A magyarországi társadalmi emlékezet súlyos zavarokkal küzd. Így történhet, hogy néhányan a náci birodalom oldalán rabló-hadjáratban részt vett magyar hadsereg tagjait „hősöknek” nevezik.

1943 januárjában a szovjet hadsereg offenzívája nyomán felmorzsolódott a Don-kanyarban a 2. magyar hadsereg. Több mint százezer katona, és több tízezer fegyvertelen munkaszolgálatos vesztette életét.

A magyar háborús részvétel, a fasiszta tengelyhatalmakhoz való csatlakozás logikusan következett a Horthy-rezsim soviniszta, irredenta, diktatórikus politikájából. A frontra küldött magyar hadsereg a náci világuralmi törekvések lázálmának részese volt. A magyar alakulatok részt vettek a civil lakosság terrorizálásban és kirablásában.

A besorozott, frontra kényszerített katonáknak akkor már nem sok választásuk volt. Nem háborús hősök akartak lenni, hanem túlélők. Az igazi hősök nem végrehajtják az embertelen parancsokat, hanem megtagadják. A rablóháború igazi hősei a dezertőrök, nem a gyilkosok.

Minél inkább eluralkodik egy diktatúra őrülete, az embernek annál kevesebb választási lehetősége marad. Most kell megállítani a nacionalista, rasszista gyűlöletpropagandát, a militarista agymosást, mert később már nehezebb lesz.

Soha többé nem történhet meg, hogy őrült birodalmi célok érdekében más nyelvet beszélő, más bőrszínű társaink legyilkolására kényszerítsenek minket! Soha többé fasizmust, soha többé háborút!