Horthy

Cattaro, Orgovány, Auschwitz – egy életút „eredményei“. Horthy Miklós, a lovas tengerész idegen szuronyok támogatásával 100 évvel ezelőtt vonult be Budapestre. A román csapatok megtisztították előtte az utat, az Antant pedig lehetővé tette hatalomátvételét, mert tudták, hogy Horthy elfogadja a békefeltételeket. Horthy fehérterroristái emberek százait gyilkolták meg, tízezreket zártak börtönbe, kényszerítettek emigrációba. Horthyval visszatért a bukott uralkodó osztály, a feudalizmus szelleme. A horthysta különítmények vérfürdői, illetve a nácik oldalán a háborús részvétel, és félmillió honfitársunk deportálása és elgázosítása – ez a Horthy-korszak két végpontja.
Az Orbán-rezsim egyelőre csak szellemiségében követi Horthyt, az örökség nyílt felvállalását meghagyja csatlósainak.

1919 nyarán az Antant segédcsapatai katonai erővel megdöntötték a Tanácsköztársaságot. Ezután a háborúban győztes nagyhatalmak olyan engedelmes politikai tényezőt kerestek, aki hajlandó aláírni a békét. Horthy Miklós, egykori monarchiabeli admirális alkalmas személynek ígérkezett. Ő ekkorra már egy néhány ezres „hadsereg” parancsnokává vált a korábbi egyik önjelölt ellenkormány „hadügyminiszteréből”. A tanácskormány lemondása után a megszálló román csapatok fedezékében és háta mögött csapataival Szegedről, ahol addig a francia megszállók oltalmát élvezte, véres fehérterrorista vonulás után a Dunántúlon ütötte fel főhadiszállását, biztos távolban minden ellenséges katonától. Kedvelt tisztjei meglepetésként rezidenciája ablaka alá akasztottak fel elfogott munkásokat, de ez már sértette a „fővezér” kényes ízlését. Amúgy támogatta és bátorította szadista tisztjeit a válogatott kínzások és tömeggyilkosságok elkövetésére. Horthy „nemzeti hadserege” magán viselte a későbbi fasiszta alakulatok jegyeit. Lecsúszott középrétegek tagjai, munka nélkül maradt katonatisztek, gazdag parasztok fiai, diákok szadista parancsnokok vezette, antiszemita és munkásellenes gátlástalan hordája. Horthyt az Antant akarata és a román szuronyok hatalomra segítették. 1920 januárjában a fehérterror tombolása közepette választották meg a Nemzetgyűlést, mely nem volt önálló politikai tényező. Horthyt március 1-én kormányzóvá választották, de ez csak formaság volt. Horthy fehérterroristái sorfala között vonult be aznap a parlament épületébe, ilyen körülmények között elképzelhetetlen lett volna más eredmény, bár a látszat kedvéért volt más jelölt is.
Ezt a szomorú és szánalmas színjátékot kívánja megünnepelni 2020 március 1-én a kormány fasiszta segédcsapata, a „Mi hazánk” párt. A budapesti Gellért térről akarnak a Parlamenthez vonulni, egyelőre titkolt útvonalon. Ellentüntetések szerveződnek, hogy ne tudják háborítatlanul ünnepelni azt a „vezért”, akinek tömeggyilkosságokkal kezdődött, és soha nem látott mészárlással és háborús pusztítással végződött az uralma.
Az Orbán-rezsim közvetlen elődjének és példaképének tekinti a Horthy-rendszert, de ezt még nem merik nyíltan kimondani. Így fasiszta csicskásaik szervezik a Horthy-kultuszt, egyre jelentősebb állami támogatással.

Antifasiszta Akció

(English and Deutsch version below)

Az Antifasiszta Akció nem csupán egy csoport. Az Antifasiszta Akció egy nemzetközi mozgalom, aminek a célja a fasiszta előretörés megakadályozása. Harcolunk a fasiszta ideológiák terjedése és a fasiszta mozgalmak ellen. Azt akarjuk, hogy minél kevesebb ember gondolkodása legyen fasiszta eszmékkel fertőzve, és ezt ne hirdessék sehol. Az Antifasiszta Akció tisztában van vele, hogy a fasizmus nem néhány gyűlölettől eltorzult személyiségű ember magányos szervezkedése. A fasizmus akkor tud erősödni, ha a történeti körülmények adottak hozzá, akkor, ha maga a kapitalizmus igényli a fasiszta rendszert. Éppen ezért nem csak a fasizmussal foglalkozunk, hanem azzal a tágabb történelmi környezettel is – a kapitalizmus válsága -, ami azt létrehozza.
Nem támogatunk hivatalos politikai szervezeteket, még ha azok szintén küzdenek is a fasizmus ellen. Nem támogatunk létező, vagy korábban létezett államokat, még ha azok nagy szerepet is vállaltak a történelmi fasizmus legyőzésében, és véget vetettek a fasizmus első korszakának.
Az Antifasiszta Akció egy mozgalom, amelynek mindenki tagja lehet, aki aktívan harcol a fasizmus ellen. A mozgalomhoz nem egy belépési nyilatkozat kitöltésével tudsz csatlakozni, hanem antifasiszta cselekvéssel. Ne várj központi utasításra, hanem lépj a tettek mezejére. Alakítsd meg a saját antifasiszta csoportodat! Szorítsd ki a fasisztákat a saját környezetedből! Fasisztának lenni szégyen, és ezt mindenkinek tudnia kell. Távolítsd el a fasiszta propagandát az utcákról és a nyilvános helyekről! Legyél vele tisztában, hogy kik a szervezett fasiszták, és kik a támogatóik. Vegyél részt az utcai antifasiszta akciókban.
Az antifasizmus nem játék. A nácik vérre szomjaznak, gyűjtik az ellenségeik adatait. Ne könnyítsd meg a dolgukat! Az államban sem bízhatunk, hiszen a nácik folyamatosan igyekeznek beépülni a hatalomba, és a polgári demokrácia – mely ugyan egyre roskatagabb intézmény, de még működik – nem jelent garanciát a fasiszta rendszer kiépülése ellen. Ezért nem kell nyilvános szereplést vállalni, nem kell arccal, névvel jelen lenni a küzdelemben, ezért kell eltakarni az arcodat az utcai megmozdulásokon.
Céljaink világosak, eszközeink korlátlanok, és mögöttünk áll a társadalom túlnyomó többsége. Soha többé nem lesz fasizmus – de ehhez Rád is szükség van!

