Category Archives: deutsch

antifasizmus, deutsch

2023. február 11.

Február 11-én a budai Várban 200-250 résztvevővel zajlott antifasiszta tüntetés. A tüntetés a Nácimentes Budapestet! jelszó jegyében zajlott. Ha nem is az egész város, de a Vár néhány óráig nácimentes volt. Az antifasisztákat a rendőrség többször igazoltatta és megmotozta. Tévedésből egy embert őrizetbe vettek, de rövid időn belül kiengedték.A felszólalók arról beszéltek, hogy az egész társadalom közös felelőssége, hogy az emberellenes, tömeggyilkos fasiszta eszmék, és a fajgyűlölő náci erőszak soha többé ne tudjon megerősödni. Nácik, takarodjatok Budapest utcáiról!

—

1945. február 13. Buda utcáit a náci birodalom sok ezer katonájának holtteste borítja. Így ért véget Budapesten a 2. világháború.A budai várból sikertelenül menekülő csapatok a felelősek-a város szétlövetéséért-a nyilas tömeggyilkosok több tízezer áldozatának haláláért-a népirtó náci birodalom elkerülhetetlen pusztulásának késleltetésért, így meghosszabbítva emberek millióinak szenvedéseit.Erre az értelmetlen katonai akcióra emlékeznek február elején a mai neonácik. 2023-ban sem sikerült zavartalan nemzetközi neonáci találkozót tartaniuk. A nyilaskeresztes „légió-hungária” 2-300 tagja az erdő mélyén masírozott. A neonáci emléktúra kétezer résztvevője a vár félreeső széléről tudott elindulni. A náci koncertek egyike titkos helyen zajlott. Az egész esemény összesen nem mozgatott meg többet két-háromezer embernél. A tendencia az, hogy a náci megemlékezés nem tud ennél nagyobbra bővülni, és ha a jövőben nem kap a hatalomtól a jelenleginél nagyobb támogatást, akkor fokozatosan teljesen eljelentéktelenedik. De ez csak a felszín, mögöttük ott áll egy százezres, a fasizmusra nyitott, vagy a náci ideológiákkal nyíltan rokonszenvező, hangos kisebbség. A társadalom túlnyomó többsége természetesen nem szeretne fasiszta rendszerben élni, és nem szeretne masírozó nácikat látni az utcákon. Az antifasizmus nem egy kis csoport, vagy egy szélsőséges ideológia, hanem annak kifejezése, hogy nem akarjuk, hogy a fasiszták ránk kényszerítsék az akaratukat. Egy olyan társadalmi feladat, amihez mindenkire szükség van.

—

Fasizmus és erőszak.

A fasizmus zavaros ideológiájában, a fasiszta rendszerben, a fasiszta mozgalmakban a közvetlen, emberek elleni erőszak a központi elem. Ez tény. A fasiszta propaganda és a fasiszta internetes jelenlét folyamatosan erőszakkal való fenyegetőzést jelent. Ez is tény.Ugyanakkor az is egyre inkább ténynek tűnik, hogy a februári nemzetközi neonáci találkozó kapcsán részben ismeretlen támadók több személyt – a rendőrség szerint feltételezett neonácikat – is megtámadtak. Nem tudni, hogy ezek a támadások milyen stratégiához illeszkednek, de az már most is egyértelmű, hogy elszigetelt jelenségről van szó.Hosszú ideje tartanak minden év februárjában nemzetközi neonáci találkozót Budapesten, és ha az állam éppen nem tiltja be, akkor mindezt nyilvánosan, közterületen teszik. A náci demonstrációk ellen mindig zajlik antifasiszta tüntetés is. Ezeket a tüntetéseket többnyire sokszínű, alkalmi csoportok illetve egyének szervezik és támogatják. Olyanok, akik nem csak otthon szidják a nácikat, hanem ha kell, kimennek az utcára is. Az antifasiszta tüntetések nyilvánosan, nem titokban zajlanak. A tüntetések támogatóinak egyértelmű a céljuk: azt szeretnék, ha nem lenne fasiszta jelenlét az utcákon. E cél eléréséhez arra van szükség, hogy minél többen kimenjenek az utcákra.A médiában bemutatott támadások ügyében még nyomoz a rendőrség, de azt nagyon hamar kiderítették, hogy sem szervezetileg, sem személyesen nincs kapcsolat az utcákon tüntető antifasiszták, és a támadásokat végrehajtók között. Ez az antifasiszta információs oldal nem tud más információt hozzáadni ehhez a témához.

—

A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) amellett érvel, hogy engedélyezni kellene a náci demonstrációt.

A TASZ érvelése sajnos teljesen téves. Az antifasiszta tüntetések célja pontosan az, hogy ne lehessen nemzetközi náci demonstrációt tartani. Az utóbbi évtizedek bizonyítják: ha legálisan masíroznak a fasiszták, akkor többen vannak, többen jönnek hozzájuk külföldi nácik, és erősíthetik a nemzetközi és belföldi szervezeti hálózataikat. Ezzel szemben ha ki vannak tiltva a közterületről, akkor kevesebben tudnak összegyűlni, kevésbé hatékony a propagandájuk és a hálózatépítésük, és ez egyértelmű üzenet a társadalom számára: náciknak nincs helyük az utcáinkon. A rendőrség célja az utcai rend fenntartása. Ennek érdekében a fennálló törvények szellemében betiltják a náci rendezvényeket. Viszont ha arra a bíróság mégis engedélyt ad, akkor igyekeznek az antifasiszta ellentüntetést minél jobban elkülöníteni a náciktól. Ennek az az eredménye, hogy kevésbé van lehetőség megzavarni a nácikat. Ugyanakkor a TASZ érvelésével szemben ez sem akadályozza meg, hogy a náci csoportok megpróbáljanak antifasiszta ellentüntetőkre, vagy egyszerű járókelőkre támadni.A TASZ szerint a nácik kitiltása miatt kevésbé garantálható az utcai béke, de ez tévedés. Ha be van tiltva a náci demonstráció, eleve sokkal kevesebb náci jelenik meg az utcákon. A TASZ szerint tiltás esetén nem lehet tudni, hol bukkannak fel a nácik, de ez sem így van. A csoportosan mozgó nácik megtalálása, ellenőrzése, adott esetben feloszlatása kisebb rendőri egységek számára sem nagy kihívás. A szövegben is említett Halászbástyás esetben is elég volt, hogy 5-6 rendőr meginduljon a nácik felé, azok rögtön futásnak eredtek. A náci emléktúra megakadályozása politikai akarat kérdése, de erre egyelőre nincs esély, hiszen a túra szervezői a jelenlegi kormány legfelsőbb köreihez közel állók. Egyébként a náci demonstrációhoz hasonlóan, utcai tiltakozással kifejtett nyomásgyakorlással azt is fel lehet számolni.

—

„Az antifasizmus-ellenesség morális kötelesség”, így deklarálja saját fasiszta elkötelezettségét a magyar állami média.A hivatalos, magyar állami sajtót – a Magyar Nemzettől az Origóig – témaválasztásában, szemléletében, stílusában, a magyar nyelvhez való viszonyában egyre kevésbé lehet megkülönböztetni a Hitlert és Szálasit éltető náci honlapoktól. Magyarországon a fasizmus a hivatalos kormánypolitika fontos eleme. Az állampárt állami tízmilliárdokból fenntartott sajtója egyre szélsőségesebb. Ezt a jelenséget már a nem állami média is elemezte: mivel ezeknek a propagandistáknak mindenről ugyanazt kell írniuk, így csak a minél vadabb fogalmazással tudják felhívni magukra a figyelmet.Ugyanakkor maga a rendszer is kénytelen radikalizálódni. Az életszínvonal régóta nem emelkedik, így csak a klasszikus fasiszta módszerrel lehet egyben tartani a másfél-kétmilliós tábort, a folyamatos mozgósítással. A mozgósításhoz pedig a szintén klasszikus fasiszta gyűlöletkampányok adnak muníciót. Ezen a szinten is egyre mélyebbre süllyednek az állami pénzből élő hivatásos uszítók. Nemrégiben a németországi „Ein-Prozent” (Egy százalék) nevű oldal alapján írtak cikket a Magyar Nemzetbe, a magyar állami média központi lapjába. Az „Ein-Prozent” 2015 óta működő, saját definíciója szerint kampány-szervezet. A többi szélsőjobboldali, fasiszta szervezettel és platformokkal szorosan együttműködve terjesztik a propagandát: idegengyűlölet, muszlimellenesség, antifasizmus-ellenesség, látszólagos elit-ellenesség. A fő céljuk a jobboldalt és a náci mozgalmat elválasztó kerítés lebontása. (Magyarországon nincs ilyen kerítés, a legális jobboldal nyitott jobbra, az illegális fasiszta szervezetek felé.) Az „Ein-Prozentet” 2020-ban a német Alkotmányvédelmi Hivatal megfigyelés alá vonta. Ez azt jelenti, hogy a német állam szerint a szervezet céljai tagadják a fennálló alkotmányos kereteket, a csoport feltételezhetően jobboldali szélsőséges. A csoport oldalait a közösségi média is letiltotta az utóbbi években. A csoport pert indított, mert „erőszakszervezetnek” minősítették, de a pert elvesztették, mert a legfelsőbb bíróság szerint az „Ein-Prozent“ célja, hogy embereket támadjon meg etnikai származásuk vagy vallásuk miatt.A magyar állami média számára egy német fasiszta szervezet nyújt ideológiai útmutatást.

—

Am 11. Februar fand in der Budaer Burg eine antifaschistische Demonstration mit 200-250 Teilnehmern statt. Die Demonstration stand unter dem Motto „Nazi Budapest!“. Wenn auch nicht die ganze Stadt, so war doch die Burg für ein paar Stunden nazistisch. Die Antifaschisten wurden wiederholt von der Polizei angehalten und durchsucht. Es sei die gemeinsame Verantwortung der gesamten Gesellschaft, dafür zu sorgen, dass menschenfeindliches, massenmörderisches faschistisches Gedankengut und rassistische Nazigewalt nie wieder Fuß fassen können, so die Redner. Nazis, verschwindet von den Straßen von Budapest!

–

13. Februar 1945 Die Straßen von Buda sind mit den Leichen tausender Soldaten des Nazireiches übersät. So endete der Zweite Weltkrieg in Budapest: Die Truppen, die nicht aus der Budaer Burg fliehen konnten, waren für die Zerstörung der Stadt verantwortlich, für den Tod Zehntausender Pfeilkreuzler, für die Verzögerung der unausweichlichen Zerstörung des völkermordenden Nazireichs und für die Verlängerung des Leidens von Millionen von Menschen – eine sinnlose Militäraktion, an die die heutigen Neonazis Anfang Februar erinnern. Im Jahr 2023 haben die Neonazis keine internationale Neonazi-Demonstration abgehalten. Die 2.000 Teilnehmer des Neonazi-Gedenkmarsches konnten sich am Rande des Schlosses auf den Weg machen. Eines der Nazikonzerte fand an einem geheimen Ort statt. Die gesamte Veranstaltung hat nicht mehr als zwei- oder dreitausend Menschen bewegt. Die Tendenz geht dahin, dass das Nazi-Gedenken nicht größer werden kann, und wenn es in Zukunft nicht mehr Unterstützung von den Behörden erhält als jetzt, wird es allmählich völlig unbedeutend werden. Aber das ist nur die Oberfläche, dahinter verbirgt sich eine lautstarke Minderheit von Hunderttausenden, die dem Faschismus offen gegenübersteht oder offen mit den Nazi-Ideologien sympathisiert. Die große Mehrheit der Gesellschaft würde sicherlich nicht unter einem faschistischen Regime leben wollen und auch keine Nazis auf den Straßen marschieren sehen wollen. Antifaschismus ist keine kleine Gruppe oder eine extremistische Ideologie, sondern ein Ausdruck dafür, dass wir nicht wollen, dass die Faschisten uns ihren Willen aufzwingen. Es ist eine gesellschaftliche Aufgabe, die alle braucht.

–

Faschismus und Gewalt.

In der verworrenen Ideologie des Faschismus, im faschistischen System, in den faschistischen Bewegungen, ist das zentrale Element die direkte Gewalt gegen Menschen. Das ist eine Tatsache. Die faschistische Propaganda und die faschistische Internetpräsenz sind eine ständige Androhung von Gewalt. Gleichzeitig wird es immer mehr zur Tatsache, dass im Zusammenhang mit dem internationalen Neonazitreffen im Februar mehrere Personen – laut Polizei mutmaßliche Neonazis – von teilweise unbekannten Angreifern angegriffen wurden. Seit langem findet in Budapest jedes Jahr im Februar ein internationales Neonazi-Treffen statt, und wenn der Staat es nicht verbietet, findet es in der Öffentlichkeit, auf öffentlichen Plätzen statt. Es gibt immer eine antifaschistische Demonstration gegen Nazidemonstrationen. Diese Demonstrationen werden in der Regel von verschiedenen, gelegentlich auftretenden Gruppen oder Einzelpersonen organisiert und unterstützt. Menschen, die die Nazis nicht nur zu Hause anprangern, sondern notfalls auch auf die Straße gehen. Antifaschistische Demonstrationen sind offen, nicht heimlich. Die Unterstützer der Demonstrationen haben ein klares Ziel: Sie wollen keine faschistische Präsenz auf den Straßen sehen. Die Polizei untersucht noch die in den Medien berichteten Angriffe, aber es wurde schnell festgestellt, dass es keine organisatorische oder persönliche Verbindung zwischen den demonstrierenden Antifaschisten und den Angreifern gibt. Diese antifaschistische Informationsseite hat keine weiteren Informationen zu diesem Thema zu bieten.

–

Die TASZ (Gesellschaft für Freiheitsrechte)  argumentiert, dass die Nazi-Demonstration erlaubt werden sollte.

