Az elmúlt hetek – 2021. szeptember. – tanulságos eseménye volt a magyar futballszurkolói közeget mérgező neonáci szervezkedések által a magyar labdarúgásnak okozott újabb károk médiavisszhangját követő zavarodottság a neonácik körében.

Akár pszichológiai szempontból is lehetne elemezni azokat a paranoid személyiségzavarra utaló magyarázatokat, amelyeket Lipták Tamás és a szintén légiós Vannay László adtak elő, különösen a kispesti ultrák körében megbúvó Militant Jugend iránt megnyilvánuló érdeklődés kapcsán. (Ez az érdeklődés – mint tőlük megtudhattuk – immár nem csupán újságírói, hanem hatósági jellegű is.) De a az illetők egyéni pszichológiai problémái helyett sokkal érdekesebb (és szórakoztatóbb) volt látni a vergődést, amit politikai síkon bemutattak.

Az „akarat diadalának acélos harcosai“ láthatóan nem tudják eldönteni magukról, hogy most akkor ők ok nélkül meghurcolt ártatlan áldozatok, vagy az ideológiájuk mártírjai? Most akkor Lipták úr büszke a militáns hitlerjugendekre, vagy inkább szégyelli őket? A Telegram oldalukon a fejüket kitakaró hitleristák csupán csak konzervatív jobboldaliak lennének? A lapítás és a sunnyogás volnának azok az állítólagos „férfias erények“, amelyeket a neonácik képviselnek?

A vergődés magyarázata persze egyszerű. A zavarodottság abból fakad, hogy a fasiszták most is, mint mindig, gyávák ahhoz, hogy nyíltan kiálljanak a tömegek elé valódi céljaikkal. Konspiratív szervezkedésben, beszivárgásban gondolkodnak, várva a kedvező pillanatot, amikor a tőkésosztály legreakciósabb frakciói egy válságos periódusban a hátuk mögé állnak. Ez a stratégia persze mindig is korlátolt volt és az is marad, ezért az antifasizmus – legalábbis stratégiai szempontból – mindig helyzeti előnyben lesz a fasizmussal szemben.

A józanul gondolkodó többség nem akar háborút, irracionális gyűlöletből fakadó pusztítást, és nem érzi rosszul magát mondjuk attól, amikor látja, hogy a gyereke egy színes bőrű kisgyermekkel barátkozik a játszótéren. A józanul gondolkodó többség tehát velünk ért egyet és nem azokkal a hülyékkel, akik arról posztolgatnak, hogy horogkeresztes pólóba bújva elvonultak verekedni valahová az isten háta mögé néhány hasonszőrű infantilis szerencsétlennel.

Mindazonáltal a fasizmust, mint potenciális veszélyforrást sosem szabad lebecsülni, mert akár néhány, az erre fogékony közegben kapcsolati hálót kialakító kútmérgező is súlyos, esetenként emberéletekben is mérhető károkat tud okozni a társadalomnak. Ne feledjük, hogy a közelmúltbéli romagyilkosokat is a neonáci futballhuligán szubkultúra termelte ki magából!