Cattaro, Orgovány, Auschwitz – egy életút „eredményei“. Horthy Miklós, a lovas tengerész idegen szuronyok támogatásával 100 évvel ezelőtt vonult be Budapestre. A román csapatok megtisztították előtte az utat, az Antant pedig lehetővé tette hatalomátvételét, mert tudták, hogy Horthy elfogadja a békefeltételeket. Horthy fehérterroristái emberek százait gyilkolták meg, tízezreket zártak börtönbe, kényszerítettek emigrációba. Horthyval visszatért a bukott uralkodó osztály, a feudalizmus szelleme. A horthysta különítmények vérfürdői, illetve a nácik oldalán a háborús részvétel, és félmillió honfitársunk deportálása és elgázosítása – ez a Horthy-korszak két végpontja.
Az Orbán-rezsim egyelőre csak szellemiségében követi Horthyt, az örökség nyílt felvállalását meghagyja csatlósainak.

1919 nyarán az Antant segédcsapatai katonai erővel megdöntötték a Tanácsköztársaságot. Ezután a háborúban győztes nagyhatalmak olyan engedelmes politikai tényezőt kerestek, aki hajlandó aláírni a békét. Horthy Miklós, egykori monarchiabeli admirális alkalmas személynek ígérkezett. Ő ekkorra már egy néhány ezres „hadsereg” parancsnokává vált a korábbi egyik önjelölt ellenkormány „hadügyminiszteréből”. A tanácskormány lemondása után a megszálló román csapatok fedezékében és háta mögött csapataival Szegedről, ahol addig a francia megszállók oltalmát élvezte, véres fehérterrorista vonulás után a Dunántúlon ütötte fel főhadiszállását, biztos távolban minden ellenséges katonától. Kedvelt tisztjei meglepetésként rezidenciája ablaka alá akasztottak fel elfogott munkásokat, de ez már sértette a „fővezér” kényes ízlését. Amúgy támogatta és bátorította szadista tisztjeit a válogatott kínzások és tömeggyilkosságok elkövetésére. Horthy „nemzeti hadserege” magán viselte a későbbi fasiszta alakulatok jegyeit. Lecsúszott középrétegek tagjai, munka nélkül maradt katonatisztek, gazdag parasztok fiai, diákok szadista parancsnokok vezette, antiszemita és munkásellenes gátlástalan hordája. Horthyt az Antant akarata és a román szuronyok hatalomra segítették. 1920 januárjában a fehérterror tombolása közepette választották meg a Nemzetgyűlést, mely nem volt önálló politikai tényező. Horthyt március 1-én kormányzóvá választották, de ez csak formaság volt. Horthy fehérterroristái sorfala között vonult be aznap a parlament épületébe, ilyen körülmények között elképzelhetetlen lett volna más eredmény, bár a látszat kedvéért volt más jelölt is.
Ezt a szomorú és szánalmas színjátékot kívánja megünnepelni 2020 március 1-én a kormány fasiszta segédcsapata, a „Mi hazánk” párt. A budapesti Gellért térről akarnak a Parlamenthez vonulni, egyelőre titkolt útvonalon. Ellentüntetések szerveződnek, hogy ne tudják háborítatlanul ünnepelni azt a „vezért”, akinek tömeggyilkosságokkal kezdődött, és soha nem látott mészárlással és háborús pusztítással végződött az uralma.
Az Orbán-rezsim közvetlen elődjének és példaképének tekinti a Horthy-rendszert, de ezt még nem merik nyíltan kimondani. Így fasiszta csicskásaik szervezik a Horthy-kultuszt, egyre jelentősebb állami támogatással.