The Anti-Fascist Action is not simply a group. The Anti-Fascists Action is an international movement that aims to stop the spread of fascism. We are fighting against fascist ideology and fascist movements. We want to ensure that there are less people whose mindset can be infected with fascist ideology and we aim to stop them spreading their fascist messages. The Anti-Fascist Action is aware that it is not the lonely gatherings of a few deranged, hateful persons that “fascism” actually means. Fascism can grow strong if historical conditions are met, that is, when capitalism itself requires a fascist type of management. This is why we do not solely focus on the issue of fascism but also on the broader historical context – the crisis of capitalism – that created it. We don’t support formal political organisations, even if they oppose fascism. We don’t support any existing or formerly existing states, even if they played a major role in fighting historic fascism and contributed to the end of the first fascist era.

The Anti-Fascist Action is a movement where anybody actively fighting fascism can become a member. There are no membership forms to fill out; you can join by committing to any anti-fascist activity yourself. Don’t wait for commands from the HQ; simply act. Create your own anti-fascist group! Force out fascists from your own milieu! It is a shame to be a fascist and everyone has to know that. Remove fascist propaganda from the streets and public places. Be aware of organised fascists and their supporters. Anti-fascism is not a game. Nazis want blood, and they collect data on their enemies. Don’t make it easy for them! We cannot trust the state as Nazis are constantly trying to infiltrate places of power. Institutions of democracy – unstable but still alive – therefore do not serve as a guarantee against the rise of fascism. That is why publicity is not advised. That is why, in this struggle, you shouldn’t show your face or state your name. That is why you should cover your face at public demonstrations.

Our goals are clear, our instruments are unlimited. The majority is on our side. Fascism will never rise again – but in order to make sure of this, we need YOU!

Aufruf zum Antifaschismus

Die Antifaschistische Aktion ist nicht einfach eine Gruppe. Die Antifaschistische Aktion ist eine internationale Bewegung, die darauf abzielt, die Ausbreitung des Faschismus zu stoppen. Wir kämpfen gegen die faschistische Ideologie und faschistische Bewegungen. Wir wollen dafür sorgen, dass es weniger Menschen gibt, deren Denkweise von der faschistischen Ideologie infiziert werden kann, und wir wollen verhindern, dass sie ihre faschistischen Botschaften verbreiten. Die Antifaschistische Aktion ist sich bewusst, dass „Faschismus“ nicht aus den einzelnen Ideen einiger geistesgestörter, hasserfüllter Personen entsteht.
Der Faschismus kann stark werden, wenn die historischen Bedingungen erfüllt sind, d.h. wenn der Kapitalismus selbst eine faschistische Art der Verwaltung erfordert. Aus diesem Grund konzentrieren wir uns nicht nur auf das Thema Faschismus, sondern auch auf den breiteren historischen Kontext – die Krise des Kapitalismus -, der ihn geschaffen hat. Wir unterstützen keine formellen politischen Organisationen, auch wenn sie gegen den Faschismus sind. Wir unterstützen keine bestehenden oder ehemals bestehenden Staaten, selbst wenn sie eine wichtige Rolle im Kampf gegen den historischen Faschismus gespielt und zum Ende der ersten faschistischen Ära beigetragen haben.
Die Antifaschistische Aktion ist eine Bewegung, in der jeder, der aktiv gegen den Faschismus kämpft, Mitglied werden kann. Es müssen keine Beitrittsformulare ausgefüllt werden; man kann beitreten, indem man sich selbst zu jeder antifaschistischen Aktivität verpflichtet. Wartet nicht auf Befehle des Hauptquartiers; handelt einfach. Gründet eure eigene antifaschistische Gruppe! Vertreibt Faschisten aus eurem Milieu! Es ist eine Schande, Faschist zu sein, und jeder muss das wissen. Entfernt die faschistische Propaganda von den Straßen und öffentlichen Plätzen. Seid euch der organisierten Faschisten und ihrer Unterstützer bewusst. Antifaschismus ist kein Spiel. Nazis wollen Blut, und sie sammeln Daten über ihre Feinde. Macht es ihnen nicht leicht! Wir können dem Staat nicht vertrauen, da die Nazis ständig versuchen, Orte der Macht zu infiltrieren. Institutionen der Demokratie – instabil, aber immer noch lebendig – dienen daher nicht als Garantie gegen den Aufstieg des Faschismus. Deshalb ist von Öffentlichkeitsarbeit abzuraten. Deshalb sollte mensch in diesem Kampf nicht sein Gesicht zeigen oder seinen Namen nennen. Darum solltet ihr bei öffentlichen Demonstrationen euer Gesicht bedecken.
Unsere Ziele sind klar, unsere Instrumente sind unbegrenzt. Die Mehrheit ist auf unserer Seite. Der Faschismus wird nie wieder auferstehen – aber um dies zu gewährleisten, brauchen wir euch alle!

1945. február 13. Budapest felszabadulása

75 évvel ezelőtt, február 13-án elhallgattak a fegyverek a városban, Budapest felszabadult. Véget ért az ellenforradalmi Horthy-rendszer – saját magukat nevezték így, dacosan vállalva, hogy az emberi szabadság ellenségei. Véget ért a német megszállás, véget ért a szadista gyilkos nyilasok őrült tombolása, melynek során tízezernyi embert, nőket, gyerekeket, idős embereket mészároltak le brutális kegyetlenséggel. A budai utcákon ezrével hevertek a halott német katonák, egy elvakult vezér által agymosott társadalom öngyilkos harcosai, Európa rombadöntői.
A város megszabadult egy korhadt rezsimtől, megszabadult a háborús rettegéstől. A Vörös Hadsereg véget vetett a náci uralomnak.
Február 13-án erre kell emlékezni.
A 21. században a fasizmus újabb korszakának vagyunk részesei, újból autoriter, elnyomó rezsimek emelkednek fel, újból ordas eszmék harsognak, különösen nagy hangerővel Kelet-Európában. A fasizálódás része a történelem meghamisítása, a történelmi tudat átalakítása. A fasizmus bukása 1945-ben az emberiség nagy, közös pozitív élménye, amit sokan próbálnak tőlünk elvenni. De mi február 13-án Budapest felszabadulására emlékezünk, és nem az azt követő évtizedekre. Ez a nap erről szól, és nem másról.

