A fasizmus három részből áll:

– politikai-társadalmi rendszer

– ideológiai elemek váltakozó keveréke

– az ideológiát képviselő, a rendszert létrehozni kívánó mozgalom.

Fasiszta ideológia és fasiszta mozgalom szinte mindenhol van, de rendszerré válni, hatalomra kerülni sehol sincs sok esélye. (A különböző véres diktatúrák, elnyomó rezsimek, mérsékelten demokratikus kormányzatok a bolygó nagy részén jellemzőek, a centrum országokon kívül mindenhol, de ezek mégsem nevezhetők egyszerűen csak fasisztának. A tőke diktatúrái ezek is, mint a náci vagy az olasz fasizmus volt, de sok szempontból mások.)

De a helyzet mégsem megnyugtató. Nyugat-Európában egyértelmű a fasizmus elutasítottsága, erős a társadalmi ellenállás, a politikai és társadalmi elit többnyire határozottan elhatárolódik a fasizmustól. (Nem szeretnénk a politikai nyugatot idealizálni, főleg nem a nyugati elitet, csak arról van szó, hogy a 20. század elején az uralkodó osztály segítette hatalomra a fasiszta kormányokat, most viszont erre nincs részükről számottevő igyekezet.)

A perifériákon – mint Kelet-Európában – is erősödik a kapitalizmus autoriter jellege, ami világjelenség, de ez a centrumban nem jelentkezik ilyen tiszta formában. Erősítik a rendőrséget, a nyilvántartásokat, nő az információgyűjtés, növekszik a nyárspolgári rettegés, ami a fasizmus táborát erősítheti, és ezzel párhuzamosan gyengül a polgári demokrácia támogatottsága ott is, de ez még messze van a kritikus mértéktől. Kelet-Európában viszont a fasizmussal szembeni közömbösség, fasiszta ideológiai elemek elfogadása, a jobboldali táborban a határok átjárhatósága nyugtalanságra ad okot.

Magyarországon sajátos fasizálódás zajlik. A kormányzó párt szinte nem is létezik, nem mozgalom, hanem csak díszlet, a kormány mindenek feletti célja a hatalom birtokában a minél nagyobb vagyon összeharácsolása. Ez a Fidesz-kormány politikájának lényege. Az, hogy közben autoriter, sok elemében kifejezetten fasiszta jellegű rendszert építenek ki, szinte mellékes a számukra. A társadalmi kasztrendszer, ami az osztálytársadalom különösen súlyos formája, a társadalmi autonómiák felszámolása, fasiszta uszító kampányok folytatása, a társadalom bizonytalanságának, sőt rettegésének fokozása, amire támaszkodva erősíthetik uralmukat, ezek mind beleillenek egy fasiszta rendszer kiépítésének folyamatába.

A kormánypárti tábornak jobbra nincs zárt határa: a kormánypártiak a fasizmusra nyitott emberek. (A fasizmusra nyitott emberek főbb jellemzői: tekintélyelvűség, igény a kemény kezű vezetőre és a szigorú törvényekre, nacionalizmus, sovinizmus, a történelem meghamisításának elfogadása, náci bűnök relativizálása, elitellenességgel leplezett antiszemitizmus, rasszizmus, idegengyűlölet, a szolidaritás hiánya)

A Jobbik 2010 után évekig a kormány hű partnere volt, aktív támogatója a polgári demokrácia felszámolására irányuló tevékenységnek. Most már szeretnének ők is nagyobb koncot a zsákmányból, ezért váltak a kormány ellenségévé. Valójában a Jobbik az őszinte, radikális és ideologikus Fidesz. Korábbi próbálkozásuk a hagyományos paramilitáris párthadsereg létrehozására – Magyar Gárda – azon túl hogy röhejes volt, egyszerűen nem volt korszerű, ilyen nyílt, egyenruhás-masírozó fasiszta alakulat a 21. századi Európában nem működhet. (Egyelőre.) Ezt a fajta oldschool fasizmust – bár sokfelé felbukkannak hasonló alakulatok – a hatalom mindenhol visszaszorítja. Viszont a Jobbik szoros, nyílt kapcsolatban van több náci csoportosulással is, amelyek pedig további nácikkal állnak kapcsolatban. A Jobbik sajtója – kurucinfó és társai – minden náci számára ideológiai muníciót biztosítanak. (A kormánypárti sajtó, még az „értelmiségi” része (Mandiner és hasonlók) sem jobb, csak nem olyan szókimondó.)