Leider ist die Argumentation der TASZ völlig falsch. Der Zweck von antifaschistischen Demonstrationen ist es gerade, internationale Naziaufmärsche zu verhindern. Die letzten Jahrzehnte haben bewiesen, dass die Faschisten, wenn sie legal marschieren, zahlreicher sind, sich mehr ausländischen Nazis anschließen und ihre internationalen und nationalen Organisationsnetze stärken können. Werden sie hingegen aus dem öffentlichen Raum verbannt, können sich weniger Menschen versammeln, ihre Propaganda und Vernetzung ist weniger effektiv, und dies sendet eine klare Botschaft an die Gesellschaft: Nazis haben auf unseren Straßen nichts zu suchen. Das Ziel der Polizei ist es, die Ordnung auf den Straßen aufrechtzuerhalten. Zu diesem Zweck verbietet sie Nazikundgebungen im Sinne der geltenden Gesetze. Wenn sie jedoch von den Gerichten zugelassen werden, versuchen sie, antifaschistische Gegendemonstrationen so weit wie möglich von den Nazis zu trennen. Das hat zur Folge, dass es weniger Möglichkeiten gibt, die Nazis zu stören. Entgegen der Argumentation der TASZ hindert dies die Nazigruppen jedoch nicht daran, zu versuchen, antifaschistische Gegendemonstranten oder gewöhnliche Passanten anzugreifen.Die TASZ argumentiert, dass das Verbot der Nazis den Frieden auf der Straße weniger garantiert, aber das ist falsch. Wenn Nazi-Demonstrationen verboten werden, gibt es viel weniger Nazis auf den Straßen. Die TASZ behauptet, dass man bei einem Verbot nicht weiß, wo die Nazis auftauchen, aber auch das ist nicht der Fall. Nazis, die sich in Gruppen bewegen, aufzuspüren, zu kontrollieren und notfalls zu vertreiben, ist für kleinere Polizeieinheiten keine Herausforderung. Selbst im Fall der im Text erwähnten Fischerbastei reichten 5 oder 6 Polizisten aus, um auf die Nazis zuzugehen, und sie begannen sofort zu rennen. Die Verhinderung der Nazi-Gedenktour ist eine Frage des politischen Willens, aber dafür gibt es vorerst keine Chance, da die Organisatoren der Tour den höchsten Kreisen der derzeitigen Regierung nahe stehen. Andernfalls könnte sie, wie die Nazi-Demonstration, durch die Ausübung von Druck durch Straßenproteste gestoppt werden.

–

„Die offizielle ungarische Staatspresse – von der Magyar Nemzet bis zu Origó – unterscheidet sich in ihrer Themenwahl, ihrer Herangehensweise, ihrem Stil und ihrem Umgang mit der ungarischen Sprache immer weniger von den Hitler und Szalasi verherrlichenden Nazi-Webseiten. Der Faschismus ist ein wichtiges Element der offiziellen Regierungspolitik in Ungarn. Die Presse der Staatspartei, die mit zig Milliarden an Staatsgeldern finanziert wird, wird immer extremistischer. Dieses Phänomen wurde bereits von den nichtstaatlichen Medien analysiert: Da diese Propagandisten über alles das Gleiche schreiben müssen, können sie nur Aufmerksamkeit erregen, indem sie so wild wie möglich schreiben. Der Lebensstandard ist schon lange nicht mehr gestiegen, so dass die einzige Möglichkeit, das Lager von eineinhalb bis zwei Millionen Menschen zusammenzuhalten, die klassische faschistische Methode der ständigen Mobilisierung ist. Und die Mobilisierung wird durch die ebenso klassischen faschistischen Hasskampagnen angeheizt. Auch auf dieser Ebene sinken die professionellen Aufwiegler, die von öffentlichen Geldern leben, immer tiefer. Kürzlich wurde in der Magyar Nemzet, der zentralen Zeitung der ungarischen Staatsmedien, ein Artikel veröffentlicht, der sich auf die deutsche Seite „Ein-Prozent“ stützt. Ein-Prozent ist seit 2015 aktiv und ist nach eigener Definition eine Kampagnenorganisation. In enger Zusammenarbeit mit anderen rechtsextremen, faschistischen Organisationen und Plattformen verbreiten sie Propaganda: Fremdenfeindlichkeit, Antimuslimismus, Antifaschismus, Antielitismus, angeblicher Antielitismus. Ihr Hauptziel ist es, den Zaun niederzureißen, der die Rechte von der Nazibewegung trennt (in Ungarn gibt es keinen solchen Zaun, die legale Rechte ist offen für die Rechte, für illegale faschistische Organisationen). Dies bedeutet, dass die Ziele der Organisation nach Ansicht des deutschen Staates gegen den bestehenden Verfassungsrahmen verstoßen und die Gruppe als rechtsextremistisch gilt. Die Seiten der Gruppe wurden in den letzten Jahren auch in den sozialen Medien blockiert. Die Gruppe hatte geklagt, weil sie als „gewalttätige Organisation“ eingestuft wurde, verlor aber den Prozess, weil der Oberste Gerichtshof entschied, dass „Ein-Prozent“ darauf abzielt, Menschen aufgrund ihrer ethnischen Herkunft oder Religion anzugreifen. Eine deutsche faschistische Organisation gibt den ungarischen Staatsmedien ideologische Orientierung.

deutsch, Oroszország, zene

Moscow Death Brigade

https://www.plastic-bomb.eu/2022/moscow-death-brigade-interview/?fbclid=IwAR0A-YTIYmJv_Q6CoqK22qBtFw1W9yVLNmaxoSlH025OJ81W3du6qK1cFsQ

„Nagyon rossz idő van az oroszországi művészek számára“

(A Moscow Death Brigade eléggé hozzászokott az állammal, a nácikkal és a zsarukkal való konfrontációhoz. A politikailag aktív „Circle Pit Hip Hoppers“, ahogy a moszkvai punk/rap/techno trió nevezi magát, évek óta nem léphetett fel Oroszországban, és maszkban marad a turnén. A helyzet az elmúlt hetekben jelentősen romlott: Putyin ukrajnai háborúja Oroszországban is érinti a szólásszabadságot és a művészet szabadságát. Növekszik a cenzúra, a tiltások és a megfigyelések, még a szubkultúrákon kívüli művészek is érzik ezt, amit a szcénazenekarok és aktivisták egyébként. is. Az ország „csak úgy” elhagyása egyre nehezebbé válik, meg kell tervezni, megfontolni a nyitott és biztonságos kommunikációt, így külföldön is. A kért interjú is eltart néhány napig, mielőtt e-mailben elküldik. A „Sí-Maszk G“ zenekar tagja levelezésben elmondja, milyen kockázatos és problémás a művészi tevékenység és a közéleti szerepvállalás jelenleg Oroszországban, és miért fontos még mindig a hozzáállás kimutatása. Március végén állítólag nagy európai körútra indul a Moscow death Brigade, egyelőre legalábbis úgy tűnik .)

Karsten Kriesel: Nem sokkal az ukrajnai háború kitörése után egy Facebook-nyilatkozatban azt írod, hogy „Ez a háború nyolc éve kezdődött”. Mennyire lepett meg az orosz invázió és a jelenlegi helyzet eszkalációja?

Ski-Mask G: A meglepett valószínűleg nem a megfelelő szó. Inkább teljesen sokkolt! Ez a konfliktus már egy ideje forr, két oldalról érkezett a tűz, és középen évek óta „csapdába esett” civilek. Tipikus proxy háború, kötélhúzás szankciókkal és hazug indoklásokkal. Tragikus volt, ahogy volt, de tényleg nem számítottunk rá, hogy ilyen eszkalálódik. Ez katasztrofális!

Egy fontos dolog, amit külföldön sokan nem értenek, hogy sok orosz számára ez a háború személyes tragédia. Sok orosz állampolgárnak családja, rokona vagy legalább jó barátja van Ukrajnában. Sok olyan embert ismerünk itt, akiknek közeli hozzátartozói Ukrajna különböző részein élnek, és akik most a háborús övezetben ragadtak, és az ágyúzások elől bujkálnak. Az orosz, fehérorosz és ukrajnai emberek közötti kapcsolatok mindig is nagyon erősek voltak. Ezért sokan tudják itt, hogy mi történik. Nem a hírekből vagy a közösségi médiából, hanem közvetlenül a barátaiktól, rokonaiktól, az ukrán részről.

KK: Mit szólsz a hivatalos orosz verzióhoz, amely szerint Ukrajna inváziója a „denacizálásnak“ köszönhető?

SMG: Ez egy tipikus trükk, amellyel a hatóságok igazolják tetteiket. Valójában Ukrajna hadseregének egy részébe beszivárogtak a neonáci egységek, amelyek hivatalosan náci jelvényeket viselnek, és nyíltan radikális jobboldali nézeteket vallanak. Azt hiszem, ez köztudott, és a nyugati média is széles körben beszámol róla. Sok orosz neonáci, köztük azok, akik kisebbségeket és antifasisztákat gyilkoltak meg ebben az országban, Ukrajnába mentek, hogy csatlakozzanak az ilyen egységekhez. De kristálytiszta, hogy az invázió valódi oka más, és semmi sem indokolja az ártatlan emberek megtámadását.

KK: A hivatalos tudósításokat és számos információs médiát jelenleg is egyre jobban cenzúrázzák, az oroszországi médiát egyébként is nagyon kontrollálták. Hogyan lehet tájékozódni arról, hogy mi történik Ukrajnában?

SMG: Mivel ezt az interjút jelenleg e-mailben adjuk le, az internet jelenleg nagyjából működik az ilyesmire. Az emberek olvashatnak néhány nemzetközi újságot online, vagy megtekinthetnek közösségi oldalakat – nem minden wifiről, nem minden okostelefonról, de továbbra is dolgoznak Oroszországban, annak ellenére, hogy megpróbálnak bezárni néhányat. Aztán ott van a VPN, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy megkerüljék a korlátozásokat. De az emberek többsége a tévéből szerzi be az információkat, és a tévéadók kormánypropagandát mutatnak.

De mint mondtuk, sokan az ukrajnai barátaiktól és rokonaiktól szerzik az információkat, és meglepő módon gyakran másnak tűnik, mint az „orosz“ és a „nyugati“ változat.

KK: Mennyire tudsz jelenleg nyilvánosan kommunikálni és információt cserélni Moszkvában?

SMG: Biztosan nem tehetsz közzé mindent, amit szeretnél. Mindig vannak új törvények és rendeletek, amelyek korlátozzák, hogy mit és mennyit mondhatsz nyilvánosan. És nagy bajba kerülhetsz, akár 15 év börtönt is kaphatsz, és még egy rakás más probléma. Egyelőre nem világos, hogy ezt milyen szigorúan fogják betartani. Ennek ellenére itt Oroszországban továbbra is nagyon sokan tiltakoznak a háború ellen, az utcákon vagy más módon, de sokukat letartóztatják, elbocsátják, kirúgják az egyetemekről vagy pénzbírságot szabnak ki.

KK: Milyenek a művészek manapság Oroszországban?

SMG: Nagyon rossz idő van az oroszországi művészek számára. Nem lehet szóba hozni  a háborút anélkül, hogy ne kerülj bajba. Még néhány nagy nevet és prominens művészt is betiltottak a háború elítélése miatt. Ennek a háborúnak az elítélése vagy akár „háborúnak“ nevezése illegális.

KK: Néhány éve nem játszottál Oroszországban, hogyan történt ez? Mi az, ami kulturálisan és szubkulturálisan lehetséges Oroszországban és Moszkvában?

SMG: Zenekarként kezdeti korunk óta antifasiszta, antimilitarista és tekintélyellenes álláspontokat foglaltunk el, bár nem nevezzük magunkat politikai bandának. Egyszerűen hiszünk abban, hogy a diszkrimináció és a háború elleni állásfoglalás alapvető emberi ügy. Néhány első orosz nyelvű dalunk közvetlen kritikát tartalmazott a katonai propagandával kapcsolatban, és meglepően gyorsan népszerűvé vált a helyi underground színtéren kívül. Az utcai aktivista akciókban is részt vettünk, demókon játszottunk. Sok koncerten volt probléma a neonácikkal vagy a zsarukkal. Néhány évvel később a kormány feketelistáján találtuk magunkat. Zenekarunkat riportokban, cikkekben, sőt könyvekben is baloldali szélsőségesnek minősítették, ami szinte lehetetlenné tette, hogy Oroszországban fellépjünk. Rajtunk és néhány hasonló bandán kívül eddig alapvetően a legtöbb zenésznek volt lehetősége itt fellépni. Még a járvány idején is nagyon gyengék voltak a szabályok, és a legsúlyosabb lezárások kivételével koncertekre is sor került. A művészek és közéleti személyiségek azonban ma már egyre nehezebben tudják kifejezni véleményüket a konfliktusról anélkül, hogy tiltanák vagy büntetnék őket.

KK: Te is olyan kollektívaként írod le magad, aki más művészekkel és aktivistákkal együttműködik. Kapcsolatban állsz más szereplőkkel Oroszországban, milyen a helyzetük jelenleg?

SMG: Igen, kapcsolatban állunk más művészekkel, aktivistákkal és non-profit szervezetekkel. A helyzet sokuk számára meglehetősen kilátástalan. Az egyre keményebb kormányzati fellépés mellett a „Nyugat” által bevezetett szankciók is sújtják őket a nemzetközi fizetések leállítása miatt, beleértve a bevételszerzést a YouTube-on, a Patreonon stb. Számos független civil szervezet van Oroszországban, amelyek jelenleg nagy bajban vannak – olyan kiszolgáltatott csoportokat támogató szervezetek, mint például a családon belüli erőszak áldozatai, LMBTQ-aktivisták stb. Sok ellenzéki médiával ugyanez a helyzet. Eddig például a YouTube-on keresztül tudtak megélni nemzetközi adományokból vagy finanszírozni magukat. Ez a lehetőség már nem létezik, ugyanakkor a kormány felpörgeti támadásait az ilyen kezdeményezések ellen. Egyesek még azzal is viccelődnek, hogy a nyugati szankciók hozzásegítik az orosz vezetést ahhoz, hogy elérje azt, amit évek óta szeretett volna – súlyosan károsítják az ellenzéki médiát és az emberi jogi csoportokat, elszakítják őket a globális közösségtől, és magukra hagyják őket üldözőikkel.

KK: Állítólag néhányan elhagyták Oroszországot, mások még mindig Moszkvában tartózkodnak. Mennyire nehéz manapság elhagyni vagy visszamenni Oroszországba?

SMG: A banda magja még mindig itt van Moszkvában. Úti személyzetünk különböző országokból származó emberekből áll, akik már Európában készülnek a közelgő túrára. Összességében némileg problematikus az országból érkezni. Mióta az európai országok törölték az Oroszországból induló járatokat, Ázsiában és Afrikában csak néhány ország van még nyitva, és kínál több ezer eurós jegyeket.

[Megjegyzés: Az interjú március közepén készült, időközben az egész banda elhagyhatta Oroszországot.]

KK: Mit tehetsz a jelenlegi helyzetben? Terveztek valamilyen akciót?

SMG: Segíts a háborúban szenvedő ártatlan embereken! Amit bárki tehet, az az, hogy segít a menekülteknek – civilek milliói menekülnek Ukrajnából, és segítségre szorulnak. Főleg nők és gyerekek, mert a férfiaknak ott kell maradniuk. Szükségük van támogatásra, élelemre, menedékre, alapvető szükségletekre. Vannak megbízható segélyalapok, amelyeknek adományozni lehet pénzt. Mi magunk éppen most indítottunk el egy jótékonysági projektet, hogy pénzt gyűjtsünk az Ukrajnából menekülőknek, a pénzt buszokba, élelmiszerekbe és a szükséges kellékekbe fektetjük. Mindig is igyekeztünk segíteni a különböző országokból érkező menekülteknek, és pénzt gyűjteni olyan szervezeteknek, mint a SeaWatch.org, a Women in Exile és mások. És ezt folytatjuk, ameddig csak tudjuk.

KK: A következő nagy európai turné március végén kezdődik. Azt feltételezed, hogy ez a tervek szerint megtörténhet?