Kitörés túra

A februári nemzetközi neonáci parádé egyik kísérőeseménye a „Kitörés túra”. Ezt a túrát a Börzsöny Akciócsoport szervezi. A csoport szélsőjobboldali – vagyis fasiszta – elkötelezettsége programjaik, eseményleírásaik alapján egyértelmű. A csoport tevékenysége éles fényt vet rá, hogy a nácik milyen mélyen beágyazódtak a magyar államba. A csoport kapcsolatai a jelenlegi kormány legfelsőbb köréig érnek, és ennek köszönhetően a magyar állam százmilliós tételekkel finanszírozza a csoport tevékenységét.
A túrakiírás – és a csoport egyéb dokumentumai – nyílt politikai manifesztumok. A „Kitörés túrát” azért szervezik, hogy hőseiknek emléket állítsanak. Kik voltak ezek a „hősök”? A náci birodalom és csatlósai hadseregeinek roncsai. Ezek a hadseregek leigázták és kirabolták fél Európát, lehetővé tették, és aktívan részt is vettek sok tízmillió ember legyilkolásában. A nagytőke engedelmes kiszolgálóiként irdatlan mennyiségű profitot termeltek a hadiipari gyárosoknak. Ezek a „hősök” meghosszabbították a náci birodalom agóniáját, romba döntötték Budapestet, és hátországot biztosítottak a szadista nyilas gyilkosoknak mintegy tízezer ember lemészárlásához.
Aki „hősnek” nevezi a német és magyar hadsereg katonáit, az ezzel igazolja a náci rémtetteket. A túra résztvevői közül sokan korabeli német és magyar egyenruhában parádéznak, ezzel is mutogatva politikai meggyőződésüket. Sok túrázó azzal védekezik, hogy ők csak kirándulni szeretnek. Nem gondoljuk, hogy valóban ennyire vakok lennének: aki részt vesz a „Kitörés túrán”, az pénzével és személyes megjelenésével a náci történelemhamisítás aktív támogatója. A túra és szervezőinek nyilvános platformjain érdemes megnézni a kommentszekciót: a hozzászólók túlnyomó többsége lelkesen igazolja, hogy a velük szembeni előítélet teljesen indokolt. Náci, a nácikkal szimpatizáló, vagy a fasizmusra nyitott emberek felvonulásáról van szó.
A túra szervezői, hasonlóan minden populista, szélsőjobboldali demagóghoz, szeretnek az áldozat pózában tetszelegni. Megpróbálnak ártatlan kirándulónak beállítani egy kisebb társaságot, akik egyik tagja túrabottal támadt az antifasiszta tüntetőkre. Ki az, aki megtámad antifasisztákat? Az, aki fasiszta.
A „Becsület napi” náci parádé, a „Kitörés túra”, a Supersonic-Blue Hellben vagy a Fáklya klubban tartott náci koncertek egy tudatos fasiszta ideológiai és fizikai térfoglalás elemei. Beépülnek az államba, és megpróbálják normalitássá tenni a náci (rasszista, antiszemita, nacionalista, homofób, munkásellenes, erőszakos) ideológiát.
Soha többé „Becsület nap”, soha többé „Kitörés túra”!
Soha többé fasizmus!

Náci terroristák

A különböző fasiszta – náci, nyilas, legionárius, stb. – szervezetek lényegükből fakadóan erőszakosak. A Betyársereg, Légió Hungária és egyéb csoportocskák saját látványvilágát a fenyegetőnek szánt megjelenésű, katonai ruházatú, szteroidokkal felpumpált férfitestek látványa dominálja. Ez nem csupán sajátos ízlésüket tükrözi, hanem elsődleges politikai üzenetüket is. Céljuk egy erőszakos, fasiszta diktatúra, céljuk embercsoportok születési alapon való kiirtása. Erőszakra, gyilkosságokra készülnek, és csak a társadalmi ellenállás tarthatja vissza őket ettől.
A debreceni náci halálbrigád – akikkel a 2020-as „Becsület” napi náci parádét szervező társaság készített nemrégiben interjút – tagjai életük végéig börtönben lesznek. A börtönben fog meghalni Györkös István is, aki évtizedekig vezette náci kiképzőtáborát, és 1997-ben ő szervezte az első „Becsület” napi demonstrációt. (Budaházy és csapata viszont szabadlábon várja a jogerős ítéletet, és addig is igyekszik minél jobban kiszolgálni a Fidesz propagandaigényeit. Bízik benne, hogy így elkerülheti a korábbi terrorakcióiért a felelősségre vonást.) De jönnek az újabb generációk.
Németországban a rendőrség számolta fel a Combat 18 nemzetközi náci terrorista hálózat helyi sejtjét. Magyar társaiknak egyelőre nem kell tartani a hatósági zaklatástól. 2019. április 20-án – Hitler születésnapján – tartották 5 éves születésnapi koncertjüket Győrben. Fellépett többek között a Vérszerződés nevű zenekar, akik 2020-ban is jelen lesznek a február 8-i, titkos helyszínen (Fáklya klub? Supersonic – Blue Hell?) tartott „Becsület” napi rendezvényen.
A legális neonáci rendezvények résztvevői saját közösségi oldalaikon, a hozzájuk kötődő portálokon nyíltan dicsőítik a náci gyilkosokat, a náci terroristákat, és nem titkolják, hogy ők is a tömeggyilkosok útján szeretnének járni.
De még megállíthatjuk őket! Az államtól nem várhatjuk a náci mozgalom felszámolását, sok politikus egyenesen a cinkostársuk. De a társadalom erősebb náluk! Ki kell menni az utcára, és megmutatni, hogy soha többé nem lesz fasizmus!

Rasszista kormánypropaganda

Az Orbán-rezsim propagandája – a kormánypolitika az állami korrupción, a fideszesek gazdagodásán kívül leginkább propagandával foglalkozik – sok, kifejezetten fasiszta elemet tartalmaz. Ez világjelenség, nem helyi sajátosság.
Az idegenellenes uszítás és az etnonacionalizmus mellett, úgy tűnik, a cigányellenes rasszizmus is kezd előtérbe kerülni. A miniszterelnök sérelmezi, hogy néhány tucatnyi gyöngyöspatai roma-gyerek, akik az iskolai elkülönítés miatt az amúgyis tetemes hátrányoknál is nehezebb indulással kerültek ki az iskolából, a hatályos jogszanályok be nem tartása miatt kártérítésre jogosultak. (Az ítélet még nem jogerős.)
A magyar oktatás helyzete nagyon rossz. Nagyon kevés a pénz, alacsonyak a bérek, van, ahol még fűtésre sem jut, és egyre több szélsőjobboldali ideológát kényszerítenek a tananyagba. Az iskolai vezetők egyre inkább pártkáderek. Iskolai, oktatói autonómiáról szó sem lehet. A gazdagabbak bekerülhetnek az elit-iskolákba, a többségnek meg marad az egyre jobban lebutított, egyre kevésbé használható tudást nyújtó átlagos iskola.
A legszegényebbek még ebből is egyre kevésbé részesülnek. Ezerszámra kerülnek ki az oktatásból a 16 évet betöltött, semmilyen végzettséggel nem rendelkező fiatalok. A legszegényebbeket – akiket a legtöbben egyszerűen csak „cigánynak“ tartanak – sok helyen elkülönítve tanítják, a lehetőségeknél is rosszabb körülmények között. Egy konkrét ügyben, Gyöngyöspatán pert indítottak az elkülönítés miatt egy életre szóló hátrányt szenvedett gyerekek, akik talán, valamikor, némi pénzhez jutnak. Százezres tételekről van szó, ami nem sokra lesz elég. De Orbán, aki miniszterelnökként, strómanjai nevén, az ország leggazdagabb emberévé vált, ezt is soknak tartja. Legutóbbi nyilatkozatával nem csak azt leplezi le, hogy minden állami pénzt sajnál, ami nem hozzá kerül, de a rasszista indulatokat is igyekszik felkorbácsolni. Alávaló, aljas dolog, mint ténykedésének legnagyobb része.

