A fasizmus történelmi órája 1945-ben megállt, de ma is vannak, akik szeretnék azt újraindítani.

Mi a fasizmus?

A 20. század első felének egyik történelmi jelensége.

(1) Mozgalom, amelynek célja

(2) fasiszta rendszer kikényszerítése, mely cél érdekében fasiszta (3) ideológiát – és elsősorban erőszakot – használ.

(1) A mozgalom országonként változó formában jelent meg, de mindegyik vezérelvű, egyenruhás, parancskövető, nagy csoportban erősködő frusztrált nyárspolgárok gyülekezete volt. Fasiszta mozgalom volt az olasz feketeingesek pártja, a nácik, a román legionáriusok, az usztasák, a hungaristák (nyilasok), és még egy csomó kisebb alakulat.

(2) A fasiszta rendszerek kialakítása a két központban (Róma és Berlin) csak az uralkodó osztályok egyes csoportjainak manipulációival volt lehetséges, majd később valamelyik nagy testvér – az olasz vagy a német – segítségével, a háborús időkben sikerült. Ugyanakkor Kelet-Európában a fennálló autoriter rezsimek erőteljes fasizálódása lehetővé tette a nyílt fasizmus kialakulását. (Mint Magyarországon, ahol a Horthy-rezsim előkészítette a terepet Szálasinak.)

(3) A fasizmus ideológiája szintén sokféle, az összes aljas eszme szükség szerinti keveréke. A fasiszta csoportok uszító propagandája szinte mindig épít a nacionalizmusra, sovinizmusra, antiszemitizmusra, rasszizmusra, szexizmusra, és hasonló emberellenes gondolatokra. A fasizmusa náci birodalom csúfos bukása után fél évszázadra a történelem szemétdombjára került, de a 21. században egyes nekikeseredett gyűlölködő csoportok újra élesztgetni kezdték. Ez nem meglepő. A fasizmus történelmi funkciója a kapitalizmus válságának kezelése. A válságkezelés a felesleges munkaerő és a felesleges termékek megsemmisítéséből állt: ez volt a II. világháború. A fasiszták a tőke házőrző kutyái. Mivel a kapitalista világrendszer törvényszerűen egyre újabb válságokba kerül, ezért újból napirendre került a fasiszta válságkezelés programja: a szervezett népirtás, tömeggyilkosságok, és állami terror. (A világ nagy részén ez eddig is hozzátartozott a normális kapitalista üzletmenethez.) A 21. századi fasiszták nem pontosan ugyanolyanok, mint múlt századi elődeik. Ma már mindenki kiröhögi az egyenruhás masírozókat és az önjelölt neonáci vezéreket, ezért kissé másak a külsőségek. Arra sem érett még meg az idő, hogy nyílt náci diktatúk jöjjenek létre. A mai államok a demokratikus színjáték kereteinek megtartásával is egyre több fasiszta elemet használnak, a szemünk láttára épül a mindent ellenőrző szuperhatalom. A fasiszta ideológia viszont nem sokat változott. Manapság fő eleme az idegenellenesség, de az erős állam imádata, a nemzeti eszme tébolya, a faji fennsőbbrendűség őrülete, a női nem alávetettsége utáni sóvárgás, az antiszemitizmuson alapuló összeesküvés elméletek zavarossága sok ember számára kínál szellemi táplálékot, és politikai iránymutatást. Habár a kapitalizmus jelenlegi világhelyzete a fasizmusújjáéledése felé mutat, mi azt mondjuk: SOHA TÖBBÉ FASIZMUST!

A fasiszták nem lesznek a történelem formálói.