SMG: Igen, azt várjuk, hogy a turné a tervek szerint haladjon. Mindig is egyértelműen háború- és erőszakellenes álláspontunk volt, és ez nem változott. Igen, manapság Oroszországban általában óvatosabbnak kell lennünk. De bár itt nem léphetünk fel, zenéink továbbra is széles körben elérhetők az interneten. És szerencsére, legalábbis remélem, háborúellenes üzenetünket továbbra is nagyon szívesen látják Európában.

KK: Jelenleg sok nemzetközi zenekar lemondja oroszországi koncertjét, de világosan magyarázza el, hogy ez nem az oroszországi emberek miatt van, hanem Putyin háborúja miatt…

SMG: Valószínűleg PR-katasztrófa lenne, ha más országok művészei jelenleg Oroszországban lépnének fel. Nemrég beszéltem egy promóterrel, aki klasszikus és jazz koncerteket ad, és elmesélte, hogy a PR mellett van még egy probléma: a rubel leértékelődése és más gazdasági körülmények miatt a díjak ma körülbelül a fele a háború előttinek. . Nem mindenki áll készen arra, hogy csak szórakozásból fellépjen.

KK: Ha a következő napokban elhagyja Oroszországot, visszajön?

SMG: Jelenleg azt tervezzük, hogy visszatérünk. De miután több mint tíz éve aktivisták vagyunk, megtanultunk felkészülni a legrosszabbra, és van egy B- és C-tervünk. Ebben az összefüggésben mindannyiunknak hálásnak kell lennünk, hogy nem kényszerülünk elhagyni otthonunkat, miközben bombázzák, mivel Ukrajnában, de a Közel-Keleten is szenvednek az emberek. Egyelőre a fő célunk a menekültek megsegítésére irányuló erőfeszítéseink folytatása és a turnén való részvétel. Aztán majd meglátjuk.

deutsch, koronavírus

A korona a vírus – a kapitalizmus a válság!

-autonome antifa w-

(auf Deutsch unten)

A korona a vírus – a kapitalizmus a válság! A koronatagadók és náci disznók ellen!

Koronatagadók, összeesküvés-hívők és antiszemiták ismét „nagy demonstrációra“ mozgósítanak Bécs belvárosában a mai szombatra. Ezt a mozgósítást a szervezett szélsőjobboldal legkülönbözőbb spektrumai erőteljesen támogatják. A neofasiszta „identitáriusoktól” az erőszakos neonácikig mindenki egyértelműen és láthatóan vesz részt hónapok óta ilyen felvonulásokon. Ez nem meglepő, a konformista „korona lázadók” nemcsak kezdettől fogva teret kínál a jobb-oldali szélsőségeseknek, hanem ideológiai érintkezési pontok sokaságát is – az antiszemita összeesküvés ideológiáktól a szociáldarwinista gondolkodási mintákig, akik a „gyengék“ állítólagos természetes szelekcióját hirdetik.

Tehát ami szabadságszerető, alternatív tiltakozásnak tűnik, amely a kormány koronakezelését kritizálja, az valójában a jobboldali utcai mozgósítás rendkívül dinamikus és bizarr hulláma. Az osztrák kormány olykor katasztrofális és végzetes válságkezelésének racionális kritikája nem várható ezektől az önjelölt „koronalázadóktól”. A szabadság hamis barátai. Ahelyett, hogy kritizálnák a különféle kirekesztéseket és brutalitásokat, amelyek együtt járnak a járvány társadalmi kezelésével – például a menekülttáborokban és börtönökben uralkodó drámai körülmények, a családon belüli erőszak tömeges növekedése vagy a kapitalista módon átalakított egészségügyi szektor –, összeesküvés ideológiákat terjesztenek az oltási mítoszokkal kapcsolatban, és a „titkos tervről a lakosság mikrochipekkel való ellenőrzéséről”. Ezek a hallucinációk a koronaválságról a szokásos antiszemita ellenségképeket mutatják, mely „ellenség” a médiában és a politikában, a gyógyszeriparban és a nemzetközi szervezetekben található. Az oltásellenes csoportok nagyon korán közel álltak az antiszemitizmushoz. Egy 1881-ben megjelent tanulmányban a közgazdász és a nemzetiszocializmus úttörője, Eugen Dühring a vakcinázást „babonának“ nyilvánította, amelyet a zsidó orvosok azért fejlesztettek ki, hogy megfertőzzék a „német vért“ és ezen is gazdagodjanak.

Hogy mennyire veszélyes és robbanékony az összeesküvés-narratívák, az apokaliptikus végzetes forgatókönyvek és a kapitalista válságjelenségek keveréke, azt nemcsak a nemzetiszocialista és fasiszta mozgalmak történetének áttekintése mutatja. Az elmúlt évek jobboldali terrortámadásai is pontosan erre a narratívára épülnek – ez a gyilkos következménye a szélsőjobb ellenségképeinek.

Zárjuk le a kapitalizmust, ne az életünket!

De a baloldali perspektíva nem állhat meg itt, és nem védheti meg a kormány intézkedéseit a koronatagadókkal szemben. Éppen ellenkezőleg, elég okunk van arra, hogy kritizáljuk a kormány intézkedéseit a koronaválságban, és azzal szembeszálljunk. A mi pespektívánk minden embernek emberhez méltó élet biztosítása. Mert a járvány ismét felfedi, hogy olyan társadalomban élünk, amelyben társadalmi egyenlőtlenségek vannak, és a válság nem érint mindenkit egyformán. Ez azt mutatja, hogy ez a társadalom nem mindenki javát szolgálja, hanem csak a piac logikáját követi. A profit elsőbbséget élvez az egyénnel szemben. Noha a kampányok az egyéni felelősségre apellálnak, mégis minden reggel be kell préselődnünk a zsúfolt metróba, hogy munkába menjünk. És még ha a piaci viszonyokat is megrendíti a világjárvány, nem arról van szó, hogy valóban a kapitalizmus legyen-e a társadalom vezérelve, hanem hogyan lehet azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban visszaállítani.

Ennek fényében a valóban baloldali egészségpolitikának kulcsfontosságú előnye van a járványban: nem kell a tőkével foglalkoznia, és követheti az „egészség a nyereség előtt” elvét. Éppen ezért olyan szolidaritási zárlatot kell követelnie, amely nemcsak szociális és demokratikus garanciákat kínál, hanem a gazdagokkal fizetteti meg a válságok költségeit. Egyúttal igazságosabban kell elosztania a korlátozások terheit, és meg kell állítania a fertőzés korábban elhanyagolt gócpontjai, például a logisztikai központokat, a kollektív szálláshelyeket és a hús-ipari vállalatokat. Például a munkavédelem következetes megvalósításával, az emberek de-centralizált elhelyezésével, sőt üzembezárással. A „vakcina-nacionalizmust” is kritizálni kell, amely ismét súlyosan hátrányos helyzetbe hozza a világ számos földrajzi régióját. Ezenkívül a gyógyszergyárak még egy évnyi járvány után is használnak szabadalmakat, hogy megakadályozzák az oltások olcsó és gyors replikációját. Hiszen a kapitalizmusban csak az történik, ami profitot hoz. Az életmentő gyógyszerekre is ez a kritérium vonatkozik. Már ebből a tényből is az a következtetés vonható le, hogy a kapitalizmus embertelen profitszámláló módszerének végre véget kell vetni, és az uralkodó viszonyokat kell megváltoztatni. Mindenki egészsége és jó élete tehát csak a tőke és az állam elleni határozott ellenállástól várható!

Sokak számára ellentmondásnak tűnhet, amikor mi, a tekintélyellenes baloldal olyan jelszavakat hangoztatunk, mint „Mindannyiótokat beoltunk”, amit ez a kormány most kényszerítő eszközökkel fog kikényszeríteni. De sokkal jobban meglep minket, hogy sokan – köztük a baloldaliak is – nem veszik észre, hogy társadalmi életünket sokkal drasztikusabb korlátok alakítják. Legyen szó munkakényszerről, szabálysértések esetén az elnyomásról vagy a testre és a szexualitásra vonatkozó normatív ideálokról: a konformista „lázadók” sose tiltakoztak a sokkal súlyosabb kényszerek ellen. Irracionális az ilyen nagy felháborodás a kötelező oltás ellen, amely több ezer életet ment meg. Amikor azonban a szakértők és az uralkodók közép- és hosszú távú megoldásokról áradoznak, az mindig túl rövidlátó. Igen, a kórházakban leterheltsége enyhíthető egy szolidaritási leállás révén. Igen, az oltás hosszú távon sok életet ment meg. De csak akkor lehet elviselhető a világ, ha egy felszabadult társadalomban élünk. Egy olyan világban, amely úgy működik, hogy kivétel nélkül mindenki igényeit kielégítse, és amelyben ami ésszerűtlen, az feleslegessé válik.

Ne hagyjuk az utcákat a „koronalázadókra“, az antiszemitákra és a náci disznókra! Soha ne engedd, hogy a fasiszták birtokolják az utcákat! A nacionalizmus, az antiszemitizmus és az összeesküvés mítoszok ellen! Egy radikális társadalomkritikáért!

Bécs, 2021. november 20.

—

-autonome antifa w-

Corona ist das Virus – Kapitalismus ist die Krise! Gegen Corona-Leugner:innen und Nazischweine!

Erneut mobilisieren Corona-Leugner:innen, Verschwörungsfantatiker:innen und Antisemit:innen für den heutigen Samstag zu einer „Großdemonstration“ in der Wiener Innenstadt. Tatkräftig unterstützt wird diese Mobilisierung von verschiedensten Spektren der organisierten extremen Rechten. Von den neofaschistischen „Identitären“ bis hin zu gewaltbereiten Neonazis, sie alle finden sich schon seit Monaten offenkundig und sichtbar auf solchen Aufmärschen. Verwunderlich ist das nicht, bieten die konformistischen „Corona-Rebell:innen“ den Rechtsextremen nicht nur von Anbeginn an Platz, sondern auch eine Vielzahl an ideologischen Anknüpfungspunkten –von antisemitischen Verschwörungsideologien bis hin zu sozialdarwinistischen Denkmustern, die eine vermeintlich natürliche Auslese der „Schwachen“ befürworten oder sich zumindest nicht weiter daran stören.

Was sich also als freiheitsliebender, alternativer Protest gibt, der sich kritisch am Corona-Management der Regierung abarbeiten will, ist in Wirklichkeit eine äußerst dynamische und bizarre Welle rechter Straßenmobilisierung. Eine rationale Kritik am mitunter katastrophalen und tödlichen Krisenmanagment der österreichischen Regierung ist von diesen selbsternannten „Corona-Rebellen:innen“ indes nicht zu erwarten. Es handelt sich um falsche Freund:innen der Freiheit. Statt die vielfältigen Ausschlüsse und Brutalitäten zu kritisieren, die mit dem gesellschaftlichen Umgang mit Corona einhergehen –etwa die dramatischen Zustände in Refugee-Camps und Gefängnissen, die massive Zunahme häuslicher Gewalt oder den kapitalistisch überformten Gesundheitssektor– verbreiten sie Verschwörungsideologien um Impfmythen und einen vermeintlich geheimen Plan, die Bevölkerung mit Mikrochips unter Kontrolle zu bringen. Diese Halluzination der Corona-Krise als eine „Machtübernahme“ bedient dabei die üblichen antisemitischen Feindbilder in Medien und Politik, Pharmaindustrie und internationalen Organisationen. Die Impfgegner:innenschaft hatte schon sehr früh eine Nähe zum Antisemitismus. So erklärte der Nationalökonom und Vordenker des Nationalsozialismus, Eugen Dühring, in einer 1881 veröffentlichten Schrift das Impfen zum „Aberglauben“, den jüdische Ärzt:innen in die Welt gesetzt hätten, um das „deutsche Blut“ zu verunreinigen und sich persönlich zu bereichern.

Wie gefährlich und explosiv die Mischung aus Verschwörungserzählungen, apokalyptischen Untergangsszenarien und kapitalistischen Krisenerscheinungen ist, zeigt nicht nur ein Blick in die Geschichte nationalsozialistischer und faschistischer Bewegungen. Auch die rechtsterroristischen Attentate der letzten Jahre speisen sich aus genau jener Erzählung –mit mörderischen Konsequenzen für all jene, die der extremen Rechten als Feindbild dienen.

Shut down capitalism, not our lives!

Doch eine linke Perspektive darf nicht dabei stehen bleiben oder gar die Maßnahmen der Regierung gegen die Corona-Leugner:innen verteidigen. Vielmehr gibt es genug Gründe, die staatlichen Maßnahmen in der Corona-Krise zu kritisieren und ihnen dabei die Perspektive auf ein gutes Leben für alle Menschen entgegenzuhalten. Denn Corona offenbart einmal mehr, dass wir in einer Gesellschaft leben, in denen soziale Ungleichheiten bestehen und die Krise eben nicht alle gleich trifft. Sie zeigt, dass diese Gesellschaft nicht zum Wohle aller eingerichtet ist, sondern allein der Marktlogik folgt. Der Profit steht über den Einzelnen. Während Kampagnen an die Verantwortung der Einzelnen appellieren, müssen wir uns noch immer jeden Morgen in die überfüllte U-Bahn quetschen, um zur Arbeit zu kommen. Und selbst wenn Marktprinzipien durch die Pandemie ins Wanken geraten, setzt kein Nachdenken darüber ein, ob der Kapitalismus wirklich das Leitprinzip der Gesellschaft sein sollte, sondern wie er möglichst schnell und effizient wieder zum Laufen gebracht werden kann.

Vor diesem Hintergrund hat eine linke Gesundheitspolitik in der Pandemie einen zentralen Vorteil: Sie muss sich nicht zuerst den Kopf des Kapitals zerbrechen und kann der Maxime „Gesundheit vor Profite“ folgen. Deswegen muss sie einen solidarischen Lockdown fordern, der nicht nur soziale und demokratische Garantien bietet und ausnahmsweise mal die Reichen die Kosten der Krisen zahlen lässt. Sie muss auch die Last der Einschränkungen fairer verteilen und die bisher eher vernachlässigten Infektionstreiber:innen wie Logistikzentren, Sammelunterkünfte und Fleischunternehmen stoppen. Zum Beispiel mit der konsequenten Durchsetzung des Arbeitsschutzes, einer dezentralen Unterbringung der Menschen, bis hin zu Werksschließungen. Sie müsste auch den „Impfstoff-Nationalismus“ kritisieren, der erneut zahlreiche geografische Räume der Erde massiv benachteiligt. Weiters verhindern Pharmakonzerne durch Patente auch nach über einem Jahr der Pandemie noch den billigen und schnellen Nachbau von Impfstoffen. Schließlich geschieht im Kapitalismus nur, was Profit bringt beziehungsweise bringen soll. Diesem Kriterium sind auch lebensrettende Medikamente unterworfen. Alleine aus diesem Umstand wäre schon der Schluss zu ziehen, dieser menschenverachtenden Rechenweise des Kapitalismus endlich ein Ende zu setzen und die herrschenden Verhältnisse umzustürzen. Gesundheit und ein gutes Leben für alle sind also nur in entschiedener Gegner:innenschaft zu Staat und Kapital zu haben!