Magyarország – úton a fasizmus felé? – Ungarn – auf dem Weg zum Faschismus?

(auch in deutsch)

Kelet-Európában – és a világ többi perifériás, félperifériás régiójában – a kapitalizmus árutermelő rendszerét hosszú távon csak autoriter eszközökkel lehet irányítani. A liberális demokrácia a centrum-országok luxusa. Magyarországon a 20. század óta a tekintélyuralmi, demokratikus úton leválthatatlan kormányzatokat csak rövid időre váltotta fel polgári demokrácia. A legutóbbi ilyen időszak volt a leghosszabb, 1990-től húsz éven át. 2010-ben a Fidesz nagy fölénnyel megnyerte a választásokat, és azóta fokozatosan lebontja a jogállami intézményeket, így gondoskodva arról, hogy négyévente állandóan győzzön. Az ellenzéket szétzüllesztették. A Jobbik, a fasiszta párt kívülről támogatta ezt a politikát. Viszont amikor a Jobbik is részt kért a hatalomból, akkor a kormány őket is felmorzsolta, így a párt, ami egy éve még a legerősebb ellenzéki párt volt, ma már a feloszlás szélén áll. A Fideszt nem lehet jobbról előzni. A hagyományos fasiszta ideológiai elemek közül a legtöbbet a kormánypolitika részévé tették. Ellenség az idegen, a „migráns”, a nemzetközi finánctőke – vagyis alig kódoltan „a zsidó” -, a független entellectuel, a szomszédos népek, az EU, a legszegényebbek, kimondatlanul a romák, és persze a drogosok, melegek, ateisták, kommunisták. Cél a munkaalapú, tiszta magyar, keresztény társadalom. A 2019-es kormányprogram minden nőnek négy gyerek szülését irányozza elő, persze főleg a jól kereső, „rendes magyar” nőknek. A Fidesz gazdaságpolitikája alapvetően neoliberális. Az állami támogatásokból egyre kevesebb jut a többségnek, viszont a jóval az átlagfizetés[1] felett kereső 10-20 % folyamatosan egyre nagyobb juttatásban részesül.

Magyarországon nincs nyílt diktatúra, ez még nem fasizmus, viszont egy bebetonozott autoriter rendszer. A hagyományos média 90%-a állami felügyelet alatt áll,egyedül az internet még viszonylag szabad. A bírói függetlenség megszüntetése a gazdasági bűncselekmények esetében szembetűnő. Orbán Viktor és családja strómanjai révén az ország leggazdagabb emberévé vált. A gazdasági környezet kedvező, az európai uniós támogatások, az országba települt német autógyárak – amelyek hatalmas adókedvezményeket kapnak – révén futja béremelésekre. A kivándorlás – már a lakosság 5%-a él Nyugat-Európában – miatt alig van munkanélküliség. Az állami propaganda erős és durva. A menekültek vagy Soros György[2], illetve mindenfajta ellenzékiség elleni folyamatos kampány teljesen náci szellemiségű.

A magyarországi jobboldal jobbra teljesen nyitott. A kormány szellemi hátországában otthonra találnak az alt-right, vagy a történelmi revizionizmus mindenféle képviselői. A mérsékelt jobboldal Magyarországon baloldalinak számít. A társadalmat mélyen átitatja a cigányellenes rasszizmus, és a xenofób kormánypropaganda hatására a migránsellenesség. A nemzeti romantika, a „nemzeti rock” széles támogatottsággal bír, különösen a fiatalok körében. A „nemzeti rock” gyűjtőfogalmába beleférnek a „szelíd” irredenta bandák, akik falusi bálok fő fellépői, de a nyílt náci zenekarok is. Közöttük nincs éles határ.

Ennek ellenére a szervezett neonáci csoportok taglétszáma nem jelentős, legfeljebb néhány ezer ember. Évente egyszer, februárban utcai demonstrációt tartanak a „Becsület napján”, emlékezve a német és magyar fasiszta csapatok 1945-ös kitörési kísérletére a körbezárt Budapestről. A nemzetközi részvétellel tartott demonstráció többnyire közterületen zajlik. 2019-ben mintegy négyszáz résztvevő volt, de az este indult emléktúrán két-háromezer fő vett részt, közülük sokan németek. A résztvevők háborítatlanul masírozhatnak SS-egyenruhában, vagy akár horogkeresztes zászlóval.

A nyíltan náci csoportok taglétszáma kicsi, néhány tucat fő. Ennél nagyobb a Jobbik mozgalmi szárnyának tekinthető, egyenruhás, náci szimbolikájú csoportok bázisa – Betyársereg, 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Légió Hungária. Ezek a csoportok egészen mostanáig a Jobbikhoz kötődtek, de a párt a 2018-as választások előtt megpróbált mérsékelt centrumpárttá változni. Ez nem járt sikerrel. A Fidesz, mivel konkurenciát látott benne, durva lejárató kampányba kezdett ellene: a kormánymédia folyamatosan náci váddal illeti a korábbi szövetségest.[3] A Jobbik egy része kivált, és lojális ellenzéki pártot alapított[4], főleg a radikális tagokból, de a fasiszta bázis még nem állt teljesen mögéjük. A párt egyik vezetője 2018 decemberében a Betyársereg bevetésével fenyegette meg a munkajogi törvény szigorítása ellen tüntető munkásokat, de a paramilitáris náci csoport ezt nem vállalta. Az aktív tagság, a közeli szimpatizánsi kör ezeknél a csoportoknál több száz főre tehető.

