A fasizálódás egy történelmi folyamat. A folyamat során egyes csoportok előkészítik egy fasiszta társadalmi-politikai rendszer kialakítását. Ez a folyamat időben és térben is sokszor, sok helyen zajlott (és zajlik), de csak ritkán jutott el a fasiszta rendszer tényleges létrejöttéhez.

Európában az I. világháború után bontakozott ki ez a folyamat, mely sok helyen eljutott a végkifejletig. Igaz, ehhez a kelet-európai országokban szinte mindenhol kellett a náci birodalom támogatása, anélkül a magyar, szerb, román, horvát, szlovák, stb. fasiszták nem jutottak volna hatalomra. Viszont az is igaz, hogy az autoriter rezsimek – mint Horthyé – évtizedes szellemi-politikai előkészítése szükséges volt a politika és a társadalom átalakításához. Ez volt a fasizálódás folyamata. Tehát például Horthy nem fasiszta diktátor volt, de tevékenysége aktívan előkészítette a rövid ideig tartó nyilas rémuralmat.

Kelet-Európában a rendszerváltás után, az államszocialista/államkapitalista rendszer megszűntével felerősödtek a fasiszta jelenségek. Magyarországon a kormányzó MDF-ről leszakadó fasiszta parlamenti csoportok támogatásával megszaporodtak az utcai náci terrorakciók, a sajtóban egyre nagyobb tért nyertek a náci ideológiák. De ez a folyamat néhány év után kifulladt, a fasizmus megmaradt szubkultúrának. Az új évezredben azután újra beindult a folyamat, melyért már egyértelműen az Orbán vezette politikai csoport a felelős. Az általuk szított „nemzeti ellenállás” valós alternatívává tette a fasizmust.

Orbánék számára ez eleinte pusztán hatalomtechnikai kérdés volt, táborukat a – részben általuk kreált – fasisztoid csoportokkal akarták kibővíteni. Létrehozták a Jobbikot, mely magába olvasztotta a hagyományos, Csurka által kinevelt ősfasisztákat, és a modern neonácikat. 2010 után a Jobbik lojális csendestársként részt vett a liberális demokrácia intézményeinek lebontásában, és élenjárt a politikai ellenzék elleni utcai erőszakban. Ezek a lépések már az új fasizálódási folyamat részei.

A fasizálódás során a politikai rendszer, az állam egyre diktatórikusabbá válik, itt a folyamat célja az egyeduralom, olyan kormányzó rezsim, amit választásokon nem lehet leváltani. A társadalom fasizálása a propaganda felerősítésében és az oktatás átalakításában érhető tetten. A 2015 óta folyó idegenellenes uszítás már teljesen egyértelműen náci propaganda.

Ebben a folyamatban a kormányzó párt viszi a vezető szerepet, a szervezett neonácik jelentősége marginális. De mivel az állami propaganda hangja egyre jobban hasonlít a nácikéra, és mivel egyre több fasiszta kerül állami pozícióba, így a fasiszták a magyar állam részeivé válnak.

—

A fasiszta mitológia fontos eleme a saját üldözöttségük látszatának keltése. A nácik úgy láttatják magukat, mint akik egy, az egész világot uraló „háttérhatalom“ ellen küzdenek. Üldözi őket a pc-terror, a „politikai korrektség véleménydiktatúrája“. Különösen vicces mindez itt, ahol a kormánypropaganda uralja a sajtó túlnyomó részét, és ez a propaganda egyre több náci uszítást tartalmaz. A fasiszták gátlástalan hazudozók, és soha, semmilyen problémára nem nyújtanak valódi, emberi megoldást. A szólásszabadság semmi mást nem jelent számukra, mint a népirtásra, tömeggyilkosságra való uszítás „szabadságát“.

—

A fasiszta propaganda, az uszítás, a gyűlöletkeltés az alantas érzelmek felkorbácsolását célozza. A propaganda jellegét tekintve egyértelmű a párhuzam a mai magyar kormánypropagandával. Az érzelmekre való hatás az értelem kizárását is jelenti, a fasiszta propaganda irracionális. „Az antiszemitizmus a hülyék szocializmusa” – ahogy ezt több mint száz éve megfogalmazták.

A mai korszellem egyértelműen kedvez a fasizmus újjáéledésének. A tudományos, tehát racionális gondolkodás megkérdőjelezése fontos része minden fasiszta eszmerendszernek. Vagyis a tudomány elutasítása megkönnyíti a fasizmus terjedését. Az áltudományok, a történelemhamisítás, a nemzeti és egyéb mítoszok terjesztése, az igazolt tények megkérdőjelezése kedvező táptalaj minden irracionális eszme – rasszizmus, antiszemitizmus, homofóbia, stb. – számára.

A kormánypárti fasiszták pártja –„mihazánk” – „sátáninak” nevezi a szexuális elfogadás kultúráját. A „magyarok házában” a WHO, az Egészségügyi Világszervezet mögött álló titkos hatalmat leleplező, a koronavírus-járványt illetően a „tisztánlátást” segítő áltudományos konferenciát tartanak. (Olyan komoly résztvevőkkel, mint a 2018-ban kamupártjával százötvenmilliót felmarkoló, a vírusról álhíreket terjesztő Gődény.) A kormányfő önmagát Európa megmentőjének delirálja, és addig akar minden „mérkőzést” folytatni, amíg meg nem nyeri. Az új tankönyvekben a történettudomány helyét átveszik a mondák és mítoszok.

A fasiszta propaganda hazudik, és hülyét akar csinálni mindenkiből!

—

Az Orbán-rezsim diktatórikus törekvéseinek minden intézményes autonómia az útjában áll. Ugyanakkor a NER és Orbán neoliberális politikájának szerves része az oktatás privatizálása. Az alsó és középfokú oktatást az egyházaknak adják, a felsőoktatást pedig alapítványi formában vonják ki az állam fennhatósága alól. Miután féltucatnyi egyetem privatizálását kezdték meg, végre egy iskola diákjai és tanárai összefogva szálltak szembe a rezsimmel. A Színház és Film-művészeti egyetem diákjai minden diák számára példát mutatnak: 2020. szeptember 1-én elfoglalták iskolájuk épületét, majd tanáraikkal közösen elkezdték a tanévet. Az állam által igazgatónak szánt rezsimszolga Vidnyánszky és sleppje csak dühös üzeneteket és üres fenyegetőzéseket tud megfogalmazni, de nincs hatásuk az eseményekre. A hatalom nem mert erőszakkal fellépni. Mint arra lehetett számítani, a koronavírus-veszélyre hivatkozva záratták be végül az intézményt.

Novemberig kitartottak a színinövendékek. Számíthatnak nem csak a diákok, de széles társadalmi bázis támogatására. És persze felbukkant az ellentábor is, az Orbán-csicskás náci csoportocskák, de üres pózolásnál nem képesek többre.

Szolidaritás az egyetemfoglaló diákokkal! FREE SZFE!

—

Szájer Józsefnek van egy valódi élete. Meleg, drogos szex-partira jár, ahonnan, ha jönnek a rendőrök igyekszik lelépni. Kicsit extrém, de ez egy teljesen normális felnőtt ember élete. Ezzel az életével nincs különösebb probléma.

De volt egy másik élete is: „alaptörvénynek“ csúfolt jogszabálygyűjteményben igyekezett bebetonozni az az autoriter hatalmat, azt az egyre keményedő diktatúrát, aminek a kiépítésében és a nemzetközi elfogadtatásában jelentős szerepet vállalt. Na ez az élete nem normális, és teljes mértékben elítélendő. Szerencsére ennek az életének vége.