Vielen mag es wie ein Widerspruch erscheinen wenn wir als antiautoritäre Linke Parolen wie „Wir impfen euch alle“ vor uns tragen, eine, die diese Regierung nun wohl mit Zwangsmitteln durchsetzen wird. Doch überrascht es uns viel mehr, dass viele Menschen -darunter auch Linke- dabei verkennen, dass unser gesellschaftliches Leben von viel einschneidenderen Zwängen geformt wird. Sei es der Zwang zur Lohnarbeit, die Repression bei Regelverstößen oder normative Idealvorstellungen zu Körper und Sexualität: Immer haben die konformistischen „Rebell:innen“ den Mund gehalten und mitgespielt. Ein derart großer Aufschrei gegen eine Impfpflicht, die Tausende Menschenleben retten wird, ist irrational. Wenn Expert:innen und Regierende von mittel- und langfristigen Lösungen schwadronieren, ist dies jedoch immer zu kurz gedacht. Ja, ein mittelfristiges Aussetzen des Sterbens in den Krankenhäusern kann durch einen solidarischen Shutdown erfolgen. Ja, die Impfung wird langfristig gesehen viele Leben retten. Doch kann es nur eine erträgliche Welt geben, wenn wir letztlich in einer befreiten Gesellschaft leben. Eine Welt die so eingerichtet ist, dass die Bedürfnisse ausnahmslos aller erfüllt werden, in der die Unvernuft endlich überflüssig wird.

Überlassen wir den selbsternannten „Corona-Rebell:innen“, den Antisemit:innen und Nazischweinen nicht die Straße! Never let the fascists have the streets! Gegen Nationalismus, Antisemitismus und Verschwörungsmythen! Für eine radikale Gesellschaftskritik!

Wien. 20.11.2021.

deutsch, english, kapitalizmus, Orbán

Diktatúra/Dictatorship

1 Comment

(English and deutsch version below.)

Orbán, a diktátor
A polgári demokrácia kiüresedő díszletei lekerültek a színpadról: Magyarország hivatalosan is diktatúra. A kormány, amely egy ember akaratának engedelmes végrehajtója, 2020 áprilisától minden jogi kontroll nélkül cselekedhet, időbeli korlát nélkül. Európában – egy-két kisebb kivételtől eltekintve – erre évtizedek óta nem volt példa.
A kapitalizmus levette demokratikus álarcát. Orbán képében a tőke valódi arca vicsorog ránk.
Orbán diktátorrá kiáltása több évtizedes törtetés eredménye. Két fő oka van. Az egyik a világviszonylatban is élenjáró állami korrupció – a fideszes elit korlátlan gazdagodása – biztosítása. A másik ok a felkészülés a járványt kísérő, nagyon súlyos gazdasági válság kezelésére. Tömeges elnyomorodás fog bekövetkezni hónapokon belül, ami jelentős ellenállást fog kiváltani. Az állam készül a tiltakozó mozgalmak letörésére: utcai és munkahelyi megmozdulások tiltása, újságírók és kormányellenes aktivisták bebörtönzése, felerősödő állami propaganda várható.
Milyen hatása lesz a magyarországi diktatúra bevezetésének?
A kapitalista világrendszer általános válsága kedvez a 21. századi fasizmus erősödésének. Európa orbanizálódik. A rendszer sok helyen egyre autoriterebb, terjed a rasszizmus, nacionalizmus, szexizmus. A társadalom egyre konzervatívabb, a gazdaságpolitika egyre inkább a gazdagoknak kedvez, és a szegényebbeket, vagyis minket mindnyájunkat sújt.
Magyarországon az új jogi helyzet látszólag nem okoz változást, hiszen Orbán hatalmát már eddig is csak részlegesen lehetett korlátozni. Ezek az ellenőrző szigetek – bíróság, független sajtó – lassan megszűnnek. A dolgozókat eddig se sok jog védte, most már ennyi sem fogja. A Munka-törvénykönyv, a rabszolgatörvény után a főnökök, a munkaadók még több jogot kapnak. Úgy, annyit és annyiért dolgoztathatnak minket, ahogy és amennyit csak akarnak. A hamarosan több százezresre duzzadó munkanélküli-had – amelynek a puszta életben maradása is kérdéses – kellő zsarolási potenciál lesz minden munkaadó számára. Kussolj és robotolj, különben az utcán találod magad!
Az állami és a fasiszta terror durvasága az ellenállás erejétől függ. Amikor beindulnak a tiltakozó akciók, a tüntetések, sztrájkok, épületfoglalások, akkor Orbán megmutatja valódi vérszomjas arcát.
A gazdasági válság elkerülhetetlenül fogja követni a hónapokig tartó termelés- és fogyasztás-kiesést. Minden politikai szereplő, minden sajtótermék, még ha Orbán-ellenesek is, a gazdaság megmentéséről fog papolni. Gazdasági reformjavaslatokat tesznek, összefogásra fognak buzdítani, áldozatokat kérnek tőlünk a kapitalizmus megmentéséért, azt fogják elvárni, hogy dolgozzunk többet kevesebb pénzért. És ha nem leszünk hajlandóak feláldozni magunkat a gazdaság és a profit oltárán, akkor teljes fegyverzetében fog ellenünk fellépni Orbán diktatúrája.
Ellenállást Orbán fasizmusa ellen! Ellenállást a megszorítások, a válságkezelés ellen! Nem fogunk áldozatokat hozni a kapitalizmus fenntartásáért!
————————-

Orbán, the dictator

The meaningless theatrical sceneries of the bourgeois democracy have fallen down: Hungary is now officially a dictatorship. From April 2020, the government – that is basically just the obedient executor of one person’s will – is authorised to act without any legal checks and balances and it is entitled to hold these special powers without a time limit. Apart from some rather irrelevant examples, there have not been any precedents to such measures in Europe for decades.

Capitalism has taken off its democratic mask. The face of Orbán is the real image of the capital snarling at us. It was the long decades of pushing forward that led to this proclamation of Orbán’s dictatorship. There are two main reasons why this dictatorship was able to take place. One of them is the perpetuation of the enormous scale of state-level corruption; the limitless enrichment of Fidesz’s, the government party’s elite. The other reason is the preparation for tackling the extremely severe economic crisis to follow the pandemic. Mass pauperism is to come about in the coming months and this is going to result in a significant resistance. The Hungarian state is now getting ready for the crackdown on the protest movements; the ban on protest activities on the streets and workplaces, the imprisonment of journalists and anti-government activists and a strengthening state propaganda can be expected.

What will be the consequences of the dictatorship in Hungary? The general crisis of the capitalist world-system is favourable to the strengthening of the 21st century’s fascism. Europe is Orbanising. The system is getting more and more authoritarian, racism, nationalism and sexism is spreading in quite many countries. Society is getting more conservative, economic policy is in favour of the rich and it weighs on all of us; on the poor.

Even as of today, there has only been a partial control over Orbán’s power, therefore this new legal status does not appear to be such a big change. These supervisory bodies – the court and the independent press – are slowly beginning to cease. The workers’ rights is already weak; however it will be even weaker. After the introduction of the new Labour Code (2012) and the so-called “Slavery Act” (2018), the bosses, the employers get to have even more rights. They can dictate how, how much and for how much we should work and make us toil as much as they want. The unemployed masses – soon to grow to a mass of several hundreds of thousands of people fighting for their survival – are going to represent quite an effective tool in the hands of all bosses to blackmail us. Shut up and sweat, otherwise you will find yourself on the streets!

The brutality of the state and the fascist terror depends on the strengths of the resistance. Orbán is going to show his true colours; his real, bloodthirsty nature when the protest actions, the demonstrations, the strikes, the squatting and occupations begin. The long months of consumption and production losses is going to be followed by an inevitable economic crisis. All politicians, all media and press – even the ones opposing Orbán – are going to keep on preaching about saving the collapsing economy. Economic reform proposals are going to be made, we are going to be encouraged to cooperate and asked to make sacrifices for the sake of saving capitalism. We are going to be expected to work harder and more for less salary. If we are not willing to sacrifice ourselves on the altar of the economy and profit, Orbán’s dictatorship will take action in full armour against us.

Resistance against Orbán’s fascism! Resistance against austerity and crisis management! We will not make sacrifices for the preservation of capitalism!

—

Der Diktator Orbán


Die Fassaden der bürgerlichen Demokratie sind zusammengebrochen: Ungarn ist jetzt offiziell eine Diktatur. Ab April 2020 ist die Regierung – die im Grunde schon lange der gehorsame Willensvollstrecker einer Person war – ohne jegliche rechtliche Kontrolle handlungsfähig und kann ihre Sondervollmachten zeitlich unbegrenzt ausüben. Abgesehen von einigen eher irrelevanten Beispielen gibt es in Europa seit Jahrzehnten keinen Vergleich für solche Maßnahmen.

Der Kapitalismus hat seine demokratische Maske abgenommen. Das Gesicht von Orbán ist das wahre Bild des Kapitals, das uns anfaucht. Es waren die langen Jahrzehnte des Vorwärtsdrängens, die zur Ausrufung der Diktatur Orbáns geführt haben. Es gibt zwei Hauptgründe, warum die Diktatur genau jetzt ihren offiziellen Anfang genommen hat:
Der erste Grund ist ein enormes Ausmaß an Korruption auf staatlicher Ebene, welcher seit Jahren die grenzenlose Bereicherung der Fidesz, der Elite der Regierungspartei, bedeutet. Diese Elite tut alles um ihren Besitz zu sichern und fortzubestehen.
Der andere Grund ist die Vorbereitung auf die Bewältigung der extrem schweren Wirtschaftskrise welche uns im Anschluss an die Pandemie treffen wird. In den kommenden Monaten wird es zu einer Massenverarmung kommen, und diese zu einem erheblichen Widerstand führen.
Der ungarische Staat bereitet sich bereits jetzt auf die Niederschlagung der Protestbewegungen vor: das Verbot von Protestaktivitäten auf den Straßen und an den Arbeitsplätzen, die Inhaftierung von Journalisten und regierungsfeindlichen Aktivisten und eine sich verstärkende staatliche Propaganda sind zu erwarten.

Was werden die Folgen der Diktatur in Ungarn sein? Die allgemeine Krise des kapitalistischen Weltsystems begünstigt das Erstarken des Faschismus im 21. Jahrhundert. Ganz Europa befindet sich quasi in der Orbanisierung. Das System wird immer autoritärer, Rassismus, Nationalismus und Sexismus breiten sich in vielen Ländern aus. Die Gesellschaft wird konservativer, die Wirtschaftspolitik begünstigt die Reichen und lastet auf uns allen, vorallem auf den ganz Armen.

Auch vor dem neuen Rechtsstatus gab es nur eine teilweise Kontrolle über die Macht von Orbán, daher scheint das alles keine so große Veränderung zu sein. Diese Kontrollorgane – das Gericht und die unabhängige Presse – beginnen langsam aufzuhören. Die Arbeitnehmerrechte sind bereits schwach, aber sie werden weiter ausgehöhlt. Nach der Einführung des neuen Arbeitsgesetzes (2012) und des so genannten „Sklaverei-Gesetzes“ (2018) erhalten die Bosse, die Arbeitgeber noch mehr Rechte. Sie können diktieren, auf welche Weise, wie viel und zu welcher Entlöhnung wir arbeiten sollen. Sie lassen uns so viel schuften , wie sie wollen. Die vielen arbeitslosen Menschen- die bald zu einer Masse von mehreren hunderttausend Menschen heranwachsen werden – welche um ihr Überleben kämpfen, werden in den Händen aller Bosse ein wirksames Werkzeug darstellen, um uns zu erpressen. Die Ansage lautet: Halt dein Maul und arbeite, sonst sitzt du auf der Strasse.

Die Brutalität des Staates und der faschistische Terror hängen von der Stärke des Widerstandes ab. Orbán wird sein wahres Gesicht zeigen, sein wahres, blutrünstiges Wesen, wenn die Protestaktionen, die Demonstrationen, die Streiks, die Haus- und Fabrikbesetzungen beginnen. Auf die langen Monate des fehlenden Konsums und der Produktionsverluste wird eine unvermeidliche Wirtschaftskrise folgen. Alle Politiker, alle Medien und die Presse – auch die, die gegen Orbán sind – werden weiterhin über die Rettung der zusammenbrechenden Wirtschaft predigen. Es werden wirtschaftliche Reformvorschläge gemacht werden, wir werden zur Zusammenarbeit mit den Kapitalisten ermutigt und aufgefordert werden, Opfer zu bringen, um den Kapitalismus zu retten. Man wird von uns erwarten, dass wir härter und mehr für weniger Lohn arbeiten. Wenn wir nicht bereit sind, uns auf dem Altar der Wirtschaft und des Profits zu opfern, wird die Diktatur von Orbán in voller Rüstung gegen uns vorgehen.

Umso wichtiger ist der Widerstand gegen Orbáns Faschismus! Es lebe der Widerstand gegen die Sparmaßnahmen und das kapitalistische Krisenmanagement! Wir werden keine Opfer für die Erhaltung des Kapitalismus bringen!

 

deutsch, english, fasizmus, francaise, Orbán

Felhatalmazási törvény

A történelemből ismert ez a kifejezés. 1933-ban Németországban így nevezték a törvényt, ami jogi alapot adott a náci totális diktatúra kiépítésére. Orbán persze nem Hitler, csak egy pitiáner zseb-diktátor, de mégis képes rá, hogy diktatúrát építsen ki. A járványra való hivatkozással teljhatalmat kíván magának adni, parlamenti felhatalmazással.
A kormány már egy évtizede bizonyítja, hogy saját tagjainak gazdagodásán kívül semmit sem tud normálisan elintézni. A járvány kibontakozása már most, amikor még nincs igazi vészhelyzet, megmutatta, hogy az egészségügy milyen leromlott állapotban van. A legújabb fejlemény a katonaság mozgósítása, ami megint egy tipikus orbáni látszatintézkedés. Ugyan mit tudnak csinálni a nagyvállatokhoz és közüzemekhez kirendelt katonák, amikor azt sem tudják, hogyan folyik ott a munkavégzés? Az egésznek csak a dolgozók megfélemlítése a célja. Ugyanúgy erőfitogtatás, hisztériakeltés az utcákra katonai járőröket vezényelni. A hatalom erőszakos képének erősítése, a társadalom militarizálása az egész.
Március végére terveik szerint teljes diktatórikus hatalmat alakít ki a magyar kormány. Az eddigi minimális politikai kontrollt megszüntetik, és teljes letámadást fognak intézni a még megmaradt, kormánytól független sajtó ellen. De nemcsak a sajtót, hanem minden véleménynyilvánítást üldözni fognak. Az ürügy bármikor adott, hiszen bármilyen kritikai vélemény „veszélyezteti a védekezést”. A rezsim készül a járvány nyomán fellépő gazdasági válság miatti megszorítások elleni tiltakozás elfojtására.
A kormány nem véd meg minket semmitől, a vírustól sem. A járvány terjedését mi akadályozzuk azzal, hogy karanténba vonulunk, és egyénileg védekezünk.
Nem kaphat több hatalmat az Orbán-rezsim! Tiltakozunk a felhatalmazási törvény ellen! A járványt nem a diktatúra fogja megállítani, arra csak mi magunk vagyunk képesek.

