Category Archives: futball

A hatalom huligánjai

A futballhuliganizmus fél évszázados jelenség – a meccseken összegyűlt tömeg pedig már annál is régebben volt sok esetben zavargások kiindulópontja. A sport ma már árucikk, de sok fogyasztója számára jelent valamiféle közösséget. Van egy olyan réteg is, akik a balhézásban élik ki ezt a közösségi élményt. Ez világszerte megszokott jelenség. Az sem szokatlan, hogy szervezett fasiszta csoportok próbálnak befolyást szerezni a szurkolók körében – kevés helyen járnak sikerrel. Kelet-Európa egyes régiói ezen kevés hely közé tartoznak. Ahol a társadalom tolerálja a rasszizmust, sovinizmust, ott ez megjelenik a szurkolók körében is, de a huliganizmus, a fociultra NEM azonos a rasszizmussal!  

Az viszont nem általános, hogy a kormány használja fel a saját céljaira a szervezett szurkolói csoportokat. Az Orbán-rezsim ebben is szintet lépett. A stadionépítésre és futball-akadémiákra elköltött ezermilliárdok világszínvonalú focit ugyan nem tudtak létrehozni, de a kormány vágyai szerint megnyerték a focirajongók támogatását számukra. Az már évek óta ismert jelenség, hogy pl. Kubatov Fidesz pártigazgató és FTC-elnök szurkolókból szervez kisebbfajta, alkalmi verőbrigádot, de most már a kormánypropagandát is bevitte a stadionokba. Néhány éve még a háza előtt tüntettek, de mára teljes a béke, és ő a főnök.

A kormány az utóbbi hetekben hangosan áll ki a rasszista szurkolói megnyilvánulások mellett, cserében viszont elvárja a kormány szlogenjeinek ismételgetését. Miután a 2022-es választásokra készülve az úgynevezett „baloldal” ellen hergelnek, ugyanez a jelszó tűnik fel a stadionokban is. A kormány nem hálátlan, az állami pénzből sok mindenre futja. Budapest 9. kerületében nyílt meg a Club IX, egy sok pénzből felújított szórakozóhely, ahol látványosan támogatják a kormány ideológiáját, megszakítva ezzel az „ellenzéki Fradi” tradícióját.

Oroszországban, Szerbiában volt rá példa, hogy a kormány huligánokat használt hatalma megszilárdítása érdekében, időnként az ellenzék ellen vezényelve őket. Jövőre Magyarországon reális esély lesz a kormány bukására. Orbán nem fog habozni, hogy megnehezítse a hatalomból való eltávolítását, és ehhez megpróbálja majd igénybe venni a szurkolói csoportokat is.

Nácik a lelátón

Az elmúlt hetek – 2021. szeptember. – tanulságos eseménye volt a magyar futballszurkolói közeget mérgező neonáci szervezkedések által a magyar labdarúgásnak okozott újabb károk médiavisszhangját követő zavarodottság a neonácik körében.
Akár pszichológiai szempontból is lehetne elemezni azokat a paranoid személyiségzavarra utaló magyarázatokat, amelyeket Lipták Tamás és a szintén légiós Vannay László adtak elő, különösen a kispesti ultrák körében megbúvó Militant Jugend iránt megnyilvánuló érdeklődés kapcsán. (Ez az érdeklődés – mint tőlük megtudhattuk – immár nem csupán újságírói, hanem hatósági jellegű is.) De a az illetők egyéni pszichológiai problémái helyett sokkal érdekesebb (és szórakoztatóbb) volt látni a vergődést, amit politikai síkon bemutattak.
Az „akarat diadalának acélos harcosai“ láthatóan nem tudják eldönteni magukról, hogy most akkor ők ok nélkül meghurcolt ártatlan áldozatok, vagy az ideológiájuk mártírjai? Most akkor Lipták úr büszke a militáns hitlerjugendekre, vagy inkább szégyelli őket? A Telegram oldalukon a fejüket kitakaró hitleristák csupán csak konzervatív jobboldaliak lennének? A lapítás és a sunnyogás volnának azok az állítólagos „férfias erények“, amelyeket a neonácik képviselnek?
A vergődés magyarázata persze egyszerű. A zavarodottság abból fakad, hogy a fasiszták most is, mint mindig, gyávák ahhoz, hogy nyíltan kiálljanak a tömegek elé valódi céljaikkal. Konspiratív szervezkedésben, beszivárgásban gondolkodnak, várva a kedvező pillanatot, amikor a tőkésosztály legreakciósabb frakciói egy válságos periódusban a hátuk mögé állnak. Ez a stratégia persze mindig is korlátolt volt és az is marad, ezért az antifasizmus – legalábbis stratégiai szempontból – mindig helyzeti előnyben lesz a fasizmussal szemben.
A józanul gondolkodó többség nem akar háborút, irracionális gyűlöletből fakadó pusztítást, és nem érzi rosszul magát mondjuk attól, amikor látja, hogy a gyereke egy színes bőrű kisgyermekkel barátkozik a játszótéren. A józanul gondolkodó többség tehát velünk ért egyet és nem azokkal a hülyékkel, akik arról posztolgatnak, hogy horogkeresztes pólóba bújva elvonultak verekedni valahová az isten háta mögé néhány hasonszőrű infantilis szerencsétlennel.
Mindazonáltal a fasizmust, mint potenciális veszélyforrást sosem szabad lebecsülni, mert akár néhány, az erre fogékony közegben kapcsolati hálót kialakító kútmérgező is súlyos, esetenként emberéletekben is mérhető károkat tud okozni a társadalomnak. Ne feledjük, hogy a közelmúltbéli romagyilkosokat is a neonáci futballhuligán szubkultúra termelte ki magából!