A Jobbik és a náci jelzőt nyíltan vállalók között legfeljebb mennyiségi különbség van, az egyik ki is mondja azt, amit a másik csak gondol. A Jobbik és mozgalmi szárnya – Betyársereg, 64 vármegye-, valamit a nyugati mintát követő „Identitás”, a nyilas Pax Hungarica és egyéb hagyományos és neonyilas és nemzetiszocialista csoportok között szabad az átjárás, nyitottak a határok. A februári „Becsület napi” rendezvényeken megjelenik az egész tábor, de a hétköznapokban az egyik tagadja hogy náci, a másik büszkén vállalja, a harmadik meg csak szűk körben, két pálinka után, vagy az internetes fórumokon, álnéven.

A Magyar Nemzeti Arcvonal, élén Györkössel, bár az utóbbi években némileg elszigetelődött, de évtizedekig a náci szervezetek stabil kiindulópontja volt. Györkös a börtönben fog megrohadni, csoportja maradékát felszámolta a rendőrség. (Az egyéb náci terroristák is lebuktak, a debreceni halálbrigád életfogytiglan börtönben, és remélhetőleg Budaházy is hosszú ideig be lesz zárva, reméljük Tomcat sem szabadul.) De vannak új jelentkezők, akik az MNA helyett fegyveres kiképzést szerveznek a leendő náci kádereknek, mint pl. a Farkasok, vagy a túraegyletnek álcázott Börzsöny Akciócsoport. A Betyársereg, amelynek 2-300 aktív tagja lehet, szintén folytat kiképző tevékenységet, bár ez náluk sok esetben kimerül az izomnövelők fogyasztásában.

A fasiszta ideológia fontos terjesztője a zene, a „nemzeti rock” alapvetően propagandatevékenységet jelöl. A címke mögött van minden, metáltól az Oi lebutított verzióján át a népzenei elemeket használó, vagy a lagzis rockon alapuló produkcióig, sőt, még hiphop utánzat is előfordul (FankaDeli). Némelyik nemzeti rock előadó elég népszerű, bár közös jellemzőjük az esztétikai igénytelenség – miközben persze őket és közönségüket is feszíti a kulturális fennsőbbrendűség tudata.

Az ideológia terjesztői gyakran álcázni próbálják magukat, mint pl. az ultrasliberi huligánnak, vagy az azóta szerencsére felszámolt Tolvajkergetők önvédelmi csoportnak. De vannak náci motorosok és náci állatvédők is.

A társadalom a fasizmus sok formáját tolerálja. Az idegenellenes, menekültellenes, tisztán náci jellegű kormányzati uszítás sok emberben keltett félelmet. A nacionalista történelmi mítoszok széles körben elfogadottak, olyan helyeken is, ahol erre nem számítanánk. (Pl. 2017-ben a Rockmaraton fesztivál szervezői lelkesen beálltak az idétlen Heineken-Csíki sör vitába, „természetesen” a nacionalista magyar kormány mellé.) A cigányság kirekesztése – ami a társadalmi kasztrendszer kiépítésének is része – szintén elfogadott, és sajnos nem csak a nacionalisták körében.

Hányan vannak a fasiszták? A náci csoportok tagsága egyenként a néhánytól az 1-200-ig terjed. A Jobbik aktivista tábora több ezer fős. A náci propaganda rendszeres fogyasztói több tízezren is vannak. És a Fidesznek van egy stabil, milliós szavazótábora, akik egyenként nem feltétlenül fasiszták, de így együtt a fasizmusra nyitott tömeget jelentenek. És rajtuk kívül is vannak milliónyian, akik a fasiszta propaganda egyes elemeit – idegenellenesség, rasszizmus, nacionalizmus, antiszemitizmus – elfogadják.

A kapitalizmus általános válsága, a fasizmuson kívüli gazdasági-politikai rendszerek – liberális, szociáldemokrata – kifulladása, perspektívanélkülisége az autoriter rendszerek pozícióját erősíti, ez a világpolitikai átalakulás pedig a fasiszta rendszert valós perspektívává teszi. Jobb ha tisztában vagyunk vele: senki sem fog minket megvédeni – a fasizmustól csak mi magunk védhetjük meg magunkat!