A legnagyobb probléma az, hogy a közvélemény nem utasítja el a náci jelenségeket. Általános a közöny. A többség számára az antifasizmus extrém ideológiának számít. A liberális, polgári középosztály egyenlőségjelet tesz a bal és jobboldali radikalizmus közé. Nem szeretik a nácikat, de gyakrabban beszélnek a „kommunizmus szörnyűségeiről”. Az ellenzéki politikusok elfogadják a migránsellenes uszítást, jelentős csoportjaik a 2018-as választások előtt a Jobbikkal való összefogásra buzdítottak. Jelenleg az ellenzéki tüntetéseken egymás mellett lobog a „szocialista” párt és a Jobbik zászlaja.

Az antifasizmus kis létszámú szubkultúra. A legaktívabb az autonóm antifasiszta mozgalom, akik évtizede szervezik a „Becsület napi” antifasiszta demonstrációt. 2019-ben mintegy kétszázan vettek részt a tüntetésen, évek óta ez volt a legnagyobb ilyen rendezvény. Az underground szubkultúrákban jelen van az antifasizmus, de itt is a politikai közöny a jellemző, például gyakran értetlenség övezi a nácikat is beengedő klubok elleni bojkott-felhívásokat.

Az utóbbi időben mintha pozitív változások indultak volna. A rendszer egyre diktatórikusabb, a propaganda náci elemei egyre szembetűnőbbek – ez mindenképpen felkelti az antifasizmus iránti érdeklődést. Az autonóm antifa az antifasizmust összeköti az antikapitalizmussal: a fasizmus csak egy a kapitalista politikai modellek közül. Jelenleg fasizálódás zajlik, és nem csak a periférián, de a centrum-országokban is gyengül a polgári demokrácia legitimitása. Az EU a tőke egyesülése, és nem fogja megállítani az orbáni rendszert. Le kell számolni a liberális vagy szociáldemokrata illúziókkal, a kapitalizmust nem lehet „emberarcúvá” formálni. A rendszer barbarizálódása tovább folytatódik. A tőke általános értékesülési válságának megoldási kísérlete az Orbán-féle, prefasiszta politikusok erősödése. Az autonóm antifa egyszerre törekszik az ellenzéki, Orbán-ellenes mozgalmakba bevinni az antifasizmust, ugyanakkor az antifasizmust kibővíteni, általános antikapitalista irányba.

Orbán a fasizmus 21. századi történek tipikus figurája. Még nem náci, de hatalma érdekében átvesz bizonyos módszereket a klasszikus fasizmustól – például a propagandában, a bázis folyamatos mozgósításában a „közös ellenség” ellen. Nem alkalmaz nyílt, terrorisztikus államterrort, mert nincs rá szüksége, hatalmát a kiüresedett demokratikus díszletek között is fenn tudja tartani. A neonáci csoportok nem válnak tömegmozgalommá, de tagjai beépülhetnek az állami intézményekbe. A fasizmus szellemi bázisa kormányzati támogatással erősödik, miközben a független, kritikai gondolkodás egyre jobban kiszorul a nyilvánosságból. A társadalmi szolidaritás eszméje felkerült az üldözendő gondolatok listájára. A kapitalizmus strukturális válsága újra reális alternatívává tette a fasiszta válságkezelést.

Ugyanakkor a kormány szélsőjobboldali karakterének erősödése egyre nyilvánvalóbbá teszi hogy „tőke és fasizmus jegyesek”[5]. A diktatúraellenes mozgalom számára logikus, hogy nemcsak antifasiszta, de antikapitalista irányba is tájékozódjon. A kétezres évek elején a fasiszta mozgalom lázadó imídzset öltött magára, ezzel tudott széles bázist kiépíteni, főleg a fiatalok körében. Itt az idő a fasiszta „lázadás” leleplezésére, és helyette a valódi rendszerellenes lázadás zászlaját magasra emelni.

[1] A nettó átlagfizetés 650 euro/hó, de ez azt jelenti, hogy a dolgozók 70%-a kevesebbet keres az átlagnál. A lakosság 25%-a nyugdíjas, az átlagnyugdíj 400 euro.

[2] Soros maga az ördög. Ő egy személyben megtestesíti a régi antiszemita toposz figuráját, „a zsidót”. Egyszerre kapitalista, és liberális elvei miatt „kommunista” is. Orbán, akárcsak régen a nácik, antikapitalistának hazudja magát, de valójában antikommunista.

[3] Egyébként joggal, a Jobbik vezére, Schneider Tamás húsz éve még Roy néven náci-skin kisführer volt.

[4] Mi Hazánk Mozgalom

[5] József Attila (1905-1937), az egyik legismertebb – amúgy kommunista – magyar költő híres verse.

————————

In Osteuropa – und den anderen peripheren und semiperipheren Regionen der Welt – kann das warenproduzierende System des Kapitalismus langfristig nur mit autoritären Mitteln gelenkt werden. Die liberale Demokratie ist ein Luxus der Länder des Zentrums. In Ungarn hat seit dem 20. Jahrhundert die bürgerliche Demokratie autoritäre, auf demokratischem Weg nicht abwählbare Regierungen nur für eine kurze Zeit abgelöst. Die letzte solche Phase war die längste, sie dauerte von 1990 an 20 Jahre.

Im Jahr 2010 gewann die Partei Fidesz mit einer großen Mehrheit die Wahlen, seither baut sie sukzessive rechtsstaatliche Institutionen ab um abzusichern, dass sie alle vier Jahre gewinnen wird. Die Opposition lässt man dahin vegetieren. Jobbik, die faschistische Partei, hat diese Politik von außen unterstützt. Als sie allerdings etwas von der Macht abhaben wollte, wurde auch sie von der Regierung zersetzt. So steht die Partei, die vor einem Jahr noch die stärkste Oppositionspartei gewesen ist, heute kurz vor der Auflösung.

Fidesz kann nicht von rechts überholt werden. Von den traditionellen Elementen der faschistischen Ideologie wurden von ihr die meisten in die Regierungspolitik miteinbezogen. Feind ist der oder das Fremde, der »Migrant«, das internationale Finanzkapital – das bedeutet in Ungarn kaum verhüllt der »Jude« –, der unabhängige Intellektuelle, die Nachbarstaaten, die EU, die Ärmsten, unausgesprochen die Roma, und natürlich Drogenabhängige, Schwule, Atheisten, Kommunisten. Ziel ist die »auf Arbeit basierende«, rein ungarische, christliche Gesellschaft. Das Regierungsprogramm von 2019 soll dazu führen, dass alle Frauen vier Kinder bekommen, vor allem natürlich jene Frauen, die gut verdienen und »anständige ungarische« Frauen sind. Die Wirtschaftspolitik von Fidesz ist im Wesentlichen neoliberal. Von der staatlichen Unterstützung bekommt die Mehrheit immer weniger. Für jene, die weit über dem Durchschnitt verdienen[1], zehn bis 20 Prozent der Gesellschaft, wird die Förderung ausgebaut.

