A „mihazánk” párt háromszázezer szavazattal bejutott a parlamentbe. Az országgyűlésben már évtizedek óta jelen vannak a mindenféle árnyalatú fasiszták. Az általános fasizálódási tendenciát többnyire a mindenkori magyar kormányok is erősítik, ez különösen igaz az egyeduralmat építő Orbán-rezsimre. A Fidesz hozta létre hajdani segéderejét, a Jobbikot is, és a „mihazánk” sem létezne Orbánék hatékony támogatása nélkül.

A „mihazánk” teljesen nyíltan vállalja fasiszta ideológiáját. Programjuk központi eleme a cigányellenes rasszizmus és a nacionalizmus. Az antiszemitizmus szintén fontos elem, ezt a különféle háttérhatalmi konteók álcájával fedik. Választási programjuk virágzó országot ígér és jelentős életszínvonal-emelkedést, de természetesen csak az igaz hazafiak számára. Összehordanak mindenfélét a mai problémákról, egészségügy, oktatás, környezetrombolás, mindent megemlítenek, persze konkrét megoldások nélkül. Javaslataik gyakorlatilag minden területen hangsúlyozzák a „nemzeti” – értsd: nem-cigány – jelleget, és megkülönböztetik az „építőket” és a „rombolókat”. Azt persze igazi náci módra ők döntik el, ki minek minősül. A vírusszkeptikus, oltásellenes álláspont a fasizmus irracionális gondolatmenetéből következik. A „mihazánk” próbált a covid-védekezés elutasításával is kampányolni, nem sok sikerrel, ugyanis a lezárás-ellenesség Magyarországon nem vált mozgalommá.

A korrupciót is gyakran emlegetik, miközben Toroczkai pártvezér már falusi polgármesterként is sikeresen lenyúlt százmilliós nagyságrendű, főleg EU-s eredetű összeget. Az ő településén áll a szadista tömeggyilkos Prónay szobra is.

Nem magyar jelenség, hogy a fasiszták kisajátítják május elsejét, a munkásosztály internacionalista, nemzetközi ünnep- és harci napját. A „mihazánk” is szervezett majálist, ahol igénytelen rock-zene mellett saját standdal jelentek meg pl. az olyan náci csoportok is, mint a sok országban betiltott „bloodandhonour”. Nyilvános beszélgetésen még szakszervezeti vezetők is megjelentek, akik arra hivatkoztak, hogy a „mihazánk” „melléjük áll”. Ezek szerint a munkások olyan buta kisgyerekek, akiknek mindig szükségük van valami okos politikus bácsira, hogy megfogja a kezüket? És ha ez a politikus történetesen egy náci, akkor a szakszervezet is beáll a fehér felsőbbrendűség védelmezőinek táborába? A „mihazánk” megemlíti az Orbán-rendszer egyik legelső intézkedésével elfogadott Munka Törvénykönyvet – a rabszolgatörvényt már nem -, de csak a magyar dolgozót állítják szembe a multicégekkel, mintha a magyar tőkések jobb főnökök lennének a külföldinél.

A „mihazánk” programja olyan, mint általában a pártprogramok: az ígéretekből – magasabb fizetés, több nyugdíj, stb. – úgysem lesz semmi, viszont itt marad velünk az ideológia: a rasszista, szexista, nacionalista, homofób uszítás.

A „mihazánk” teszi a dolgát: kiszolgálja a kormányt, és terjeszti a fasiszta ideológiát.