(English version below – Version francaise en bas – Deutsche Version unten) 

A Fidesz fasiszta segédcsapatai alázatosan, feszült figyelemmel kísérik Orbán minden megmozdulását. Kérés nélkül is felsorakoznak vezérük mögé, most éppen a diktatúra jogi törvényesítése ügyében. (Ilyen csoport pl. a Betyársereg, melynek tagjai ugyanúgy feltűnnek a fideszes, mihazánkos, légióhungáriás rendezvényeken. Az ő jelenlétük mutatja, milyen könnyen átjárhatóak, vagyis nincsenek is határok a kormány támogatói és a neonácik között.)
Az Orbán-rezsim fokozatosan terjeszti ki hatalmát. Egy évtized alatt maga alá gyűrt jóformán minden, a kormányt – vagyis annak vezérét, Orbánt – korlátozó intézményt. Alkotmánybíróság, parlament, bíróság, sajtó – már csak kis szigetek maradtak egyes területeken, melyek megpróbálnak a teljes önkényuralom útjába állni. A kormányzó a járványt is politikai haszonszerzésre használja. Egyszemélyben intézkedik a védekezésről, többfrontos harcot vív nemcsak a vírus, de minden más külső és belső ellenség ellen is. És nem mellesleg felszámolja a polgári demokrácia maradékát. A felhatalmazási törvény korlátlan időre teljhatalmat biztosít Orbánnak. Senkinek ne legyen illúziója: ez az, amire ez az ember készül évtizedek óta. Eléri célját, legális eszközökkel nem csak megbuktatni nem lehet többé, de nagy nyilvánosság előtt már kritizálni sem. Megszűnik a független sajtó, nem lesznek tüntetések, sztrájkok. Természetesen választások sem egy ideig, de az amúgy sem sokat ér, az autoriter rendszereket választások útján csak a legritkább esetben lehet leváltani.
Néhány nap alatt százezren írtak alá egy tiltakozó petíciót, ami persze nincs hatással a hatalomra, de jelzi, hogy nagyon sokan ellenzik Orbán diktatúráját. A fasiszták pedig, hűen gazdájuk elvárásához, a tiltakozókat fenyegetik. Meg fogják kapni a jutalmukat: Orbán szabadjára fogja engedni a náci csapatokat. A fasiszta terror kiterjedése logikus következménye Orbán korlátlan hatalmának.
A kormány nem minket akar megvédeni – a járvány terjedését mi magunk akadályozzuk azzal, hogy nem megyünk társaságba -, hanem a saját korlátlan hatalmát akarja megvédeni tőlünk.
Nemet a felhatalmazási törvényre, nemet Orbán diktatúrájára!

—

The fascist support groups of Fidesz are keenly alert of every move Orbán makes. They always reliably line up behind him and his causes, in this case the legal legitimation of his dictatorship. (Betyársereg is one of these groups: being there on Fidesz events as well as the events of the far-right. Their presence is a clear evidence of the blurriness or rather non-existence of the dividing lines between the neo-Nazis and the supporters of the government.)

The Orbán Regime has been gradually expanding its powers. Within a decade, all institutions that are supposed to control the power of the government (or better put: Orbán, its leader) have been subdued. The constitutional court, the house of parliament, civil courts, the press – there are only small islands left still trying to oppose the spread of total autocracy. Orbán even tries to use the pandemic for his political gains. As a leader, he is in one person ensuring protection against not only the epidemic but against every internal and external enemy. Moreover, he also eliminates the last remaining bits of bourgeois democracy. The Authorization Act grants Orbán unlimited power for an unlimited period of time. There is no doubt: this is what he has been planning for decades. He is reaching his goal: not only can he not be defeated with legal action but also public criticism of him can be silenced. Independent press will disappear and there will not be any protests or strikes. It goes without saying that there will not be any elections for a while and in general, it would not make much difference, anyway. Only in the rarest cases do elections lead to the fall of authoritarian systems.

Within days, hundred thousand people have signed the petition against the Authorization Act, which did not have an effect on the decision but it shows that many are opposing Orbán’s dictatorship. Fascists are, of course, according to their master’s expectations, threatening those who object him. These fascists will receive their reward: Orbán will unleash the Nazi groups. The spread of fascist terror is a logical consequence of Orbán’s unlimited power. We protect ourselves from the virus by hindering the spread through self-isolation. It is not us that the government aims to protect. It tries to protect its own unlimited power from us.

Say NO to the Authorization Act and NO to Orbán’s dictatorship!

—

Les groupes de soutien aux fascistes du Fidesz suivent humblement chaque pas que fait Orbán. Ils se rangent toujours de manière fiable derrière lui et ses causes, ce qui, dans ce cas, est la légitimation légale d’une dictature.
(Pour nommer un de ces groupes : Betyársereg, qui sont présents sur les événements du Fidesz, ainsi que sur les événements d’extrême droite radicale. Leur présence prouve qu’il n’y a pas de ligne de démarcation entre les néonazis et les partisans du gouvernement).
Le régime d’Orbán a progressivement étendu ses pouvoirs. En une décennie, toutes les institutions limitant le gouvernement (ou plutôt : Orbán, le chef) ont été affaiblies.
La Cour constitutionnelle, le Parlement, les tribunaux, la presse – il ne reste plus que de petits îlots à l’intérieur de ces zones, qui tentent encore de bloquer la propagation d’une autocratie totale. Orbán tente même d’utiliser le virus à des fins politiques. il se présente comme l’unique personne qui assure la protection non seulement contre le virus, mais aussi contre tout ennemi intérieur et extérieur.
En même temps, il élimine également les derniers éléments de la démocratie civile.
La nouvelle loi d’autorisation accorde à Orbán un pouvoir illimité pour une période de temps illimitée.
Il n’y a aucun doute : c’est ce qu’il a prévu depuis des décennies.
Il atteint son objectif : non seulement il ne peut pas être vaincu par une action en justice, mais en plus les critiques publiques à son encontre ne seront pas tolérées. La presse indépendante va disparaître et il n’y aura ni protestations ni grèves. Il va sans dire qu’il n’y aura pas d’élections pendant un certain temps, ce qui ne change pas grand-chose en général. Ce n’est que dans de rares cas qu’une élection conduit à la chute d’un système autoritaire.
En quelques jours, cent mille personnes ont signé la pétition contre la loi d’autorisation, ce qui n’a pas eu d’effet sur la décision, mais cela montre que beaucoup s’opposent à la dictature d’Orbán.
Et les fascistes menacent, selon les attentes de leur chef, ceux qui s’opposent à Orbán.
Ces fascistes vont recevoir leur cadeau : Orbán va déchaîner les groupes nazis.
La propagation de la terreur fasciste est une conséquence logique du pouvoir illimité d’Orbán.
Le gouvernement n’essaie pas de nous protéger.
Il essaie de protéger son propre pouvoir illimité contre nous.

Non à la loi d’autorisation et non à la dictature d’Orbán !

—

Ermächtigungsgesetz „Felhatalmazási törvény“

Die faschistische Unterstützergruppen der Fidesz (= ungarische Regierungselite) verfolgen demütig jeden Schritt, den Orbán unternimmt. Sie stehen immer verlässlich hinter ihm und seinen Anliegen, was in diesem Fall die rechtliche Legitimation einer Diktatur ist. (Um eine dieser Gruppen zu nennen: Betyársereg, die sowohl bei Fidesz-Veranstaltungen als auch bei rechtsradikalen Ereignissen anwesend sind. Ihre Anwesenheit beweist, dass es keine Trennlinie zwischen Neonazis und Regierungsanhängern gibt).
Das Orbán-Regime weitete seine Befugnisse schrittweise aus. Innerhalb eines Jahrzehnts wurden alle Institutionen, die die Regierung (oder besser: Orbán, den Führer) einschränkten, geschwächt. Das Verfassungsgericht, das Parlament, die Gerichte, die Presse – es gibt nur noch kleine Inseln innerhalb dieser Gebiete, die immer noch versuchen, die Ausbreitung der totalen Autokratie zu verhindern. Orbán versucht sogar, das Virus für politische Zwecke zu nutzen. Er präsentiert sich als der einzige Mensch, der nicht nur vor dem Virus, sondern auch vor allen inneren und äußeren Feinden Schutz bietet.
Gleichzeitig eliminiert er auch die letzten verbliebenen Elemente der zivilen Demokratie:
Das neue Ermächtigungsgesetz gibt Orbán unbegrenzte und zeitlich unbegrenzte Macht. Es besteht kein Zweifel, dass er diese Machtübernahme seit Jahrzehnten plante. Jetzt erreicht er sein Ziel!!!
Er kann nicht nur nicht vor Gericht besiegt werden, auch öffentliche Kritik an ihm wird nicht toleriert. Die unabhängige Presse wird verschwinden und es wird keine Möglichkeit auf Proteste oder Streiks mehr geben. Es versteht sich von selbst, dass es für eine Weile keine Wahlen geben wird, was im Allgemeinen aber zu vorher keinen großen Unterschied macht. Nur in seltenen Fällen führt eine Wahl zum Sturz eines autoritären Systems.
Innerhalb weniger Tage unterzeichneten einhunderttausend Menschen die Petition gegen das Genehmigungsgesetz, was aber keinen Einfluss auf die Entscheidung hatte. Doch es zeigt, dass viele gegen die Orbán-Diktatur sind.
Die Faschisten bedrohen all jene, die sich Orbán widersetzen, das neue Gesetz wird die Nazi-Gruppen entfesseln. Die Ausbreitung des faschistischen Terrors ist eine logische Folge der unbegrenzten Macht Orbáns.
Die Regierung versucht nicht, uns zu schützen, sie versucht im Gegenteil, ihre Macht durch den Terror zu stärken und ihn als Mittel gegen Widerstand einzusetzen.

Nein zum Gesetz der Autorisierung und nein zur Diktatur Orbáns!

 

deutsch, english, kapitalizmus

Vírus, válság

(English and Deutsch version below)

A bolygót uraló kapitalista világrendszer történeti képződmény: fél évezrede vált rendszerré, és nem fog örökké tartani. Az utóbbi évtizedekben nagy valószínűséggel utolsó periódusába érkezett. A kapitalizmus véget fog érni. Nem az az igazi kérdés hogy mi lesz utána: az lesz amit mi, vagyis a felszabaduló emberiség létrehoz. A kérdés az, hogy a rendszer haláltusája meddig fog tartani?
A kapitalizmus története tele van szenvedéssel, mérhetetlen emberi kínlódással és pusztulással. A rendszer mindig kétarcú volt, ma is az. A csúcstechnológiával rendelkező, magasan fejlett társadalom képe, amit a reklámokban láthatunk, nem mutatja az árnyoldalakat, a világ túlnyomó részét uraló, életfogytig tartó kilátástalan küszködést és nélkülözést.
Az emberarcú kapitalizmus mindig illúzió volt, a polgári jólétet és létbiztonságot nyújtó szociális állam pedig csak az emberiség kisebb részének jutott osztályrészül. Hát mostmár nem jut nekünk se. A kapitalizmus centrumaiban az állam reménytelen küzdelmet folytat a koronavírus-járvány megfékezésére. Széleskörű szükségállapotot vezetnek be, lezárják a határokat, folyamatos kijárási tilalom lép életbe. A legvadabb fasiszta diktatúrák sem képesek ennyire korlátozni a társadalmat. Ráadásul józan ésszel nehezen vitatható ez a rendkívül állapot: a diktatúrát önként elfogadjuk, hiszen az egészségünkről van szó. Ez a halálos járvány mindenesetre tökéletes szimbóluma egy halódó rendszernek. A vírus élősködik rajtunk, és elpusztít minket.
De hova vezethet ez az egész, jó eséllyel még hónapokig tartó őrület?
A kapitalizmust a tőke folyamatosan bővülő újratermelése élteti, az állandó profittermelés. A mi munkánk hozza létre a hasznot. Ha túl sok a fölösleges munkaerő, az eladhatatlan árucikk, vagy csak túl alacsony a profitráta, akkor a rendszer szisztematikusan és tömegesen megsemmisíti a fölösleget, szerkezetváltást visz végbe, és új iparágakat hoz létre. A szerkezetváltás úgy néz ki, hogy nemcsak iparágak szűnnek meg, de az ott dolgozók is fölöslegessé válnak, gyakran több generációra és egész régiókra kiterjedően.
A vírus miatti karantén nehezen belátható értékesülési válságot generál. A kapitalizmus az állandó bővülés-kényszer előtt álló akadályok miatt a 21. századra leküzdhetetlen problémákba ütközött: nincs már meghódítandó piac, leigázandó földrajzi térség, bérmunkára kényszeríthető, a kapitalizmus előtti korszakban fennállott osztály. A 2020 tavaszán beütő termelés- és fogyasztás-kiesés még mélyebb gödörbe lökte a tőke uralta gazdasági rendszert. A válság mértéke még nem látszik.
Mire számíthatunk, és mit tehetünk?
A jelenleginél is kiterjedtebb állami diktatúra hosszabb távon nem marad fenn, hiszen nincs erre szükségük. Csak akkor maradna, ha az utcák és az intézmények, munkahelyek elfoglalása, az üzletek és raktárak kifosztása merülne fel reális lehetőségként. Teljesen logikus reakció lenne ez egyébként részünkről, amikor tömegesen szembesülünk vele, hogy mennyibe fog nekünk kerülni az ő válságuk.
Mert az biztos, hogy ezt is, mint minden gazdasági válságot, velünk akarnak majd megfizettetni. Tömeges jelenség lesz rövid időn belül, hogy elveszítjük 2-3 havi – vagy még több – fizetésünket, amit csak töredékesen fog pótolni az esetleges állami segélyezés. Megugrik a munkanélküliség. Kelet-Európában, a félperiférián ez a centrum igényei – olcsó munkaerő – miatt az utóbbi években nem jelentett problémát, de most fog. Úgy, hogy a munkanélküli ellátó rendszert gyakorlatilag már felszámolták. A centrumországok nagy részében a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében, eddig is magas volt.
A nyugaton dolgozó sok millió kelet-európai többsége nehéz helyzetbe kerül. Minimális kapcsolati tőkével, gyakran nagyon kiszolgáltatott munkavállalóként sokan elvesztik a munkájukat, és sokuknak nincs mire, és nincs hova hazajönniük sem.
A súlyos életszínvonal-zuhanás újabb iparágak válságát okozza. Az alapvető termékek, például az élelmiszerek árai már most meglódultak. Az inflációt eddig is statisztikai bűvészkedéssel tartották alacsony szinten, de most meredek áremelés várható. A nemzetközi áruszállítás akadozása miatt csökken az importtermékek mennyisége, viszont nőni fog az áruk. Annyira, hogy ugyanolyan drága lesz sok minden, mint a helyi termékek. Eddig többségünk importárut vásárolt, mert az gyakran olcsóbb volt, mint a helyi. Hát most már az is olyan drága lesz.
Túlnyomó többségünk kevesebbet keres az átlagfizetésnél, annál az amúgy sem túl sok havi 2-300 ezernél. Nincsenek hónapokra való tartalékaink, és a bekövetkező munkanélküliség vagy fizetéscsökkenés további elszegényedésre ítél minket.
Mi a teendő? Harcoljunk a rendszer ellen! Nem fogunk fizetni az ő válságukért!
Az állam nem véd meg minket semmitől: a vírustól mi magunk védjük meg magunkat azzal, hogy a karanténnal akadályozzuk a terjedését. Az állam a gazdaságot, a tőkét, az uralkodó osztályt akarja megvédeni tőlünk. A járvány okozta profitkiesést a mi fokozott kizsákmányolásunkkal akarják bepótolni. De a jövő nincs megírva!
Sokat fognak róla beszélni, hogy össze kell fognunk. Minden média azt fogja harsogni, hogy együtt kell áldozatokat hoznunk a gazdaság megmentéséért. Azt fogják kérni és követelni tőlünk, hogy békésen tűrjük a megszorításokat, és fogadjuk el, hogy ez a mi érdekünk is. Mindegy, hogy a nemzet, az Európai Unió, vagy a világgazdaság megmentését kérik tőlünk, ez mind ugyanazt jelenti: mentsük meg a tőke uralmát. De nekünk nem az az érdekünk, hogy megmentsük a kapitalizmust, hanem ennek az ellenkezője: az, hogy elpusztítsuk.
Ha véget ér a járvány, akkor ott kell lennünk az utcákon és tereken, a munkahelyeken és az intézményekben, és meg kell akadályoznunk a válságkezelésnek nevezett, ellenünk, létviszonyaink ellen intézett támadást. Tüntetések, közterek elfoglalása, munkahelyek megszállása, intézmények elfoglalása, felhalmozott készletek kiosztása, általános sztrájk. Ez a mi válságkezelésünk!
A kapitalizmus maga a válság! Nem fogunk azért fizetni, hogy a rendszer haszonélvezői tovább szívják a vérünket!
Nemet mondunk a válságkezelésre, nemet mondunk a megszorításokra, nemet mondunk a kapitalizmusra!