Es gibt keine offene Diktatur in Ungarn, noch keinen Faschismus, aber das autoritäre System steht auf festem Grund. 90 Prozent der traditionellen Medien sind unter staatlicher Aufsicht, allein das Internet ist noch einigermaßen frei. Dass die Unabhängigkeit der Gerichte aufgehoben wurde, fällt auf, wenn es um Wirtschaftskriminalität geht. Ministerpräsident Viktor Orbán und seine Familie sind über Strohmänner zu den reichsten Menschen des Landes geworden.

Das ökonomische Umfeld birgt Vorteile: Die Fördermittel der europäischen Union, die – riesige Steuervorteile genießenden – gebauten Autofabriken aus der BRD ermöglichen Lohnerhöhungen. Wegen der Auswanderung – bereits fünf Prozent der Bevölkerung lebt in Westeuropa – gibt es kaum Arbeitslosigkeit. Die staatliche Propaganda ist stark und grob. Die permanenten Kampagnen gegen Flüchtlinge oder György Soros[2], bzw. jegliche Opposition, atmet einen Nazigeist.

Die ungarische Rechte ist nach rechts hin vollkommen offen. Im geistigen Hinterland der Regierung findet die Alt-Right-Bewegung eine Heimat sowie alle Vertreter des Geschichtsrevisionismus. Die gemäßigte Rechte gilt in Ungarn als links. Die Gesellschaft ist stark durchdrungen von einem antiziganistischen Rassismus und wegen der xenofoben Regierungspropaganda auch mit feindlich gegenüber Migranten eingestellt. Die nationale Romantik, die »nationale Rockmusik« hat eine breite Unterstützerbasis, insbesondere im Kreis von Jugendlichen. In den Sammelbegriff des »nationalen Rocks« passen »zahme« irredentistische Bands, die Hauptacts auf Dorffesten sind, aber auch offen sich bekennende Nazibands. Es gibt keine scharfe Grenze zwischen den beiden.

Dennoch ist die Mitgliederzahl organisierter Neonazigruppen unbedeutend gering, es sind vielleicht ein paar tausend. Jedes Jahr treffen sie sich im Februar um zu demonstrieren am »Tag der Ehre« um an den Ausbruchsversuch 1945 deutscher und ungarischer faschistischer Truppen zu erinnern, die in Budapest eingekesselt waren. Die Veranstaltung mit internationaler Beteiligung findet auf mehr oder weniger öffentlichen Plätzen statt. 2019 gab es 400 Teilnehmer, an der »Gedächtnistour« am Abend nahmen jedoch 2000 bis 3000 Personen teil, unter ihnen viele Deutsche. Sie alle konnten unbehelligt in SS-Uniformen oder sogar mit Hakenkreuzfahnen marschieren.

Die Mitgliederzahl der sich offen bekennenden Nazigruppen ist gering, es sind vielleicht einige Dutzend. Größer als diese ist die Basis jener uniformierten und mit Nazisymbolik arbeitenden Gruppen, die zum Bewegungsflügel von Jobbik gerechnet werden kann: Betyársereg, 64 Vármegye Ifjusagi Mozgalom, Légio Hungária. Diese Gruppen waren bislang mit Jobbik verbunden, aber die Partei versuchte sich vor den Wahlen im vergangenen Jahr das Image einer gemäßigten Zentrumspartei zuzulegen. Das ist ihr nicht gelungen. Fidesz sah in ihnen eine Konkurrentin und begann eine heftige Kampagne. In den regierungsnahen Medien wurde der frühere Bündnispartner permanent als nazistisch beschimpft.[3]

Ein Teil der Partei schied aus und gründete eine regierungsloyale Oppositionspartei[4]. Sie rekrutiert sich hauptsächlich aus den Reihen der früheren radikalen Mitglieder, aber die faschistische Basis hat sich nicht ganz hinter sie gestellt. Als Arbeiter im Dezember vergangenen Jahres gegen den Abbau ihrer Rechte demonstrierten, drohte einer der führenden Köpfe von Jobbik, die paramilitärische Gruppe Betyársereg gegen sie einsetzen zu wollen, aber diese weigerte sich. Die aktiven Mitglieder, der enge Sympathisantenkreis beträgt bei diesen Gruppen einige hundert.

Das größte Problem ist, dass die sogenannte öffentliche Meinung Nazis nicht ablehnend gegenüber steht. Es gibt eine allgemeine Gleichgültigkeit. Die Mehrheit betrachtet linken Antifaschismus als eine extremistische Ideologie. Die liberale bürgerliche Mittelschicht setzt ein Gleichheitszeichen zwischen linken und rechten Radikalismus. Sie mögen Nazis zwar nicht, reden aber lieber über die »Gräuel des Kommunismus«. Oppositionelle Politiker akzeptieren die Hetze gegen Migranten, ihre bedeutenderen Gruppen wollten sich vor den Wahlen 2018 mit Jobbik verbünden. Zurzeit wehen auf Demonstrationen neben den Fahnen der »sozialistischen« Partei die Fahnen von Jobbik.

Der Antifaschismus ist eine kleine Subkultur. Am aktivsten ist die autonome antifaschistische Bewegung, die seit Jahren die Gegendemonstration zum »Tag der Ehre« organisiert. Dieses Jahr nahmen rund 200 Personen daran teil, es war seit Jahren die größte Protest dieser Art. Auch in der Underground Kultur ist der Antifaschismus präsent, aber auch die politische Lethargie, beispielsweise trifft man oft auf Unverständnis, wenn man Clubs boykottieren will, die auch Nazis reinlassen.

Aber es scheint, dass in der letzten Zeit ein positiver Wandel eingetreten ist. Da das System immer diktatorischer ist und die Nazipropaganda immer offensichtlicher, steigt auch die Aufmerksamkeit für antifaschistische Aktivitäten. Die autonome Antifa verbindet Antifaschismus mit Antikapitalismus: Der Faschismus ist nur eines der kapitalistischen politischen Modelle. Gegenwärtig läuft eine Faschisierung ab, nicht nur an der Peripherie sondern auch in den Ländern der globalen Zentrums ist eine Schwächung der Legitimation der bürgerlichen Demokratie zu beobachten. Die EU ist die Union des Kapitals, sie wird das Orbansche System nicht stoppen. Wir müssen mit den liberalen oder sozialdemokratischen Illusionen abbrechen, der Kapitalismus kann nicht zu einem mit »menschlichen Antlitz« gemacht werden. Die Barbarisierung des Systems geht weiter, die Verwertungskrise des Kapitals stärkt präfaschistische Lösungsversuche wie die Orbansche. Die autonome Antifa versucht den Antifaschismus in oppositionelle, orbanfeindliche Bewegungen hineinzutragen, gleichzeitig aber auch den Antifaschimsus hin zu einem allgemeinen Antikapitalismus zu erweitern.

