom, de a redskinek esetében joggal mondhatjuk, hogy nem a mennyiség számít, hanem a minőség.

 A skinheadeket illetően kijelenthetjük, hogy azok képviselik az igazi skinhead mozgalmat, akik felvállalják akár az eredeti nem-rasszista skinhead szellemiséget –„’69 szellemét”-, akár az Oi! rendszerellenes dühét, akár a SHARP tudatos antirasszizmusát, vagy akár a RASH harcias antikapitalizmusát. A skinhead mozgalomnak semmi köze a skinhead stílus egyes elemeit magukra aggató fasiszta verőlegényekhez –a skinheadek megvetően boneheadnek, csontfejűnek nevezték el a fasisztákat, és többek közt azért is utálják őket, mert idétlen, military-rocker-skinhead keverékű megjelenésükkel elborzasztanak minden jóízlésű embert. A szánalmas, „nemzeti rockba” hajló zenéjükről már nem is beszélve.

 A skinheadek nem angyalok, sok rosszat is el lehet mondani róluk, de ami a lényeg: a valódi skinheadek utálják a rasszizmust!

film

Vivir la Utopia

Dokumentumfilm a spanyolországi forradalmi eseményekről, kortársak visszaemlékezései alapján. Mesélnek a forradalmi szervezetek előkészítő szerepéről, majd a forradalom nagyszerű időszakáról, amikor mindenki úgy érezhette, hogy a kapitalizmus romjain végre kezd kibontakozni egy valódi közösségi társadalom.

 

film

Libertarias

Libertarias – spanyol film, mely egy anarchista milícia történetén keresztül mutatja be az 1930-as évek spanyolországi forradalmi és polgárháborús időszakát. A fasiszta tengelyhatalmak által támogatott katonai puccs a polgári demokrácia felszámolását tűzte ki célul. Az antifasiszta népfront feltette a kérdést: vigyük tovább a forradalmat, vagy először próbáljuk meg legyőzni a katonai juntát? A népfront – és ehhez a döntéshez csatlakozott több anarchista szervezet, valamint a Szovjetunió által támogatott kommunista párt is – megfékezte a forradalmi folyamatot. De a háborút így sem nyerték meg. A „forradalmi“ kormány leverte a forradalmat, és ezzel megkönnyítette a fasiszták dolgát. http://indavideo.hu/video/Libertarias_-_magyar_felirattal