—

Virus, Crisis

The global capitalist system is a historical formation: it became a system half a thousand years ago and will not last forever. In the last decades, it has most probably evolved into its last period. Capitalism will end. The real question is not what will come after it because it is us, the liberated humanity that will decide what world to create. The question is how long the agony of the system will last?

The history of capitalism is filled with suffering, unimaginable human struggle and destruction. The system is and always has been two-faced. The image of highly developed societies, equipped with cutting-edge technology – the one that can be seen in advertisements – fail to show its downside: life-long, hopeless struggle and hardship for the most of us.

Capitalism with a human face has always been an illusion and welfare states with all their benefits only served a minor part of humanity. Now it is over for us as well. In the centres of the capitalist order, governments hopelessly attempt to contain the virus. Far-flung states of emergencies are declared, borders are shut down and constant curfews are enforced. Not even the most fascist dictatorships are capable of restricting society this effectively. Moreover, it is hard to object to this very exceptional state of affairs: we accept the dictatorship because it is our health at stake. This deadly pandemic is therefore a perfect symbol of a dying system. The virus that exploits and destroys us.

But where can this madness, likely prevailing the upcoming months, lead?

Capitalism operates due to the constant expansion of capital, the continuous generation of profit. Our labour creates this profit. If the workforce becomes obsolete, and products cannot be sold, or the profit rate is not high enough then the regime of production systematically destroys the surplus on a massive scale and restructures itself, creating new branches of industry. Restructuring means not only the end for some industries but obsolescence of its workers, often affecting whole generations and regions.

This virus-caused quarantine will generate a crisis of value creation hard to foresee. Today, capitalism is facing the obstacles caused by the constant compulsion to expand, that has led to unsolvable problems: there is no market, nor any lands to conquer, or a class that can be forced into wage-labour, like in times before the age of capitalism. Production and consumption losses experienced in the spring of 2020 pushed the capital-governed economic system into an even deeper hole. The severity of the crisis is not yet foreseeable.

What should we expect and what can we do?

The state dictatorship, that is currently still expanding, will not survive on the long run because we do not need it. It could only prevail if the possibility of the occupation of streets, institutions and workplaces, or the looting of shops and warehouses would appear as a real threat. From our point of view, this would in fact be a logical reaction, as soon as we are collectively confronted with the price their crisis will cost us.

We can be certain; they will attempt to make us pay, just like they do in every economic crisis. It will soon be very common to lose 2-3 months’ worth of salary – or even more – and the possible government aids and support can only cover a fraction of that amount. Unemployment will rise. This was not a big problem in Eastern Europe – up until now – as the demand for cheap labour force in the core countries prevented that. However, it will now become a problem indeed, especially after the unemployment benefit systems have practically been dismantled. Unemployment rates in the core countries, mostly amongst the young, were high even before the current situation.

The majority of the millions of Eastern-Europeans working in Western Europe are now in a very difficult situation. With limited connections, often in the most vulnerable bargaining positions, many are losing their jobs and many do not have anything to come home to, assuming they even have a home.

Due to the massive decline in living standards, more industries are going to plunge into crisis. Very essential products – for example food – already experience a price increase. Inflation has already been kept low using statistical manipulation however, we now have to expect a massive price increase. Due to complications in the international supply chain of goods, there will be less imported products while their prices will increase. This will cause everything to be just as expensive as local products. Up until now, the majority of us consumed imported goods because it was mostly cheaper than the local. Now it will be just as expensive.

Most of us earn below average, considering the average salary is around 2-300 thousand forints (currently 650-850 euros). We do not have savings to support us for months and the growing unemployment and cutbacks will push us into an even deeper poverty.

What is there to do? Let’s fight back against the system! We will not pay for their crisis!

The state does not protect us from anything. We protect ourselves from the virus by hindering the spread through self-isolation. The state protects the economy, the capital and the ruling class from us. They attempt to make up for the virus-caused profit loss by further exploiting us. But the future is unwritten!

We will be encouraged to hold together. We will be told by all media that we need to make sacrifices together in order to save the economy. We will be asked and demanded to peacefully endure the austerity measures and accept that this is for our own good. It does not matter whether they want us to save the nation, the European Union or the global economy as it all means the same: saving the rule of capital. Yet, our interest lies not in saving capitalism but on the contrary: to destroy and to succeed it.When this pandemic is over, we have to be out there on the streets, on the squares, at the workplaces and in social institutions. Only this way we can protect ourselves from the so-called crisis management measures that will attack us and our very means of existence. Protests, occupation of public places, workplaces and institutions, distributing piled-up reserves, general strike. This is our crisis management!

Capitalism itself is the crisis! We will not pay any further so that the beneficiaries of the system can suck our blood!

We say No to crisis management and austerity! We say No to capitalism!

—

Virus, Krise


Der globale Kapitalismus ist eine historische Formation: Er wurde vor einem halben Jahrtausend zu einem System und wird nicht ewig Bestand haben. In den letzten Jahrzehnten hat es sich höchstwahrscheinlich zu seiner letzten Periode entwickelt. Der Kapitalismus wird enden. Die eigentliche Frage ist nicht, was nach ihm kommen wird, denn wir, die befreite Menschheit, werden entscheiden, welche Welt wir schaffen. Die Frage ist, wie lange die Agonie des Systems andauern wird.

Die Geschichte des Kapitalismus ist voll von Leid, unvorstellbarem menschlichen Kampf und Zerstörung. Das System ist und war schon immer doppelgesichtig. Das Bild von hochentwickelten Gesellschaften, ausgestattet mit Spitzentechnologie – wie sie in der Werbung zu sehen ist – zeigt nicht seine Schattenseiten: lebenslanger, hoffnungsloser Kampf und Not für die meisten von uns.

Kapitalismus mit menschlichem Antlitz war schon immer eine Illusion, und Wohlfahrtsstaaten mit all ihren Vorteilen dienten nur einem kleinen Teil der Menschheit. Jetzt ist das auch für uns vorbei. In den Zentren der kapitalistischen Ordnung versuchen die Regierungen hoffnungslos, den Virus einzudämmen. Weit entfernte Notstandssituationen werden ausgerufen, Grenzen geschlossen und ständige Ausgangssperren durchgesetzt. Nicht einmal die faschistischsten Diktaturen sind in der Lage, die Gesellschaft so wirksam einzuschränken. Darüber hinaus ist es schwer, gegen diesen ganz außergewöhnlichen Zustand Einspruch zu erheben: Wir akzeptieren die Diktatur, weil es um unsere Gesundheit geht. Diese tödliche Pandemie ist daher ein perfektes Symbol für ein sterbendes System. Das Virus, das uns ausbeutet und vernichtet.

Aber wohin kann dieser Wahnsinn, der wahrscheinlich in den kommenden Monaten vorherrschen wird, führen?

Der Kapitalismus funktioniert durch die ständige Expansion des Kapitals, durch die ständige Erzeugung von Profit. Unsere Arbeit schafft diesen Profit. Wenn die Arbeitskraft veraltet ist und die Produkte nicht mehr verkauft werden können oder die Profitrate nicht hoch genug ist, dann zerstört das Produktionsregime systematisch den Überschuss massiv und restrukturiert sich selbst, wodurch neue Industriezweige entstehen. Die Umstrukturierung bedeutet nicht nur das Ende für einige Industriezweige, sondern auch die Veralterung ihrer Beschäftigten, was oft ganze Generationen und Regionen betrifft.

Diese vom Virus verursachte Quarantäne wird eine schwer vorhersehbare Krise der Wertschöpfung auslösen. Heute sieht sich der Kapitalismus mit den Hindernissen konfrontiert, die durch den ständigen Expansionszwang verursacht werden, der zu unlösbaren Problemen geführt hat: Es gibt weder einen Markt noch Länder, die zu erobern sind, noch eine Klasse, die zur Lohnarbeit gezwungen werden kann, wie in Zeiten vor dem Kapitalismus. Die Produktions- und Konsumverluste im Frühjahr 2020 haben das kapitalistisch gelenkte Wirtschaftssystem in ein noch tieferes Loch gestürzt. Die Schwere der Krise ist noch nicht absehbar.

Was ist zu erwarten und was können wir tun?

Die Staatsdiktatur, die sich derzeit noch ausweitet, wird auf Dauer nicht überleben, weil wir sie nicht brauchen. Sie könnte sich nur durchsetzen, wenn die Möglichkeit der Besetzung von Straßen, Institutionen und Arbeitsplätzen oder die Plünderung von Geschäften und Lagerhäusern als reale Bedrohung erscheinen würde. Aus unserer Sicht wäre dies in der Tat eine logische Reaktion, sobald wir kollektiv mit dem Preis konfrontiert sind, den ihre Krise uns kosten wird.

Wir können sicher sein; sie werden versuchen, uns dafür bezahlen zu lassen, so wie sie es in jeder Wirtschaftskrise tun. Es wird bald sehr häufig vorkommen, dass wir 2-3 Monatsgehälter – oder sogar mehr – verlieren, und die möglichen staatlichen Hilfen und Unterstützungen können nur einen Bruchteil dieses Betrags abdecken. Die Arbeitslosigkeit wird steigen. In Osteuropa war dies – bis jetzt – kein großes Problem, da die Nachfrage nach billigen Arbeitskräften in den Kernländern dies verhindert hat. Nun wird sie aber tatsächlich zu einem Problem werden, vor allem nachdem die Systeme der Arbeitslosenunterstützung praktisch abgebaut sind. Die Arbeitslosenquoten in den Kernländern, vor allem unter der Jugend, waren schon vor der aktuellen Situation hoch.

Die Mehrheit der Millionen Osteuropäer, die in Westeuropa arbeiten, befindet sich jetzt in einer sehr schwierigen Situation. Mit begrenzten Verbindungen, oft in den verwundbarsten Verhandlungspositionen, verlieren viele ihren Arbeitsplatz, und viele haben nichts, wohin sie zurückkehren könnten, vorausgesetzt, sie haben überhaupt ein Zuhause.

Aufgrund des massiven Rückgangs des Lebensstandards werden weitere Branchen in die Krise stürzen. Sehr wichtige Produkte – zum Beispiel Lebensmittel – erfahren bereits einen Preisanstieg. Die Inflation wurde bereits durch statistische Manipulation niedrig gehalten, doch müssen wir jetzt mit einem massiven Preisanstieg rechnen. Aufgrund von Komplikationen in der internationalen Lieferkette von Gütern wird es weniger Importprodukte geben, während ihre Preise steigen werden. Dies wird dazu führen, dass alles genauso teuer sein wird wie einheimische Produkte. Bis jetzt haben die meisten von uns importierte Waren konsumiert, weil sie meist billiger waren als die einheimischen. Jetzt wird es genauso teuer sein.

Die meisten von uns verdienen unter dem Durchschnitt, wenn man bedenkt, dass der Durchschnittslohn bei etwa 2-300 Tausend Forint (derzeit 650-850 Euro) liegt. Wir haben monatelang keine Ersparnisse, um uns zu ernähren, und die wachsende Arbeitslosigkeit und Kürzungen werden uns in eine noch tiefere Armut treiben.

Wehren wir uns gegen das System! Wir werden nicht für ihre Krise bezahlen!

Der Staat schützt uns vor nichts. Wir schützen uns vor dem Virus, indem wir die Ausbreitung durch Selbstisolation behindern. Der Staat schützt die Wirtschaft, das Kapital und die herrschende Klasse vor uns. Sie versuchen, die durch das Virus verursachten Gewinneinbußen durch weitere Ausbeutung auszugleichen. Aber die Zukunft ist ungeschrieben!

Wir werden ermutigt werden, zusammenzuhalten. Von allen Medien wird uns gesagt werden, dass wir gemeinsam Opfer bringen müssen, um die Wirtschaft zu retten. Man wird von uns verlangen und fordern, die Sparmaßnahmen friedlich zu ertragen und zu akzeptieren, dass dies zu unserem eigenen Wohl geschieht. Es spielt keine Rolle, ob sie wollen, dass wir die Nation, die Europäische Union oder die Weltwirtschaft retten, denn es bedeutet alles dasselbe: die Rettung der Herrschaft des Kapitals. Doch unser Interesse liegt nicht in der Rettung des Kapitalismus, sondern im Gegenteil: ihn zu zerstören und ihm zum Erfolg zu verhelfen. Wenn diese Pandemie vorbei ist, müssen wir draußen auf den Straßen, auf den Plätzen, an den Arbeitsplätzen und in den sozialen Einrichtungen sein. Nur so können wir uns vor den so genannten Maßnahmen des Krisenmanagements schützen, die uns und unsere Existenzgrundlage angreifen werden. Proteste, Besetzung von öffentlichen Plätzen, Arbeitsplätzen und Institutionen, Verteilung aufgestapelter Reserven, Generalstreik. Das ist unser Krisenmanagement!