Orban ist eine typische Figur in der Geschichte des Faschismus im 21. Jahrhundert. Er ist noch kein Nazi, übernimmt aber um seine Macht zu erhalten bestimmte Methoden aus dem klassischen Faschismus – beispielsweise in der Propaganda, in der permanenten Mobilisierung der Basis gegen einen »gemeinsamen Feind«. Er nutzt keinen offenen, terroristischen Staatsterror, weil er das nicht braucht, seine Macht kann er auch zwischen den entleerten demokratischen Dekoration aufrecht erhalten. Die Neonazigruppen entwickeln sich zwar nicht zu Massenorganisationen, aber ihre Mitglieder können in die staatlichen Institutionen wechseln. Die geistige Basis des Faschismus wird mit staatlicher Unterstützung gestärkt, während unabhängiges, kritisches Denken immer mehr aus der Öffentlichkeit verbannt wird. Das Prinzip gesellschaftlicher Solidarität wurde zu einem, das verfolgt wird. Die strukturelle Krise des Kapitalismus hat den Faschismus als Form des »Krisenmanagements« erneut zu einer »Alternative« werden lassen.

Die Stärkung des extrem rechten Charakters der Regierung hat zur selben zeit klar gemacht, dass »Kapital und Faschismus sind verbandelt«, wie es in einem Gedicht des berühmten ungarischen sozialistischen Dichters Attila József (1905-1937) heißt. Für die antidiktatorische Bewegung ist logisch, dass sie sich nicht nur antifaschistisch, sondern auch antikapitalistisch orientiert. Zu Beginn der 2000er Jahre hat die faschistische Bewegung sich ein rebellisches Image verschafft und konnte damit eine breite Basis, vor allem unter Jugendlichen, aufbauen. Die Zeit ist gekommen, diese faschistische »Rebellion« zu entlarven und anstatt ihrer die Fahne einer wirklich systemfeindlichen Rebellion in die Höhe zu heben.

[1]Der Nettodurchschnittslohn liegt bei umgerechnet 650 Euro im Monat. Aber das bedeutet, dass 70 Prozent der Beschäftigten weniger verdienen. 25 Prozent der Bevölkerung sind Rentner, ihre Durschnittsrente beträgt umgerechnet 400 Euro

[2]Soros selbst wird als der Teufel höchstpersönlich dargestellt. Er verkörpert die Figur eines alten antisemitischen Topos, »den Juden«. Er ist gleichzeitig Kapitalist und wegen seinen liberalen prinzipien auch »Kommunist«. Orbán, wie früher bereits die Nazis, stellt sich als Antikapitalisten dar, ist aber in Wirklichkeit Antikommunist.

[3]Übrigens zurecht. Der Jobbik-Vorsitzende Tamás Sneider war vor 20 Jahren noch unter dem Namen »Roy« ein Naziskin Kleinführer

[4]Mi Hazánk Mozgalom, zu deutsch: Bewegung Unsere Heimat

 

 

A náciknak nincs helyük az utcán!

(Please scroll down for the English version.)

Februárban évről-évre összegyűlnek a nácik a „Becsület napját” ünnepelni. Bár csak néhány százan vannak, mégis ez az egyik legnagyobb európai neonáci parádé. 1945 februárjában a háborút kirobbantó Hitler és csatlósai már két éve folyamatos hátrálásban voltak, és utolsó csatáikat vívták. A háborút rég elvesztették. Egy nagyobb német egységet a hozzá csatlakozott magyar nácikkal együtt Budapesten bekerítettek a Vörös Hadsereg csapatai. Miután értelmetlen ellenállásuk a város lerombolását eredményezte, megpróbálták menteni az irhájukat, és kitörést kíséreltek meg. Kitörési kísérletük rájuk nézve katasztrofális volt és többségük halálával végződött.

Tömeghalál, romok – a nácik számára ez a becsület. Hullahegyek egy lerombolt városban: ez a nácik teljesítménye.

Mi a szerepük a náciknak (nácik, fasiszták, hungaristák, vármegyések, légiósok, gárdák, „betyárok”, stb) a mai időkben?

A politika sakkjátszmájában ők a sötét paraszt – az a szereplő, aki hűségesen kiszolgálja az uralkodó osztályt. Kelet-Európában fasizálódás zajlik. Ebben a régióban rövid időszakoktól eltekintve mindig tekintélyelvű, diktatórikus, leválthatatlan rezsimek kormányoztak. Rövid demokratikus közjáték után most kezd visszaállni a kapitalizmus normális működése. A különböző árnyalatú fasiszta mozgalmak lelkesen asszisztálnak ehhez a folyamathoz. Ők a jelenlegi kormány segédcsapata.

Az ő Európájuk, amit meg akarnak védeni, a kíméletlen zsarnokság Európája. Ők azt az Európát szeretnék feltámasztani, amely a letűnt korok háborúiban vért és kimondhatatlan szenvedést zúdított a kontinens lakóira. A nácik a pusztítást és a tömeggyilkosságot, nők, gyerekek, fegyvertelen civilek lemészárlását tartják hősiesnek. Az ő Európájuk, a fasizmus Európája egyszer már a történelem szemétdombjára került. Bárhogy is szeretnék, a tömeghalál és pusztulás Európája nem fog többé feltámadni.

Tüntetés a fasizmus ellen február 10-én a budai Várban! Soha többé fasizmust!

 

(Pontos időpont és helyszín később)

 

Nazis have no place on our streets!

Each year in February, Nazis assemble to celebrate the so-called “Day of Honour”. Even though there are only a couple of hundred participants, this commemoration is considered to be one of the largest Neo-Nazi parades in Europe. By February 1945, Hitler – who unleashed the war – and his allies had been constantly pulling back for two years, fighting their last battles. Military defeat had long been obvious. A larger German troop – joined by Hungarian Nazis – got encircled in Budapest by the Red Army’s forces. Their pointless resistance resulted in the destruction of the city. Finally, they opted for a breakout in order to try to flee the city. The breakout attempt had deadly consequences and the majority of them did not survive.

Death of thousands of people, the city in ruins – that is what “honour” represents for the Nazis. Piles of corpses in a destroyed city: this is the great achievement of the Nazis.

