Fasiszta emlékezetpolitika

A fasiszta politika egyik jellegzetessége a múlt átírása, a történelmi események relativizálása. A nácik által a 20. század első felében elkövetett iszonyatos bűnök enyhítésére való törekvés a jelenkori kelet-európai politikai élet szerves része, a fasizálódás egyik eleme. A fasiszta emlékezetpolitika ezért nevezi a náci hadseregből és magyar csatlósaikból álló csapatokat, akik a főváros lerombolásáért és sok tízezer ember lemészárlásáért felelősek, „Budapest védőinek”.Horvátországban a német náci birodalom csatlósait, a terroristákból államvezetőkké változott usztasákat igyekszik az ottani jobboldal tisztára mosni. Az usztasa uralom mintegy egymillió ember lemészárlásával járt. A háború végén a menekülő usztasák és kísérőik százezres csoportja került a jugoszláv partizánhadsereg kezére, akik nagy részüket legyilkolták. De ennek a tömeggyilkosságnak az elítélése nem jelentheti az usztasák rehabilitációját. Márpedig a bleiburgi gyilkosságok áldozataira való emlékezésnek pontosan ez a célja. A náci tömeggyilkosokból, akárhogyan is ért véget dicstelen földi életük, nem lehet áldozatokat faragni! Ezért tüntetett 2020 május 16-án Szarajevóban ötezer ember a horvát háborús bűnösök emlékéért tartott mise ellen, melyet a boszniai püspök vezetett a helyi katedrálisban. Nem hagyjuk, hogy a fasiszták átírják a történelmet, és hőst vagy áldozatot faragjanak tömeggyilkos elődeikből!