Der Kapitalismus selbst ist die Krise! Wir werden nicht weiter zahlen, damit die Nutznießer des Systems unser Blut aussaugen können!

Wir sagen Nein zum Krisenmanagement und zur Sparsamkeit! Wir sagen Nein zum Kapitalismus!

 

Antifasiszta Akció, antifasizmus, deutsch, english

Antifasiszta Akció

(English and Deutsch version below)

Az Antifasiszta Akció nem csupán egy csoport. Az Antifasiszta Akció egy nemzetközi mozgalom, aminek a célja a fasiszta előretörés megakadályozása. Harcolunk a fasiszta ideológiák terjedése és a fasiszta mozgalmak ellen. Azt akarjuk, hogy minél kevesebb ember gondolkodása legyen fasiszta eszmékkel fertőzve, és ezt ne hirdessék sehol. Az Antifasiszta Akció tisztában van vele, hogy a fasizmus nem néhány gyűlölettől eltorzult személyiségű ember magányos szervezkedése. A fasizmus akkor tud erősödni, ha a történeti körülmények adottak hozzá, akkor, ha maga a kapitalizmus igényli a fasiszta rendszert. Éppen ezért nem csak a fasizmussal foglalkozunk, hanem azzal a tágabb történelmi környezettel is – a kapitalizmus válsága -, ami azt létrehozza.
Nem támogatunk hivatalos politikai szervezeteket, még ha azok szintén küzdenek is a fasizmus ellen. Nem támogatunk létező, vagy korábban létezett államokat, még ha azok nagy szerepet is vállaltak a történelmi fasizmus legyőzésében, és véget vetettek a fasizmus első korszakának.
Az Antifasiszta Akció egy mozgalom, amelynek mindenki tagja lehet, aki aktívan harcol a fasizmus ellen. A mozgalomhoz nem egy belépési nyilatkozat kitöltésével tudsz csatlakozni, hanem antifasiszta cselekvéssel. Ne várj központi utasításra, hanem lépj a tettek mezejére. Alakítsd meg a saját antifasiszta csoportodat! Szorítsd ki a fasisztákat a saját környezetedből! Fasisztának lenni szégyen, és ezt mindenkinek tudnia kell. Távolítsd el a fasiszta propagandát az utcákról és a nyilvános helyekről! Legyél vele tisztában, hogy kik a szervezett fasiszták, és kik a támogatóik. Vegyél részt az utcai antifasiszta akciókban.
Az antifasizmus nem játék. A nácik vérre szomjaznak, gyűjtik az ellenségeik adatait. Ne könnyítsd meg a dolgukat! Az államban sem bízhatunk, hiszen a nácik folyamatosan igyekeznek beépülni a hatalomba, és a polgári demokrácia – mely ugyan egyre roskatagabb intézmény, de még működik – nem jelent garanciát a fasiszta rendszer kiépülése ellen. Ezért nem kell nyilvános szereplést vállalni, nem kell arccal, névvel jelen lenni a küzdelemben, ezért kell eltakarni az arcodat az utcai megmozdulásokon.
Céljaink világosak, eszközeink korlátlanok, és mögöttünk áll a társadalom túlnyomó többsége. Soha többé nem lesz fasizmus – de ehhez Rád is szükség van!

—

The Anti-Fascist Action is not simply a group. The Anti-Fascists Action is an international movement that aims to stop the spread of fascism. We are fighting against fascist ideology and fascist movements. We want to ensure that there are less people whose mindset can be infected with fascist ideology and we aim to stop them spreading their fascist messages. The Anti-Fascist Action is aware that it is not the lonely gatherings of a few deranged, hateful persons that “fascism” actually means. Fascism can grow strong if historical conditions are met, that is, when capitalism itself requires a fascist type of management. This is why we do not solely focus on the issue of fascism but also on the broader historical context – the crisis of capitalism – that created it. We don’t support formal political organisations, even if they oppose fascism. We don’t support any existing or formerly existing states, even if they played a major role in fighting historic fascism and contributed to the end of the first fascist era.

The Anti-Fascist Action is a movement where anybody actively fighting fascism can become a member. There are no membership forms to fill out; you can join by committing to any anti-fascist activity yourself. Don’t wait for commands from the HQ; simply act. Create your own anti-fascist group! Force out fascists from your own milieu! It is a shame to be a fascist and everyone has to know that. Remove fascist propaganda from the streets and public places. Be aware of organised fascists and their supporters. Anti-fascism is not a game. Nazis want blood, and they collect data on their enemies. Don’t make it easy for them! We cannot trust the state as Nazis are constantly trying to infiltrate places of power. Institutions of democracy – unstable but still alive – therefore do not serve as a guarantee against the rise of fascism. That is why publicity is not advised. That is why, in this struggle, you shouldn’t show your face or state your name. That is why you should cover your face at public demonstrations.

Our goals are clear, our instruments are unlimited. The majority is on our side. Fascism will never rise again – but in order to make sure of this, we need YOU!

—

Aufruf zum Antifaschismus

Die Antifaschistische Aktion ist nicht einfach eine Gruppe. Die Antifaschistische Aktion ist eine internationale Bewegung, die darauf abzielt, die Ausbreitung des Faschismus zu stoppen. Wir kämpfen gegen die faschistische Ideologie und faschistische Bewegungen. Wir wollen dafür sorgen, dass es weniger Menschen gibt, deren Denkweise von der faschistischen Ideologie infiziert werden kann, und wir wollen verhindern, dass sie ihre faschistischen Botschaften verbreiten. Die Antifaschistische Aktion ist sich bewusst, dass „Faschismus“ nicht aus den einzelnen Ideen einiger geistesgestörter, hasserfüllter Personen entsteht.
Der Faschismus kann stark werden, wenn die historischen Bedingungen erfüllt sind, d.h. wenn der Kapitalismus selbst eine faschistische Art der Verwaltung erfordert. Aus diesem Grund konzentrieren wir uns nicht nur auf das Thema Faschismus, sondern auch auf den breiteren historischen Kontext – die Krise des Kapitalismus -, der ihn geschaffen hat. Wir unterstützen keine formellen politischen Organisationen, auch wenn sie gegen den Faschismus sind. Wir unterstützen keine bestehenden oder ehemals bestehenden Staaten, selbst wenn sie eine wichtige Rolle im Kampf gegen den historischen Faschismus gespielt und zum Ende der ersten faschistischen Ära beigetragen haben.
Die Antifaschistische Aktion ist eine Bewegung, in der jeder, der aktiv gegen den Faschismus kämpft, Mitglied werden kann. Es müssen keine Beitrittsformulare ausgefüllt werden; man kann beitreten, indem man sich selbst zu jeder antifaschistischen Aktivität verpflichtet. Wartet nicht auf Befehle des Hauptquartiers; handelt einfach. Gründet eure eigene antifaschistische Gruppe! Vertreibt Faschisten aus eurem Milieu! Es ist eine Schande, Faschist zu sein, und jeder muss das wissen. Entfernt die faschistische Propaganda von den Straßen und öffentlichen Plätzen. Seid euch der organisierten Faschisten und ihrer Unterstützer bewusst. Antifaschismus ist kein Spiel. Nazis wollen Blut, und sie sammeln Daten über ihre Feinde. Macht es ihnen nicht leicht! Wir können dem Staat nicht vertrauen, da die Nazis ständig versuchen, Orte der Macht zu infiltrieren. Institutionen der Demokratie – instabil, aber immer noch lebendig – dienen daher nicht als Garantie gegen den Aufstieg des Faschismus. Deshalb ist von Öffentlichkeitsarbeit abzuraten. Deshalb sollte mensch in diesem Kampf nicht sein Gesicht zeigen oder seinen Namen nennen. Darum solltet ihr bei öffentlichen Demonstrationen euer Gesicht bedecken.
Unsere Ziele sind klar, unsere Instrumente sind unbegrenzt. Die Mehrheit ist auf unserer Seite. Der Faschismus wird nie wieder auferstehen – aber um dies zu gewährleisten, brauchen wir euch alle!

antifasizmus, deutsch, fasizmus, Orbán

Magyarország – úton a fasizmus felé? – Ungarn – auf dem Weg zum Faschismus?

(auch in deutsch)

Kelet-Európában – és a világ többi perifériás, félperifériás régiójában – a kapitalizmus árutermelő rendszerét hosszú távon csak autoriter eszközökkel lehet irányítani. A liberális demokrácia a centrum-országok luxusa. Magyarországon a 20. század óta a tekintélyuralmi, demokratikus úton leválthatatlan kormányzatokat csak rövid időre váltotta fel polgári demokrácia. A legutóbbi ilyen időszak volt a leghosszabb, 1990-től húsz éven át. 2010-ben a Fidesz nagy fölénnyel megnyerte a választásokat, és azóta fokozatosan lebontja a jogállami intézményeket, így gondoskodva arról, hogy négyévente állandóan győzzön. Az ellenzéket szétzüllesztették. A Jobbik, a fasiszta párt kívülről támogatta ezt a politikát. Viszont amikor a Jobbik is részt kért a hatalomból, akkor a kormány őket is felmorzsolta, így a párt, ami egy éve még a legerősebb ellenzéki párt volt, ma már a feloszlás szélén áll. A Fideszt nem lehet jobbról előzni. A hagyományos fasiszta ideológiai elemek közül a legtöbbet a kormánypolitika részévé tették. Ellenség az idegen, a „migráns”, a nemzetközi finánctőke – vagyis alig kódoltan „a zsidó” -, a független entellectuel, a szomszédos népek, az EU, a legszegényebbek, kimondatlanul a romák, és persze a drogosok, melegek, ateisták, kommunisták. Cél a munkaalapú, tiszta magyar, keresztény társadalom. A 2019-es kormányprogram minden nőnek négy gyerek szülését irányozza elő, persze főleg a jól kereső, „rendes magyar” nőknek. A Fidesz gazdaságpolitikája alapvetően neoliberális. Az állami támogatásokból egyre kevesebb jut a többségnek, viszont a jóval az átlagfizetés[1] felett kereső 10-20 % folyamatosan egyre nagyobb juttatásban részesül.

Magyarországon nincs nyílt diktatúra, ez még nem fasizmus, viszont egy bebetonozott autoriter rendszer. A hagyományos média 90%-a állami felügyelet alatt áll,egyedül az internet még viszonylag szabad. A bírói függetlenség megszüntetése a gazdasági bűncselekmények esetében szembetűnő. Orbán Viktor és családja strómanjai révén az ország leggazdagabb emberévé vált. A gazdasági környezet kedvező, az európai uniós támogatások, az országba települt német autógyárak – amelyek hatalmas adókedvezményeket kapnak – révén futja béremelésekre. A kivándorlás – már a lakosság 5%-a él Nyugat-Európában – miatt alig van munkanélküliség. Az állami propaganda erős és durva. A menekültek vagy Soros György[2], illetve mindenfajta ellenzékiség elleni folyamatos kampány teljesen náci szellemiségű.

A magyarországi jobboldal jobbra teljesen nyitott. A kormány szellemi hátországában otthonra találnak az alt-right, vagy a történelmi revizionizmus mindenféle képviselői. A mérsékelt jobboldal Magyarországon baloldalinak számít. A társadalmat mélyen átitatja a cigányellenes rasszizmus, és a xenofób kormánypropaganda hatására a migránsellenesség. A nemzeti romantika, a „nemzeti rock” széles támogatottsággal bír, különösen a fiatalok körében. A „nemzeti rock” gyűjtőfogalmába beleférnek a „szelíd” irredenta bandák, akik falusi bálok fő fellépői, de a nyílt náci zenekarok is. Közöttük nincs éles határ.

Ennek ellenére a szervezett neonáci csoportok taglétszáma nem jelentős, legfeljebb néhány ezer ember. Évente egyszer, februárban utcai demonstrációt tartanak a „Becsület napján”, emlékezve a német és magyar fasiszta csapatok 1945-ös kitörési kísérletére a körbezárt Budapestről. A nemzetközi részvétellel tartott demonstráció többnyire közterületen zajlik. 2019-ben mintegy négyszáz résztvevő volt, de az este indult emléktúrán két-háromezer fő vett részt, közülük sokan németek. A résztvevők háborítatlanul masírozhatnak SS-egyenruhában, vagy akár horogkeresztes zászlóval.

A nyíltan náci csoportok taglétszáma kicsi, néhány tucat fő. Ennél nagyobb a Jobbik mozgalmi szárnyának tekinthető, egyenruhás, náci szimbolikájú csoportok bázisa – Betyársereg, 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Légió Hungária. Ezek a csoportok egészen mostanáig a Jobbikhoz kötődtek, de a párt a 2018-as választások előtt megpróbált mérsékelt centrumpárttá változni. Ez nem járt sikerrel. A Fidesz, mivel konkurenciát látott benne, durva lejárató kampányba kezdett ellene: a kormánymédia folyamatosan náci váddal illeti a korábbi szövetségest.[3] A Jobbik egy része kivált, és lojális ellenzéki pártot alapított[4], főleg a radikális tagokból, de a fasiszta bázis még nem állt teljesen mögéjük. A párt egyik vezetője 2018 decemberében a Betyársereg bevetésével fenyegette meg a munkajogi törvény szigorítása ellen tüntető munkásokat, de a paramilitáris náci csoport ezt nem vállalta. Az aktív tagság, a közeli szimpatizánsi kör ezeknél a csoportoknál több száz főre tehető.

A legnagyobb probléma az, hogy a közvélemény nem utasítja el a náci jelenségeket. Általános a közöny. A többség számára az antifasizmus extrém ideológiának számít. A liberális, polgári középosztály egyenlőségjelet tesz a bal és jobboldali radikalizmus közé. Nem szeretik a nácikat, de gyakrabban beszélnek a „kommunizmus szörnyűségeiről”. Az ellenzéki politikusok elfogadják a migránsellenes uszítást, jelentős csoportjaik a 2018-as választások előtt a Jobbikkal való összefogásra buzdítottak. Jelenleg az ellenzéki tüntetéseken egymás mellett lobog a „szocialista” párt és a Jobbik zászlaja.

Az antifasizmus kis létszámú szubkultúra. A legaktívabb az autonóm antifasiszta mozgalom, akik évtizede szervezik a „Becsület napi” antifasiszta demonstrációt. 2019-ben mintegy kétszázan vettek részt a tüntetésen, évek óta ez volt a legnagyobb ilyen rendezvény. Az underground szubkultúrákban jelen van az antifasizmus, de itt is a politikai közöny a jellemző, például gyakran értetlenség övezi a nácikat is beengedő klubok elleni bojkott-felhívásokat.

