1943. február 22-én végezték ki Münchenben Sophie Schollt, Hans Schollt és Christoph Propst-t, majd néhány hónappal később Alexander Schmorellt, Kurt Hubert és Willi Grafot, a Fehér Rózsa antifasiszta csoport tagjait. A csoport sok ezer röpcédulát szórt szét, melyekben a náci rezsim elleni harcot hirdették. A náci állam 1941-1944 között tizenötezer embert végzett ki politikai ítélet alapján. (És milliókat mindenféle külön ítélet nélkül…) Naponta tucatnyi ember meggyilkolásával tudták fenntartani véres birodalmukat. De mindig voltak bátor antifasiszták.Részlet a Fehér Rózsa egyik röpcédulájából.„Lehetetlenség intellektuális vitát nyitni a nemzetiszocializmusról, mert racionálisan védhetetlen. Helytelen nemzetiszocialista filozófiáról beszélni, mert ha létezne ilyen entitás, az ember elemzés és vita útján bizonyíthatná a hitelességét vagy az ellenkezőjét. A valóságban a helyzet egészen más. A mozgalom kezdettől embertársaink becsapásán és elárulásán alapult, már akkor is rothadt volt belülről, és csak az állandó hazugságok tartották életben. Hitler „könyvének” egyik első kiadásában állítja (a könyv a legrosszabb németséggel íródott, amit valaha olvastam, ám a költők és gondolkodók nemzete a Bibliával egy szintre emelte): „Hihetetlen, milyen mértékben el kell árulni egy nemzetet ahhoz, hogy kormányozható legyen.” Kezdetben a nemzetnek ez a rákos kinövése azért nem volt különösebben feltűnő, mert még működtek a közjó intézményei, és kordában tartották. Ám egyre nagyobbra nőtt, és mintha egy végső rohamban kifakadt volna: az egész testet megfertőzte. A mozgalom korábbi ellenzői szinte mindannyian elrejtőztek. A német értelmiség pincékbe bújt, és mint a fénytől, naptól elzárt növény, küzd a sötétben, de lassan megfullad. Közelít a vég. A mi feladatunk újra megtalálni egymást, egyik embertől a másikig továbbítani az információt, kitartani a célunk mellett, és nem pihenni, amíg az utolsó embert is meg nem győztük: sürgős szükségünk van a támogatására a rendszer elleni küzdelemben. Ha a nyugtalanság hulláma végigsöpör az országon, ha már „ott lesz a levegőben”, ha sokan csatlakoznak az ügyhöz, akkor egy végső, nagy erőfeszítéssel lerázhatjuk ezt a rendszert. Végül is a terror vége jobb a végtelen terrornál.”