Futball

Ha sokan járnak focimeccsekre, akkor a lelátók népe valamennyire tükrözi a társadalom állapotát. Magyarországon nem ez a helyzet, kevesen járnak ki a stadionokba – hiába költöttünk rá százmilliárdokat… A hazai futball nem magas színvonalú, a szurkolói tábort, azt a tíz-húszezres csoportot pedig név szerint beazonosítható, szervezett fasiszta aktivisták befolyásolják. Ez pont azért lehetséges, mert kevesen vannak a szurkolók. Ha minden hétvégén tízezrek lennének a lelátókon, akkor az a párszáz, magát szurkolónak álcázó náci nem lenne feltűnő.

A fasiszta propaganda hazugságokra épül. Az egyik ilyen hazugság az, hogy a fociszurkolók világszerte soktízmilliós tömege rasszista tömeg. Magyar náci oldalak előszeretettel mutogatnak videókat balhézó, verekedő futball-huligánokról, és azt hazudják, hogy azok mind rasszista huligánok. A valóság teljesen más. A szurkolók között legfeljebb néhány kelet-európai országban van sok rasszista, a világ többi részén ez egyáltalán nem így van. Ezért keltett feltűnést a magyar nézők egy részének rasszista provokációja, akik a 2021. június 8-i magyar-ír meccs előtt hangosan fütyültek és vadul lengették a karjukat a meccs kezdetén, amikor az ír játékosok letérdeltek.

A sportesemények előtti féltérdre ereszkedés egy elterjedt gesztus, kifejezi a rasszizmus, a fehér felsőbbrendűség aljas ideológiájának elutasítását. Ebből a gesztusból a rasszisták csinálnak politikai kérdést. A fütyülő magyar „szurkolókat” érdekes módon nem zavarja a magyar válogatott mezén az antirasszizmusra utaló „Respect” felirat. Pedig ez azt is kifejezi, hogy a rasszistákat sehol, senki sem látja szívesen.

Közismert, hogy a szervezett neonáci csoportok a stadionok lelátóin is jelen vannak. Mivel kevesen járnak meccsekre, így jelenlétük feltűnő. Az egyik náci agitátor a Kispest csapatába épült be. Lipták Tamás a Kispesti Futball Ház tevékenységében is részt vett egy ideig, volt, hogy gyerekeknek is tartott előadásokat. (Természetesen a Ház és a szurkolói egyesület csak a klubbal foglalkozik, és nem vállalnak közösséget Lipták politikai szerepvállalásával – talán nem is tudja mindenki róla, hogy szervezett neonáci.) Liptákot érdemes lenne arról is megkérdezni, hogy valóban ő a Militant Jugend csoport vezetője? Ők azok, akik horogkeresztes pólóban mutatkoznak, és fasiszta jelképekkel kidekorált Kispest matricákat ragasztgatnak. Lipták korábban a 64vármegye egyik vezetője volt, de már átlépett a légióhungáriába, ahol szintén vezető szerepet tölt be. „Aldoajobbszélen“ álnéven foci-oldalnak álcázott náci fbook-oldalt is csinál, és kormánypárti agitátorokkal együtt részt vesz műsorkészítésben is. Amíg a szurkolói társadalom megtűr ilyen provokátorokat a lelátókon, addig nem lesz a futballnak valódi társadalmi támogatottsága.