Az utóbbi időben mintha pozitív változások indultak volna. A rendszer egyre diktatórikusabb, a propaganda náci elemei egyre szembetűnőbbek – ez mindenképpen felkelti az antifasizmus iránti érdeklődést. Az autonóm antifa az antifasizmust összeköti az antikapitalizmussal: a fasizmus csak egy a kapitalista politikai modellek közül. Jelenleg fasizálódás zajlik, és nem csak a periférián, de a centrum-országokban is gyengül a polgári demokrácia legitimitása. Az EU a tőke egyesülése, és nem fogja megállítani az orbáni rendszert. Le kell számolni a liberális vagy szociáldemokrata illúziókkal, a kapitalizmust nem lehet „emberarcúvá” formálni. A rendszer barbarizálódása tovább folytatódik. A tőke általános értékesülési válságának megoldási kísérlete az Orbán-féle, prefasiszta politikusok erősödése. Az autonóm antifa egyszerre törekszik az ellenzéki, Orbán-ellenes mozgalmakba bevinni az antifasizmust, ugyanakkor az antifasizmust kibővíteni, általános antikapitalista irányba.

Orbán a fasizmus 21. századi történek tipikus figurája. Még nem náci, de hatalma érdekében átvesz bizonyos módszereket a klasszikus fasizmustól – például a propagandában, a bázis folyamatos mozgósításában a „közös ellenség” ellen. Nem alkalmaz nyílt, terrorisztikus államterrort, mert nincs rá szüksége, hatalmát a kiüresedett demokratikus díszletek között is fenn tudja tartani. A neonáci csoportok nem válnak tömegmozgalommá, de tagjai beépülhetnek az állami intézményekbe. A fasizmus szellemi bázisa kormányzati támogatással erősödik, miközben a független, kritikai gondolkodás egyre jobban kiszorul a nyilvánosságból. A társadalmi szolidaritás eszméje felkerült az üldözendő gondolatok listájára. A kapitalizmus strukturális válsága újra reális alternatívává tette a fasiszta válságkezelést.

Ugyanakkor a kormány szélsőjobboldali karakterének erősödése egyre nyilvánvalóbbá teszi hogy „tőke és fasizmus jegyesek”[5]. A diktatúraellenes mozgalom számára logikus, hogy nemcsak antifasiszta, de antikapitalista irányba is tájékozódjon. A kétezres évek elején a fasiszta mozgalom lázadó imídzset öltött magára, ezzel tudott széles bázist kiépíteni, főleg a fiatalok körében. Itt az idő a fasiszta „lázadás” leleplezésére, és helyette a valódi rendszerellenes lázadás zászlaját magasra emelni.

[1] A nettó átlagfizetés 650 euro/hó, de ez azt jelenti, hogy a dolgozók 70%-a kevesebbet keres az átlagnál. A lakosság 25%-a nyugdíjas, az átlagnyugdíj 400 euro.

[2] Soros maga az ördög. Ő egy személyben megtestesíti a régi antiszemita toposz figuráját, „a zsidót”. Egyszerre kapitalista, és liberális elvei miatt „kommunista” is. Orbán, akárcsak régen a nácik, antikapitalistának hazudja magát, de valójában antikommunista.

[3] Egyébként joggal, a Jobbik vezére, Schneider Tamás húsz éve még Roy néven náci-skin kisführer volt.

[4] Mi Hazánk Mozgalom

[5] József Attila (1905-1937), az egyik legismertebb – amúgy kommunista – magyar költő híres verse.

————————

In Osteuropa – und den anderen peripheren und semiperipheren Regionen der Welt – kann das warenproduzierende System des Kapitalismus langfristig nur mit autoritären Mitteln gelenkt werden. Die liberale Demokratie ist ein Luxus der Länder des Zentrums. In Ungarn hat seit dem 20. Jahrhundert die bürgerliche Demokratie autoritäre, auf demokratischem Weg nicht abwählbare Regierungen nur für eine kurze Zeit abgelöst. Die letzte solche Phase war die längste, sie dauerte von 1990 an 20 Jahre.

Im Jahr 2010 gewann die Partei Fidesz mit einer großen Mehrheit die Wahlen, seither baut sie sukzessive rechtsstaatliche Institutionen ab um abzusichern, dass sie alle vier Jahre gewinnen wird. Die Opposition lässt man dahin vegetieren. Jobbik, die faschistische Partei, hat diese Politik von außen unterstützt. Als sie allerdings etwas von der Macht abhaben wollte, wurde auch sie von der Regierung zersetzt. So steht die Partei, die vor einem Jahr noch die stärkste Oppositionspartei gewesen ist, heute kurz vor der Auflösung.

Fidesz kann nicht von rechts überholt werden. Von den traditionellen Elementen der faschistischen Ideologie wurden von ihr die meisten in die Regierungspolitik miteinbezogen. Feind ist der oder das Fremde, der »Migrant«, das internationale Finanzkapital – das bedeutet in Ungarn kaum verhüllt der »Jude« –, der unabhängige Intellektuelle, die Nachbarstaaten, die EU, die Ärmsten, unausgesprochen die Roma, und natürlich Drogenabhängige, Schwule, Atheisten, Kommunisten. Ziel ist die »auf Arbeit basierende«, rein ungarische, christliche Gesellschaft. Das Regierungsprogramm von 2019 soll dazu führen, dass alle Frauen vier Kinder bekommen, vor allem natürlich jene Frauen, die gut verdienen und »anständige ungarische« Frauen sind. Die Wirtschaftspolitik von Fidesz ist im Wesentlichen neoliberal. Von der staatlichen Unterstützung bekommt die Mehrheit immer weniger. Für jene, die weit über dem Durchschnitt verdienen[1], zehn bis 20 Prozent der Gesellschaft, wird die Förderung ausgebaut.

Es gibt keine offene Diktatur in Ungarn, noch keinen Faschismus, aber das autoritäre System steht auf festem Grund. 90 Prozent der traditionellen Medien sind unter staatlicher Aufsicht, allein das Internet ist noch einigermaßen frei. Dass die Unabhängigkeit der Gerichte aufgehoben wurde, fällt auf, wenn es um Wirtschaftskriminalität geht. Ministerpräsident Viktor Orbán und seine Familie sind über Strohmänner zu den reichsten Menschen des Landes geworden.

Das ökonomische Umfeld birgt Vorteile: Die Fördermittel der europäischen Union, die – riesige Steuervorteile genießenden – gebauten Autofabriken aus der BRD ermöglichen Lohnerhöhungen. Wegen der Auswanderung – bereits fünf Prozent der Bevölkerung lebt in Westeuropa – gibt es kaum Arbeitslosigkeit. Die staatliche Propaganda ist stark und grob. Die permanenten Kampagnen gegen Flüchtlinge oder György Soros[2], bzw. jegliche Opposition, atmet einen Nazigeist.

Die ungarische Rechte ist nach rechts hin vollkommen offen. Im geistigen Hinterland der Regierung findet die Alt-Right-Bewegung eine Heimat sowie alle Vertreter des Geschichtsrevisionismus. Die gemäßigte Rechte gilt in Ungarn als links. Die Gesellschaft ist stark durchdrungen von einem antiziganistischen Rassismus und wegen der xenofoben Regierungspropaganda auch mit feindlich gegenüber Migranten eingestellt. Die nationale Romantik, die »nationale Rockmusik« hat eine breite Unterstützerbasis, insbesondere im Kreis von Jugendlichen. In den Sammelbegriff des »nationalen Rocks« passen »zahme« irredentistische Bands, die Hauptacts auf Dorffesten sind, aber auch offen sich bekennende Nazibands. Es gibt keine scharfe Grenze zwischen den beiden.

Dennoch ist die Mitgliederzahl organisierter Neonazigruppen unbedeutend gering, es sind vielleicht ein paar tausend. Jedes Jahr treffen sie sich im Februar um zu demonstrieren am »Tag der Ehre« um an den Ausbruchsversuch 1945 deutscher und ungarischer faschistischer Truppen zu erinnern, die in Budapest eingekesselt waren. Die Veranstaltung mit internationaler Beteiligung findet auf mehr oder weniger öffentlichen Plätzen statt. 2019 gab es 400 Teilnehmer, an der »Gedächtnistour« am Abend nahmen jedoch 2000 bis 3000 Personen teil, unter ihnen viele Deutsche. Sie alle konnten unbehelligt in SS-Uniformen oder sogar mit Hakenkreuzfahnen marschieren.

Die Mitgliederzahl der sich offen bekennenden Nazigruppen ist gering, es sind vielleicht einige Dutzend. Größer als diese ist die Basis jener uniformierten und mit Nazisymbolik arbeitenden Gruppen, die zum Bewegungsflügel von Jobbik gerechnet werden kann: Betyársereg, 64 Vármegye Ifjusagi Mozgalom, Légio Hungária. Diese Gruppen waren bislang mit Jobbik verbunden, aber die Partei versuchte sich vor den Wahlen im vergangenen Jahr das Image einer gemäßigten Zentrumspartei zuzulegen. Das ist ihr nicht gelungen. Fidesz sah in ihnen eine Konkurrentin und begann eine heftige Kampagne. In den regierungsnahen Medien wurde der frühere Bündnispartner permanent als nazistisch beschimpft.[3]

Ein Teil der Partei schied aus und gründete eine regierungsloyale Oppositionspartei[4]. Sie rekrutiert sich hauptsächlich aus den Reihen der früheren radikalen Mitglieder, aber die faschistische Basis hat sich nicht ganz hinter sie gestellt. Als Arbeiter im Dezember vergangenen Jahres gegen den Abbau ihrer Rechte demonstrierten, drohte einer der führenden Köpfe von Jobbik, die paramilitärische Gruppe Betyársereg gegen sie einsetzen zu wollen, aber diese weigerte sich. Die aktiven Mitglieder, der enge Sympathisantenkreis beträgt bei diesen Gruppen einige hundert.

Das größte Problem ist, dass die sogenannte öffentliche Meinung Nazis nicht ablehnend gegenüber steht. Es gibt eine allgemeine Gleichgültigkeit. Die Mehrheit betrachtet linken Antifaschismus als eine extremistische Ideologie. Die liberale bürgerliche Mittelschicht setzt ein Gleichheitszeichen zwischen linken und rechten Radikalismus. Sie mögen Nazis zwar nicht, reden aber lieber über die »Gräuel des Kommunismus«. Oppositionelle Politiker akzeptieren die Hetze gegen Migranten, ihre bedeutenderen Gruppen wollten sich vor den Wahlen 2018 mit Jobbik verbünden. Zurzeit wehen auf Demonstrationen neben den Fahnen der »sozialistischen« Partei die Fahnen von Jobbik.

Der Antifaschismus ist eine kleine Subkultur. Am aktivsten ist die autonome antifaschistische Bewegung, die seit Jahren die Gegendemonstration zum »Tag der Ehre« organisiert. Dieses Jahr nahmen rund 200 Personen daran teil, es war seit Jahren die größte Protest dieser Art. Auch in der Underground Kultur ist der Antifaschismus präsent, aber auch die politische Lethargie, beispielsweise trifft man oft auf Unverständnis, wenn man Clubs boykottieren will, die auch Nazis reinlassen.

Aber es scheint, dass in der letzten Zeit ein positiver Wandel eingetreten ist. Da das System immer diktatorischer ist und die Nazipropaganda immer offensichtlicher, steigt auch die Aufmerksamkeit für antifaschistische Aktivitäten. Die autonome Antifa verbindet Antifaschismus mit Antikapitalismus: Der Faschismus ist nur eines der kapitalistischen politischen Modelle. Gegenwärtig läuft eine Faschisierung ab, nicht nur an der Peripherie sondern auch in den Ländern der globalen Zentrums ist eine Schwächung der Legitimation der bürgerlichen Demokratie zu beobachten. Die EU ist die Union des Kapitals, sie wird das Orbansche System nicht stoppen. Wir müssen mit den liberalen oder sozialdemokratischen Illusionen abbrechen, der Kapitalismus kann nicht zu einem mit »menschlichen Antlitz« gemacht werden. Die Barbarisierung des Systems geht weiter, die Verwertungskrise des Kapitals stärkt präfaschistische Lösungsversuche wie die Orbansche. Die autonome Antifa versucht den Antifaschismus in oppositionelle, orbanfeindliche Bewegungen hineinzutragen, gleichzeitig aber auch den Antifaschimsus hin zu einem allgemeinen Antikapitalismus zu erweitern.

Orban ist eine typische Figur in der Geschichte des Faschismus im 21. Jahrhundert. Er ist noch kein Nazi, übernimmt aber um seine Macht zu erhalten bestimmte Methoden aus dem klassischen Faschismus – beispielsweise in der Propaganda, in der permanenten Mobilisierung der Basis gegen einen »gemeinsamen Feind«. Er nutzt keinen offenen, terroristischen Staatsterror, weil er das nicht braucht, seine Macht kann er auch zwischen den entleerten demokratischen Dekoration aufrecht erhalten. Die Neonazigruppen entwickeln sich zwar nicht zu Massenorganisationen, aber ihre Mitglieder können in die staatlichen Institutionen wechseln. Die geistige Basis des Faschismus wird mit staatlicher Unterstützung gestärkt, während unabhängiges, kritisches Denken immer mehr aus der Öffentlichkeit verbannt wird. Das Prinzip gesellschaftlicher Solidarität wurde zu einem, das verfolgt wird. Die strukturelle Krise des Kapitalismus hat den Faschismus als Form des »Krisenmanagements« erneut zu einer »Alternative« werden lassen.

Die Stärkung des extrem rechten Charakters der Regierung hat zur selben zeit klar gemacht, dass »Kapital und Faschismus sind verbandelt«, wie es in einem Gedicht des berühmten ungarischen sozialistischen Dichters Attila József (1905-1937) heißt. Für die antidiktatorische Bewegung ist logisch, dass sie sich nicht nur antifaschistisch, sondern auch antikapitalistisch orientiert. Zu Beginn der 2000er Jahre hat die faschistische Bewegung sich ein rebellisches Image verschafft und konnte damit eine breite Basis, vor allem unter Jugendlichen, aufbauen. Die Zeit ist gekommen, diese faschistische »Rebellion« zu entlarven und anstatt ihrer die Fahne einer wirklich systemfeindlichen Rebellion in die Höhe zu heben.

[1]Der Nettodurchschnittslohn liegt bei umgerechnet 650 Euro im Monat. Aber das bedeutet, dass 70 Prozent der Beschäftigten weniger verdienen. 25 Prozent der Bevölkerung sind Rentner, ihre Durschnittsrente beträgt umgerechnet 400 Euro

[2]Soros selbst wird als der Teufel höchstpersönlich dargestellt. Er verkörpert die Figur eines alten antisemitischen Topos, »den Juden«. Er ist gleichzeitig Kapitalist und wegen seinen liberalen prinzipien auch »Kommunist«. Orbán, wie früher bereits die Nazis, stellt sich als Antikapitalisten dar, ist aber in Wirklichkeit Antikommunist.

[3]Übrigens zurecht. Der Jobbik-Vorsitzende Tamás Sneider war vor 20 Jahren noch unter dem Namen »Roy« ein Naziskin Kleinführer

[4]Mi Hazánk Mozgalom, zu deutsch: Bewegung Unsere Heimat