„Az események tragikusan világossá tették, hogy a pillanat, amikor a munkásosztály engedi a fasiszta hullámot maga fölé kerekedni, az a szolgaság és a tehetetlenség hosszú periódusának kezdetét jelenti – egy hosszú periódusét, mely alatt a szocialista, sőt a demokratikus eszméket nem pusztán a köztéri emlékművek talapzatáról és a könyvtárakból törlik ki, hanem ami még súlyosabb, gyökerestül kiirtják az emberi agyakból is. Az események bebizonyították, hogy a fasizmus fizikailag megsemmisít minden diktatúrájával szembenállót, tekintet nélkül rá, hogy az mennyire mérsékelt, továbbá azt is, hogy vákuumot hoz létre maga körül és hagy hátra maga mögött….A fasizmus a modern államok által alkalmazott rendőri elnyomást a tökéletesség legmagasabb szintjére emelte…Németországban van számtalan fiatalember, akik szó szerint hittek benne, hogy a Harmadik Birodalom az ő államuk lesz, és akik ehelyett a régi kapitalista kizsákmányolás megerősítésének voltak szemtanúi, s keserűen csalódni kényszerültek……a fasizmus súlyosbítja és a legnagyobb feszültségi szintre emeli a kapitalista rendszer egyenlőtlen fejlődéséből származó ellentmondásokat, ezzel siettetve a világ fegyveres erővel történő újrafelosztásának pillanatát – „a barbarizmusba való visszaesés” idejét……minden antifasizmus törékeny illúzió, hogyha pusztán védelmi intézkedésekre szorítkozik, és nem célozza meg magának a kapitalizmusnak az elpusztítását.”Daniel Guérin, 1936.