What is the role of Nazis in today’s society – either you call them Nazis, fascists, “Hungarists”, “legionaries” or refer to them based on their memberships in various far-right extremist organisations such as the Sixty-Four Counties, the Hungarian National Guard (“guardsman”) or the Army of the Outlaws (“the outlaws”)?

If we imagine politics as a game of chess, they would be the black pawns – the piece that serves the interests of the ruling class in the most loyal way. Once again, fascism is on the rise in Eastern Europe. Apart from some shorter periods in history, this region has always been governed by authoritarian and dictatorial regimes – where regime change is nearly impossible to achieve. After just a brief democratic interlude, capitalism is just about to be back on track again. The various kinds of fascistic movements are eager to assist this process. They are the auxiliary troops, the helping hands of the current government.

Their Europe – the Europe that they wish to protect – is the Europe of ruthless tyranny. They aim to resurrect the kind of Europe that brought blood and unspeakable suffering to all habitants across our continent in times of deadly wars of long-gone decades of history. Nazis consider destruction, mass murders, and the slaughter of women, children and unarmed civilians to be heroic. Their Europe; the fascist Europe has already ended up in the dustbin of history. No matter how much they want it, the Europe of mass murder and decay is never going to arise again. Ever.

Come and join us for the demonstration against fascism on 10 February, in the Buda Castle! Stop fascism! Never again!

 

(Time and place later)

Nacionalizmus

2017 őszén a katalán elszakadási törekvések, a heves megmozdulások kapcsán fellángolt a vita a nacionalizmusról. A spanyolországi események mélyebb jelentésére visszatérünk, először tisztázzuk a viszonyunkat a nacionalizmushoz.

A modern nacionalizmus ideológiája a születő kapitalizmus termékeként jött létre több mint kétszáz évvel ezelőtt. A tőke olyan állami keretek között tudta először stabilan megvetni a lábát, melyet az egész társadalomra kiterjedő ideológia tartott össze. Az ideológia fő célpontja a bérmunkások voltak. A nemzeti eszmével lehetett hamis „érdek-közösségbe” vonni őket kizsákmányolóikkal, és sikeresen szembefordítani a többi államban élő kizsákmányoltakkal. A nacionalizmus alapvetően egy háborús, mozgósító ideológia. Ezért hozták létre, és ma is ez a funkciója. Ebből a szempontból nincs különbség az államnacionalizmus – ahol minden állampolgár a nemzet tagja –, és az etnikai nacionalizmus – ahol a származás tesz valakit a nemzet részévé – között. A nemzet fogalmát, a nemzeti eszmét a kapitalizmus hozta létre.

A szülőföld szeretetének nincs sok köze a nacionalizmushoz, bármennyire is igyekszik ezt elhitetni az ideológia. Szerethetjük az éghajlatot, bizonyos ízeket, az alföldi rónaságot, a dunántúli szelíd lankákat vagy a gellérthegyi panorámát – ez nem jár sem jogokkal, sem kötelességekkel. Senkinek sincs „joga ősei földjéhez”, és senkinek sem kötelessége harcba szállni a nemzetvezető parancsára. A „nemzet” a szabadság ellensége. Az antifasizmus internacionalista, a nemzetek fölötti, az általános emberi szabadság védelmezője.

A nacionalizmus a kapitalizmus hatékony kiszolgálója, nagy szerepe van háborúk kirobbantásában, vagyis abban, hogy az emberek hagyják magukat a vágóhídra terelni, sőt, vállalják a mészáros szerepét is. A nacionalizmus arra is jó, hogy a nemzeti függetlenség jelszavával tömegek mondjanak le a valódi emberei felszabadulás igényéről. Különösen fontos a rendszer számára a nemzeti eszme válságos időszakokban, amikor a kizsákmányolás gépezete akadozik, a termelés nem hozza az uralkodó osztály által elvárt profitot. Minden kormányzatot a növekvő életszínvonal ígérete tart hatalmon, és ha ezt nem tudják biztosítani, mint a 21. században világszerte tapasztaljuk, akkor megpróbálják ideológiával kábítani az embereket. Idegengyűlölet, vallás, nacionalizmus, van bőven választék. Aki nem gondolkodik, az könnyen elhiheti, hogy a menekültek, a más vallásúak, vagy a más nyelvet beszélők felelősek a problémákért. Azokért a problémákért, amiket a kapitalista világrendszer hoz létre, és melyek ugyanúgy sújtják a bűnbaknak kikiáltott embercsoportokat is. A kapitalizmus olyan korszakába lépett, amiből talán már nem képes megújulva kikerülni. De nem fogja magát megadni. Az elnyomók és kizsákmányolók mindent meg fognak tenni uralmuk fenntartásáért: diktatúrákat hoznak létre, népirtásokat rendeznek, háborúkat robbantanak ki. A nacionalizmus csak a kapitalizmussal együtt fog eltűnni a történelem süllyesztőjében.

A kapitalizmus hajdani centrumában, ahol a nemzeti eszme megszületett, látszólag ellentétes folyamatok zajlanak: a tőkés csoportok megpróbálják erőiket egyesíteni egy nemzetállami föderációban, egy egyesült Európában. Erre rákényszeríti őket a világgazdasági verseny. De mivel arra nincs esély, hogy a következő évtizedekben számottevően nőne az életszínvonal, muszáj valami ideológiát adni a népnek. Miközben a tőke urai egyre szorosabbra fűzik a kapcsolataikat, és azt állítják hogy a multinacionális konszernek világa tudja biztosítani a jólétünket, más hatalmi csoportok, politikusok, ideológiagyártók azt próbálják meg elhitetni velünk, hogy a nemzetállam az, ami védi a mi érdekeinket. Mindkettő átverés. Érezzük, hogy a tőke vergődésének az árát velünk fizettetik meg, és mégis elhisszük hogy vagy egy európai föderáció, vagy egy nemzetállam az, ami nekünk jó.

A jelenkori nyugat-európai függetlenségi mozgalmakat történelmi sérelmek is motiválják, a függetlenedő nemzetiségek most jutottak el a nemzetállam-alapítás történelmi korszakába, és ráadásul azt is könnyű elhinni, hogy a mozgalom egyben a kizsákmányolás fokozása ellen is irányul. A magyar nacionalizmus sérelmi politikája más jellegű, itt egy hajdani imperialista eszme visszatérési kísérletéről van szó.

Elítélünk minden nemzeti elnyomást, de tudjuk, hogy a nacionalizmus az ellenségünk. Nem új államokat akarunk, hanem minden állam megszüntetését. Nem új határokat, vagy nem a határok áthelyezését, hanem minden határ lebontását.